Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-28 / 22. szám
Tizenötödik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1905. május 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények r Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. ~~ = főmunkatárs czimére küldendők. —— Aldozó-c Keresztyén hitünknek egyik legfölemelőbb, legmegnyugtatóbb ünnepét ünnepeljük e héten. Olyan jóleső, édes érzéssel tölt el bennünket az a bizonyosság, hogy az, a ki igaz vala, a ki fölülemelkedve a kicsinyes emberi, földi önző érdekeken, lelki magasságban örök isteni elvekért harcolt: a Jézus Krisztus megdicsőült e napon. Isteni magasságból, az örök fényből és tisztaságból jött a földi bűn sötétségébe, szenynyes harcába, hozzánk hasonló lett, küzködött, szenvedett, az emberi sors minden változatát átélte, volt része kicsinyesben, megaláztatásban, gyiilÖlségben, de elismerésben, magasztalásban és szeretetben is — ez a Jézus Krisztus e napon visszamegy az örök fénybe és tisztaságba; visszamegy az örök dicsőségbe. Vagy amint ő mondá: «Kijöttem az Atyától és jöttem e világra; ismét elhagyom e világot és elmegyek az Atyához». (Ján. ev. XVI : 28.) Az ő élete előképe minden nemes érzésű, tiszta gondolkozásu, igaz ember életének. Az ő megdicsőülése záloga mindazok megdicsőülésének, a kik a rájuk váró nemes harcot oly önmegadással, oly tántorithatlanul harcolták meg, mint ahogyan ő. Azért, ha nehéz napokat élünk; ha a közjóra irányuló buzgóságunkat meggyanúsítja és lekicsinyíti a farizeusi irigység; ha nagy célokért hevülő lelkesedésünknek útját állja a földhöz tapadt világias érzület, a mozdíthatatlan közöny: tekintsünk csak Jézusra, az ő példája megbátorít, fölemel s új erőt és lelkesedést önt belénk nemes harcunkra. Ha sok szükséget lát anyaszentegyházunk; ha nem igen akadnak rendíthetetlen Esdrások, Nehemiások, Péterek és Pálok; ha itt-ott pusztulás és bomlás mutatkozik is a közönyösség miatt: csak tekintsünk Jézusra, megvigasztalódunk, hitünk megacélosodik az igazság győzelmében, mert a mi Istentől van, azt se közönyösség, se emberi rosszakarat tönkre nem teheti, sőt annak élnie és diadalsütörtök. maskodnia kell. A Jézus Krisztus szavával és példájával hirdeti: «Bizzatok, én meggyőztem a világot!» Nagy szükségünk van nekünk e biztatásra. A számító önzés és rosszakarat századokon át hamis szinben tüntette fel szent hitünket azon a magas helyen, ahonnan sok jóakaratban kellett volna részesülnie magas, isteni céljainak megvalósíthatása végett. És a félreismertetés, oktalan idegenkedés, sőt nem egyszer gyűlölet miatt nem hogy jóakaratban, kedvezésben nem volt része, de törvény által biztosított jogaiból is kiforgattatott. Régi elnevezés hitünkre, hogy magyar vallás ez. És ezt a magyar vallást az államhatalom századokon át sanyargatta. Azok, akik között sok ellensége volt mindig és van ma is a magyar állameszmének, a szerbek, a románok az anyagi javaknak bőven csergedező kutforrását kapták közállami vagyonból egyházi intézményeik istápolására, mi pedig tisztán a magunk áldozatkészségére voltunk utalva. Ez elszomorító állapotot azonban 1848 óta már nem csupán az addig felőlünk rosszul tájékoztatott királyi hatalomnak kell tulajdonítanunk, hanem a nemzet többségének, az országgyűlésnek. Sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy az újabb kor se igen igyekezett megvalósítani a teljes egyenlőséget és visszonosságot. Vajha elérkezett volna már az ideje annak, hogy hazánk, nemzetünk javára a közművelődés, a közerkölcsiség oltárára hozott áldozatainkért minket is illő elismeréssel s nemes céljainak istápolására annyira szükséges anyagi eszközökkel is jutalmazna az állam. Hisz az Isten félelme és az emberszeretet oltára körül forgolódva, a köz javáért élünk, annak szolgál minden intézményünk. Vajha elmondhatnánk hát, hogy igazaink meggyőzték végre is a világot és a mi nemes harcunk dicsőséges véget ért! 21
