Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-25 / 26. szám
459 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 460 nyéről, mivel jelen nem voltam, nem számolhatok : Belováron át haza tért a nagy és fontos munkát végzett püspök úr. Egy év leforgása alatt új egyház, új lelkészség Terezovácon, 3 új templom felszentelése Pizaniczán, Brekinszkán, Korenicsánban, minden felé magyar iskolák alakulása minden kommentár nélkül fennen hirdetik a magyar Sionnak rohamos gyarapodását és győzelmét az egyház és haza javára, dicsőségére az idegenben. Legyen áldott a szent ügy, legyenek áldottak nagy és kicsiny munkásai. Isten éltesse a mi szeretett püspökünket s vezérlőinket ! E. Sirkő-avatás Perbetén. Pünkösd másod napján a perbetei ref. gyülekezet kegyeletes emlékünnepet rendezett a múlt év május 10 én oly fiatalon és váratlanul elhunyt lelkésze, boldogult Végh Béla emlékezetére; abból az alkalomból, hogy az elhunyt lelkész hamvai fölé családja emlékkövet állíttatott. Jól eső érzéssel szemléltem, hogy a népes gyülekezet apraja, nagyja, az egész nap megszűnés nélkül hulló eső dacára kivonult a temetőbe, hogy a már egy év és egy hó óta jobb hazába költözött szeretett lelkésze hamvai felett lerója a kegyeletes megemlékezés adóját. Annyival is inkább, mert a boldogult csak 7 évig munkálkodhatott a perbetei gyülekezetben. Igaz, hogy munkálkodásának vannak szemmel is látható nevezetes eredményei. Az Ő vezetése mellett a gyülekezet az utóbbi 5 - 6 év alatt sokat tett. Átalakíttatta és kibővíttette a lelkész lakot; a templomot horgany lemezekkel fedette be a már avult fazsindely helyett, belől is szépen kiújítatta; a lelkészlak, templom és iskola előtt nagy vidéken páratlan szép vasrács kerítést készíttetett. Pedig bizony nehéz viszonyok közt foglalta el lelkészi állását. A gyülekezet már évek hosszú során át torzsalkodott. Két ellenséges táborra volt oszolva az egyházi adókulcs miatt. A gyülekezet vagyonosabb és tekintélyesebb kisebbsége a régi, személyes adózás elvére fektetett adókulcshoz ragaszkodott, a nagy többség pedig birtokaráuylagos adókulcsot kívánt. E miatt a háborgás miatt pályázott néhai Vályi Lajos 70 éves korában a negyedi lelkészi állomásra, meg is választatott; de mielőtt elfoglalhatta volna új katedráját, jobb létre szenderült. Az ő lemondása után választotta meg a perbetei gyülekezet Végh Bélát egyhangúlag . Az a tény, hogy az egész gyülekezet bizalma benne összpontosult, megkönnyítette helyzetét; az új adókulcsot szerencsésen megalkotta úgy, hogy az egész gyülekezet beletörődött, a viszály megszűnt, azóta a gyülekezet sokat épített, alkotott. Ami kétség nélkül a vezető ügyes kezét dicséri. Jóllehet Végh ekkkor csak 31 éves volt, igaz, hogy előbb már Samarjában pár évig lelkészkedett, de az egyházkormányzásban való ügyességét nem ott, hanem édes apja néhai Végh Mihály volt negyedi lelkész házánál és oldalánál, kinek káplánja is volt, szerezte ; akitől rendkívüli szorgalmát, pontosságát és rendszeretetét is örökölte. De nemcsak az egyház kormányzásában volt Végh Béla ügyes, hanem mint szónok is a kiválóbbak közt foglalt helyet. Nagy tűzzel, lelkesedéssel tudott szólani, lelkesedése tüze nemcsak hallgatóit, hanem magát is elragadta; ami az épen rém erős és később beteges testi szervezetének nem vált előnyére, de az apostol al az ő élete sem volt neki drága, csakhogy elvégezhesse a munkát, melyet vett az Úrtól. Híveinek valóságos atyja volt, senki sem fordult hozzá hiába ; fáradságot, sőt áldozatot sem kímélve eljárt ügyes-bajos dolgaikban. A nép anyagi gyarapodását szivén viselte; a virágzó tejszövetkezetet megalakulásában tevékeny részt vett, haláláig elnöke volt. Szép tehetségeket adott neki az Isten, azokat ő jól fel is használta. Ez szerezte meg neki azt nagy szeretetet, tiszteletet és ragaszkodást, mellyel hivei életében körülvették, mellyel emlékét kegyelettel őrzik és ápolják. E mellett páratlan jó fiú és szerető testvér volt. Özv. édes anyja bizonyára koporsójáig siratja és testvérei soha nem feledik. Mint ember, kissé ridegnek látszott, de nem volt az, hanem szerencsétlen is volt, beteges is volt. Nőtlen életet élt, ebben rejlett az ő életének boldogtalansága ; mert a rideg élet nem az ő kedves egyéniségének, hanem a szerencsétlen körülményeknek volt a következése. Betegsége is súlyos természetű volt. Szervi szívbajban — szivbillentyü elégtelenség — szenvedett. A rosszul megválasztott gyógykezelési mód betegségét csak fokozta. Melegfürdőket használt Pöstyénben, Tepliczben járt, legutóbb Mehádián volt, ahonnét igen roszszul jött haza. A múlt év telén már sokat szenvedett egyházi szolgálatot ritkán végzett, csak ha éppen nem tudta magát helyettesíttetni. Halála napján, múlt év május 10-én esketett, az esketés után kevés idő múlva kiment a templom elé sétálni, rosszul lett, egy fát átkarolva, összeroskadt, hivei vitték be, nehány perc múlva meghalt. Május 12 én áldozó csütörtökön temettük el nagy részvét mellett. 38 évet élt, de ez alatt a rövid dő alatt is áldottá és emlékezetessé tette életét. Ebben van családja számára a vigasz, reánk lelkészekre nézve a tanúság. A boldogult édes anyja özv. Végh Mihályné szül. Kossá Janka és testvérei igen szép fekete gránit követ emeltek sírja fölé és igen szép kivitelű vasrács kerítéssel vették körül. Kinek földi pályáján virágok nem nyíltak, most már virágos hant alatt nyugszik ; de csak a porrész : lelke él örökké a mennyben, emlékezete közöttünk sokáig. M.
