Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-09 / 28. szám
499 feltétlenül megköveteli (kivéve a vis major esetét) az ennél kevesebb eredményt kötelességmulasztásnak minősíti s megteszi az illetőkkel szemben a szükséges lépéseket. Nem a tanítót értem kizárólag, hanem mindazokat, akik okai akár közvetlen, akár pedig közvetve valamely iskola szellemi hanyatlásának. Ez kell a lelkiismeretlen tisztvísélőnek és csak ez, és lesz rend, lesz eredmény. Akinél pedig a kötelességérzet ki van fejlődve, ott úgy se található semmiféle mulasztás. Bizony nem ártana, ha a tanügyi bizottság ilyen dolgokra is kiterjesztené figyelmét. Itt jelzem, hogy az egyházmegye mindenben hozzájárult a tanügyi bizottság előterjesztéseihez. Igaz, elég sovány volt az elől erjesztés, de hát pecsenye hijján a főzelék is jó. Az egyházmegyei közgyűlést, melyen a tagok majdnem teljes számmal voltak jelen, az esperes buzgó imája nyitotta meg, melyet követett az esperesi jelentés. Az ügyek simán mentek minden nagyobb vita nélkül. Majdnem azt mondhatnék, hogy gőzerővel. Amint nem tartjuk helyesnek és célravezetőnek az üres szalmacséplést, nem tartjuk helyesnek azt sem, ha az ügyek felett csakúgy, felületesen átsiklanak. Például a tanítók kérvényeinél. A tanítók azt kérték : hogy az egyházmegye utasítsa a maga ügyészét, hogy a tanítógyárnolda ügyvédje ellen tegye meg a szükséges lépéseket, mert az árvák és özvegyek pénzéből egy nem csekély rész, mintegy 1500 korona lógg a levegőben. Az ügyvéd 12 —14 év óta alig tett valamit a behajtandó követelések tárgyában. A gyámolda tisztviselői folytonosan jelentették az egyházmegyei számvevőszéknek a bajt, de a számvevőszék mindezek tudtával sem tett semmit. Nem is csoda. Nem is meglepő, ha tudjuk, hogy egyházmegyei világi számvevő, egyházmegye! ügyész, tanítógyámoldai ügyvéd egy és ugyanazon személy. Most már a számvevőszék világi tagja saját maga ellen jár el, ha kötelességéhez mérten szorítaná 8 kényszeríteni akarná a gyámolda ügyvédjét ügyvédi kötelességeinek teljesítésére. Az egyházmegye ügyésze, midőn megbízást nyer a gyámolda ügyvédjével szemben, ismét saját magát jelentené fel, vagy perelné be illetékes helyen, ha nem teljesítette vagy nem teljesíti kötelességét. Ha ez nem hatásköri összeütközés, ha ez a három állás így csoportosítva nem összeférhetetlen, akkor nincs a föld kerekségén öszszeférhetlenség, akkor nincs absurdum se. A tanítók rámutattak erre a megfoghatatlanul visszás állapotra, hivatkoztak arra is, hogy a veszendőben levő tőkéket annak idején az egyházmegye szavazta meg az illető részére és ki is utalványoztatta az esperes által. Annyival is inkább helyén való dolog az ügy rendes lefolyása elől minden akadályt elhárítani. Nem volt egy lélek, aki az ügyet komolyan mérlegelte volna. Elhiszem én, hogy az ügyvéd vállal mindent, mert tudja, hogy jóakaratu hajlamaival esetleg visszaéltek, de 10 —12 esztendős jogerős bírói ítélet és végrehajtási rendeletről van szó, amely az egyházmegye előtt 500 forog annyi éven át és mégis esetleg a gyámolda károsodik 1200- 1500 koronáig. A tanítók felírtak az egyházi adó ellen s kérik az ő kérvényük pártoló továbbítását. Itt egy kissé furcsa okoskodás jelentkezik, aminek nyomán nyernének a tanítók évenként nehány koronát, illetőleg megtakarítanának, de kizárnák magukat az egyházközségben a tanácskozási és szavazati jogok köréből. Elég lenne, azt hiszem c^ak annyi : mentessenek fel a, rendkívüli egyházi és egyházi pótadók alól. Az az évi néhány korona, melyet az egyház úgyis elenged, nem sokat lendít a kasszán. Többet ér az annál : „úgy fizetek mind kend s igy több jussom van, mert hivatalnok is vagyok“. Ez a jó példaadás?! Talán csak ez is ér valamit ! Még ne.n dél — hanem ebéd előtt — eliotéztettek a birósági ügyek s megesett — ha jól hallottam - hogy némelyik öreg asszesszor ebéd nélkül zónázott haza felé. Annál szebb, mert ezzel azt mutatta meg, hogy a kötelesség az első, C3ak azután jön a többi. Az ebéd nagyon csendes, köszöntő nélkül való volt és az ebéden nagyon kevesen vettek részt. Ez is hiba. Gyönyörűséges az az angol systema, mely a rövid asztal tárgyalásait, szép hegedű szóban, folytatja a fehér asztalnál, — hogy egy hangulatkeltő köszöntő, melynek tartama, „leányomnak szól, de menyem is értsen belőle“, sokszor több világosságot nyújt és gyújt a setétben, mint a formába kényszerített igazság vak asszonyának mérő serpenyője. És hol volna ez inkább helyén, mint nálunk, a hol laikus jogászok és bírák szerepelnek és nincs csak egy felebbviteli forum, kivéve a fegyelmi ügyeket. No de derült az ég, vidul a határ már nálunk is, most már hozzáfogunk az építés munkájához. A munka nemesít. A nemes lelkű ember megbocsát még ellenségének is nem hétszer, hanem hetvenhétszer. Teljesítse a Krisztus e parancsát mindenki, aki az ő követője akar lenni. És boldog ami egyházmegyénk is és jeles, mint vala a régi időben!! Világi veridikus. Vegyes ^czlKmények;. — Új püspök. A bányakerületi ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke Bachát Dániel budapesti lelkész lett. Benne az egyházkerület, általán az egész hazai protestantizmus kiváló munkaerőt nyert. — Új egyetemi magántanár. Dr. Székely György sárospataki akadémiai tanárnak a budapesti tudományegyetem magántanári képesítést adott. A megérdemelt kitüntetéshez szívből gratulálunk ! — Főiskolánk főgimnáziumának három fiatal tanára : dr. Lakos Béla, Losonczi Jenő, Maller Dezső e hó 1-én külföldi tanulmányi útra indult s csaknem az egész nagy szünidőt külföldön tölti. Tapasztalataik bizonyára gyümölcsözőleg hatnak intézetünkre. Erőt, kitartást kívánunk nekik ! DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
