Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
471 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 47 2 a Moloch vagy Bálámnak szolgáljon, vagy az egy igaz Isten előtt hajtsa meg térdeit. Vallástalanságunk mutatkozik abban is, hogy nem járulunk mindannyiszor az Urasztalához, midőn erre alkalmatosságuuk volna. Nem érezzük ennek szükségét, már ez is jelzője vallástalanságunknak. Vallástalanság mutatkozik abban, hogy az Isten törvényével visszélünk, parancsolatait nem követjük; sőt megbotránkoztatjuk az Istent és embertársainkat azon erkölcstelen tetteinkkel, hogy gyermekeinket elpusztítjuk, bűnös terjesztői vagyunk az egygyermekrend- Bz érnék. Vallástalanság mutatkozik életünkben, tettünkben. Nem vagyunk Krisztus igaz követői, csak névleg keresztyének. Vallásunknak csak ceremóniáit tartjuk meg, az igazi kegyesség távol van tőlünk. Bánk illik Jézusnak a farizeushoz intézett szavai: «Ti farizeusok s képmutatók, kívül szépek vagytok, mint a fehérített koporsó; de belül telve vagytok minden undoksággal.» Vallástalanság mutatkozik hitünkben; hol van az a lelkesedés, mely vértanúvá tette hithőseinket; gályákra vitte prot. nagy elődeinket. E napok végképp leletünni látszanak. De áldozatkészségünk is csökkent. Templomuk, iskolájuk romban hever és nem jön építeni senkisem. A fillérek, melyeket az Ur oltárára lelki gyönyörűséggel hozott meg a hivő lélek, lassanként elmaradnak. Pedig tudhatnátok, tudnunk kellene, hogy a mi egyházunk saját vérével táplálta magát; nincs nekünk óriási fekvőségünk, vagyonunk, ha híveink áldozatkészsége csökken, s ha teljesen megszűnik, oda van az Isten egyháza. A veszély tehát fenyeget bennünket mindenben. Mit kell tennünk ezekkel szemben. Bendeletek nem sokat érnek, hiszen az egyház bajait formákkal, törvényekkel nem gyógyítjuk meg. Itt egyedül a Szentlélek segíthet, ha az ő munkáló isteni erejével felkölti az aluszékouy híveket és nemes munkára ösztönzi őket ismét. És hogy ez megtörténjék, ehez hozzá kell járulni tevékenységükkel a lelkészeknek is. Az ő fegyverők az Isten igéje; az teljesen elégséges a feddésre, buzdításra, tanításra. Ezt kell felhasználni minden helyen, minden időben arra nézve, hogy a Szentlélek ható erejének hatása alatt újjászülessenek híveink vallásosságban, erkölcsben és áldozatkészségben. Nem elég ma már az Isten igéjét egyedül a templomban hirdetni. El kell azt vinni mindenkihez, kik nem látogatják az Ur házát, hangoztatni kell azt még a házfedeleken is, — Jézus tanítása szerint. Evangélizációra van szükség. Ezt célozza jelen gyűlésünk is, ezt óhajtja elérni lelkészi értekezletünk a vándorgyűlésekkel. Az élet igazságait, az emberi lelket foglalkoztató problémákat, nagy kérdéseket hangoztatni kell templomon kivül az élet más-más körülményei közt és mindenütt. (Folyt. köv). A barsi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Junius 21-én a lévai városház nagytermében nagy érdeklődés mellett tartotta meg a barsi egyházmegye közgyűlését Juhász Pál esperes és Kovács Sebestyén Endre főgondnok elnöklete alatt. Az esperes imája után a gyűlés megalakulván, főgondnokunk tartott rövid megnyitó beszédet. Beszéde végeztével indítványozta, hogy József főherceg elhunyta felett fejezze ki a gyűlés legmélyebb részvétét, s ezen elhatározásáról táviratilag értesítse a családot. A gyűlés egyhangúlag magáévá tette az indítványt. Még felhívta Birtha József lévai lelkészt a felszólalók jegyzésére s a gyűlést megnyitotta. Az esperesi jelentés következett. Röviden, de tartalmasán foglalkozott az év eseményeivel. Megemlékezett Csóka Pál volt peszeki lelkész elhunytéról ; (kinek emlékét a gyűlés jegyzőkönyvileg kívánja megörökíteni) ; szól a jegyző gyengélkedéséről, ki e miatt nem vehetett részt a kauonika vizitációbau; felemlíti a lévai, ágói, kisszecsei, újbarsi, felsőpéli, zselizi hívek áldozatkészségét, kik mindannyian kisebb-nagyobb ajándékokkal s alapítvánnyol járultak egyházuk fentartásához. Végűi felhívja a fiatal lelkészek figyelmét a szeptember hóban Pápán tartandó lelkészavatásra, evégből aug. 15-ig jelentkezzenek az érdekeltek az esperesi hivatalnál. Úgy egészében, mint részleteiben elfogadja a gyűlés az esperesi jelentést a bessei föld ajándékozásra vonatkozó azon indítvány kivételével, hogy e régen vajúdó ügyet vegye le a gyűlés a napirendről, mivel az eddigiekből úgy látszik, hogy az egyház lesz a vesztes fél a megindított perben. Kovács Sebestyén Lajos, világi főjegyző, kinek kezéhez adatott ezen ügy, az esperesi jelentéssel szemben kéri, hogy a gyűlés tartsa napirenden még mindig e kérdést, mert ő úgy értesült, hogy nyert pere van ez ügyben az egyháznak. A gyűlés ezen indítvány értelmében határozott. Ezután az újonnan választott tisztviselők tették le az esküt. Kovács Sebestyén Lajos világi főjegyző, Csekey Vilmos vil. aljegyző, K. Thege Sándor és dr. Kersék János vil. tanácsbirák. Mindannyian buzgó és munkás tagjai egyházunknak. Legyen az Ur áldása elválasztásukon ! Lelkészválasztások erősíttettek meg. Akucs Lajos Nagypeszekre, Sándor Benő Bajkára hivattak meg egyhangúlag, a gyűlés örvendetes tudomásul vette. Megerősíttettek állásukban az óvári, lévai, farnadi, borii, zalabai, k.-kálnai, és felsőpéli tanítók. — A kétyi, garamszentgyörgyi, garamvezekényi lelkészek káplántarthatási engedélyt nyertek. Sajnos, az egyházmegyébe még mindig nem jut káplán, nagy a káplány hiány, e miatt csak in idea teljesíttettek a kérvényezők kérései. Nagy Sándor, mohi lelkész főjegyzőnek lemondása
