Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-15 / 3. szám

45

DUNÁNTÚLI PROTEST AN S LAP.

46

Levél a szerkesztőhöz.

Nagytiszteletü Szerkesztő Ur !

A püspöki hivatalnak 4224 — 1994. sz. alatt a lelkészi hivatalokhoz megküldött értesítése szerint a kultuszminisztérium már múlt évi december hó 11-én kiutalványozta a folyó év első felére szóló kongruát: minek folytán alig lehet kétségünk az iránt, hogy azt csakhamar kézhez vette a kerületi és főiskalai pénztár s igy bizonyára módjában lehetett, de kötelessége is lett volna január l én postára tenni és szétküldeni, mert az a körülmény, hogy a minisztérium három héttel utalványoz az esedékesség napja előtt : minden esetre csak azt célozza, hogy a kongrua várományosai hozzá jussanak idejében illetményeikhez.

Ma már 11-ike van, de a kongrua illetmény még mindig késik, ez a körülmény többféle kombinációkra és gyanúra ad okot. Es pedig először is, hogy a kér. pénztár munkával való túlterheltsége miatt nem képes a kongrua közvetítésének méltányosan megfelelni, amiből a mi szempontunk és érdekünkből az volna óhajtandó, hogy a kongrua közvetlenül a kir. adóhivatalok által fizettessék ki a lelkészeknek ; úgy sincs absolute semmi értelme annak, hogy Ponciustól Pilátushoz küldözgessék ! Mire való ez a copf ? A hitoktatási jutalom és tiszteletdijiák, a tanítói korpótlék és fizetéskiegészítési összegek példájára miért ne kezelhetné ezt is a kifizetésben sokkal gyakorlottabb, serényebb és kevésbbé nehéz.kes kir. adóhivatal ?

A gyanú pedig ennyi idő után arra irányul, hogy e késlekedés vájjon nincs-e összefüggésben bizonyos időközi kamat szerzéssel, ami egy oly pénztárnál, — ahol oly sok a bevétel és a kiadás, tehát nagy a forgalom, de a mindenkori pénzkészlet mégis oly minimumra van korlátozva — egyáltalán nincs kizárva és nem lehetetlen, ámde jogtalan.

Nagytiszteletüségednek ezekről alkalma lehet meggyőződni, mi azonban, mig positiv adattal nem rendelkezünk, csak legfeljebb sejthetjük és találgathatjuk okait a pénztár szeretetre méltó késlekedésének. Felszólalásom kapcsán ezúttal azt a kérelmet intézem Nagytiszteletüségedhez, miszerint — módjában lévén — ne sajnálja a fáradságot megtudakoltatni a pápai kir. adóhivataltól, hogy kongrua illetményünket, mely napon vette fel a kerületi pénztár. Az egyszerű feleletet kérem azonnal e cikk végéhez oda csatolni, még azon esetben is, ha netalán már folyamatban lenne a kongrua szétküldése.

Ebben az ügyben végre akarunk tisztán látni, mert nem első eset, hogy a kiutalványozás után a közvetítés nem sólyom szárnyakon , hanem ólom lábakon jött.

Kiváló tisztelettel

Egy kongruás lelkész.

A fenti levelet kefelevonatban közöltem K. L. pénztáros úrral, hogy ő adjon rá választ. A szerkesztő.

Válasz egy kongruás lelkésznek.

Örülök azon, hogy alkalmam van a kongruás lelkész urnák, és a kongrua szétosztása előtt rendesen hozzám küldött goromba levelekre választ adni, mert nem az adóhivatal, sem én, hanem némely lelkész urak és éppen azok, akik legjobban beszélnek, okai annak, hogy a kongrua szétküldése gyorsabban nem történhetett meg. Nagyon téves felfogás az, hogy ha a kultusz miniszter utalványozási rendeléte már dec. 11-én kelt, akkor a kongruát a kér. pénztárnak decemberben meg kell kapni. Az utalvány ugyanis úgy szól, hogy azt csak félév első napjaiban fizetheti ki az adóhivatal, ha ugyan van annyi pénze készletben, melynélfogva mindig jan. és junius hó első napjaiban esedéices csak a kongrua illetmény. Ez miniszteri rendeletén alapul, amit elolvashatott volna már a lelkész úr a kér. jegyzőkönyvből. Hat óv óta kezelem a kongruát, s most volt az első eset, hogy már jan. 3-án megkaptam, mert máskor csak a félév első hónapjának közepe táján vehettem azt fel. S dacára annak, hogy itt jan. hó első napjában annyi a kamatbefizetés és más egyéb pénztári dolog, hogy csak elnaplózni alig tudunk esti 6-7 óráig, én már 4 én reggel elkezdtem a kongrua ekszpediállását s megfeszített munkával 10 én este küldöttem el az utolsó csoportot, dolgoztam vele reggel 8 órától este fél hétig, e mellett természetesen a napi teendőket is kellett végezni, és tartozom én bárkinek is gorombaságokért azzal fizetni, hogy a hivatalos órákat hét számra 2—3 órával megtoldjam ? Ugy-e azt nem kérdezi, hogy kapnak e azért valami honoráriumot ? Es hogy annyi időt kell fordítani az ekszpediálásra, mondom, annak tisztán azon lelkész urak az okai, akik gyámoldai tartozásukat nem fizetik meg, mert -ha a gyámoldai tartozások levonásával, sőt némelyike késedelmi kamatainak kiszámításával és annak elküldésével még egyszer annyi dolog nem volna, akkor rövid idő alatt szét tudnám küldeni az egészet, de aki nem végezi el saját dolgát, hanem mástól várja azt, az ne gyanúsítson és ne kifogásolja más munkáját.

Reményiem, most már tisztán fog látni a kongruás lelkész úr és nem képzeli azt, hogy január és Julius 1-je előtt kifizetné az adóhivatal a kér. pénztárnak a kongruát, és nem képzeli azt, hogy 52 ezer koronát 350- utalványon egy vagy két nap alatt el ekszpediálhatunk, akkor, amikor még arra is nekünk keli felügyelnünk, hogy a nyugtákra forgalomból kivont, vagy használt bélyegek ne legyenek ragasztva, amiért a miniszter egyenesen felelőssé tett bennünket.

Azt csak mi szeretnénk, ha az adóhivatal fizetné helyettünk a kongruát, mert talán az még szeretetre méltóbb lenne önnek szemében, mint a kerületi pénztár 8 nem lenne oly türelmetlen, ha hónapok múlva kapná is meg illetményét.

Az meg éppen sanda gyanú és nagy fokú értelmetlenség, hogy az ön szerinti késlekedés időközi kamatszerzéssel volna összekötve, mert nincsen olyan takarékpénztár, amely a január 3-án betett és már 10-én ki-3*