Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-04 / 23. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 tebb tankönyvkiadó vállalatot említettem) bizottság még nem kezdte meg — természetesen érdemleges — műkögését. Ez sértés nem volt, mert ok nélkül még keményebb hangot sem használni, annál kevésbbé sérteni nem szoktam. Ismétlem tehát, hogy a sértési szándék a legtávolabb állott tőlem. Azt pedig újra hangsúlyozom, hogy amennyiben e bizottság működése abban a tempóban halad, mint eddig, akkor az a szép és biztos anyagi ered mény, melyet e lap szerkesztője, mint a könyvkiadás ügyének — tudtommal — indítványozója oly kedvezően élénk színekkel ecsetelt indítványának megtételekor, — aligha fog bekövetkezni. Hiszen már az 1903. évi tavaszi kér. gyűlés 47. pontja három munka átdolgozását mondotta ki s eddig — tudtommal — csak egyen történt meg az átdolgozás. Lehet, hogy mostani megjegyzéseim is félreértetnek, sőt egyes részekben — mint a legtöbb igazság nyilt, leplezetlen kimondása kellemetlenek is lesznek ; de erre egyedül a tek. cikkíró, urnák félreértésről tanúskodó, helyenkint pedig epéskedve lekicsinyítő, gunyoros észrevételei szolgáltattak alkalmat. S ha ő azokat elmondhatta, ugyanazon joggal tehettem én ezt nemcsak az igazság érdekében, de saját személyemre való tekintettel is. Ami pedig a tanüggyel való foglalkozást illeti, ha csak ugyanabban az irányban és arányban teszem is, mint eddig, azt hiszem, hogy tanügyünknek bármily csekély mértékben is talán hasznára lehetek. Körmend. Fülöp József lelkész. Levél a Szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Ne neheztelj reám, de nagy mulasztással vádollak Isten és emberek előtt. Ugyanis sem a „Dunántúli Prot. Lap“ ban nem közölted, sem a kerületi gyűlés alkalmával nem említetted, hogy a zsinatnak ügyésze is van, aki ez idő szerint Somogyhatvanban lakik és Seregély Dezsőnek nevezik. Engedj meg kérlek, neked emberbaráti kötelességed lett volna figyelmeztetni a „renitens, demagóg“ papokat, hogy hagyjanak föl immár minden — bármily jogos és tárgyilagos — kritikával, — szárnyukat leeresztve dugják homokba fejüket .. mert Somogybán Seregély ur sas szemekkel őrködik s lesi a lázadókat, hogy őket ügyészi tekintélyével meghunnyászkodásra kényszerítse. A fiskális úr hivatali tisztét már el is kezdette, midőn lapod 21-dik számában neki ront Csukás Endre kollegámnak, meg az én árva fejemnek — lepocskondiázva bennünket, mivel mi a felsőbbség tényeit, intézkedéseit bírálat alá mertük venni, s az ellen, amit nem magunkra, de az egész lelkészi karra nézve sérelmesnek tartottunk és tartunk — szót merészelünk emelni. Nem gondolod-e, ke Íves barátom, hogy Seregély Úr a mai — autonómiát nyirbáló, központosítani törekvő világba egészen beillenék ügyésznek a maga tekintély-elvével ? De mit keres ö a szabadság elvét valló és azon alapuló protestáns egyházban ? Nem tudja-e, hogy mindazok, kik a tekintély elvét hirdetik : a mi egyházunk élet gyökerére mérnek halálos csapást ? Egyébiránt biztosítalak a felől, hogy engemet meglehetős derült hangulatba hozott Seregély Urnák magas tenorban tartott kirohanása ; mivel én az egyházi felsőbbség ellen tiszteletlenül soha nem irtain. És ha akad rajta kivűl lelkész, a ki lapod 4 dik számában közzétett dolgozatomból azt olvassa ki, amit Seregély kiolvasott: annak vele együtt legyen méltó jutalma e zsinatnak ama jó indulata, amely fizetésjavítás és korpótlék helyett egyházi adófizetés kötelezettségével terheli és apasztja különben is nyomorúságos fizetésünket. Isten veled ! Szeretettel köszönt Táoz, 1905 május 25. tisztelő barátod Kutasi Ferenc A Magyar Pestalozzi-társaság pápai gyűlése. Figyelemre méltó ünnepségnek volt részese május hó 20 és 21. napján a pápai áll. tanítóképző intézet. Láng Mihály tanítóképző intézeti igazgató közbenjárására ugyanis ekkor tartotta a csak nemrégiben (1903- febr. 113.) alakult Magyar Pestalozzi-társaság első vidéki gyűlését. Erre az alkalomra mintegy 16-an jöttek városunkba a társaság székhelyéről, Budapestről. Növelte az érdeklődést azon körülmény is, hogy a veszprémmegyei általános tauítóegyesület a maga gyűlését a Pestalozzi társaságéval egybekapcsolta. Az érdekes gyűlés lefolyásának főbb mozzanatai a következők : 1. Május 20-án a társaság megfigyelte az I. és II. éves tanítójelöltek gyermektanulmányozásának a rendszerét, az itt szerzett tapasztalatok megvitatását. Azután részt vett azon az órán, amelyen a III. és IV. éveseket a gyakorló iskola tanítója és a pedagógia tanára előkészítik a próbatanításra s meghallgatta egy III. éves növendék tanítását s ennek bírálatát. Majd Ligáit Mihály, a gyakorlóiskola valóban kiváló tanítója, tartott sikerült és sok tekintetben új nyomokon járó mintatanítást az irva-olvasás köréből. Ennek végeztével E. Keményffy Katinka olvasta fel székfoglaló értekezését a szimpatikus érzések fejlesztéséről, amely igazán fényes bizonyítéka volt a felolvasó széleskörű műveltségének s annak a csodás szeretetnek, amellyel hivatása, a tanítói pálya iránt viseltetik. A társaság valóban kiváló erőt nyert benne s mi, kik felolvasását meghallgattuk, azzal az óhajtással vettünk tőle búcsút: Vajha minden tanítónk ilyen önzetlenül s ily sok tudással tölthetné be hivatását! A délutáni órákban (4 tői 6'/s-ig) az intézet önképzőköre mutatta be munkálkodásának eredményét egy díszközgyűlés keretében. A diszgyülés hangversenynek is méltán beillett volna s a derék ifjak, — akiknek jövendő működéséhez mi is
