Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-14 / 20. szám
353 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 354 jezést adtak. Sürgették tehát azoknak a professzoroknak tanszékeikről való eltávolítását s az olyan lelkészeknek ruegrendszabályozását. Ezek azonban hivatkoztak a tudomány szabadságára s a protestántizrausnak arra az alapvető tételére, amely szerint a szentirást minden egyes hivő szabadon magyarázhatja. S valóságkormány mindig védelmezte őket, sőt beegyházi főtanácsba is. Még na)gy II. Vilmos császár sem ellenézi a német protestáns egyházban szellemi mozgolódást, amint nyilelitzsch, ugyancsak berlini tanár- és ellenkezést keltett Bábel-elmélekalmából, amely a zsidó ótestamenlott kimutatni, hogy legfontosabb redetüek. fi scher dr., berlini protestáns lelkész radikális elveket. A brandenburgi konz. tt megkorholta, de megvédte a porosz egyházi » s igy semmi bántódása nem esett. Ez a körülmény aduban fölháborította a protestáns orthodox köröket, amelyek élérkezettnek látják az idejét annak, hogy energikusakban védekezzenek, s azért május első napjaiban Berlinben országos egyházi gyülekezetét tartottak, amelyeD lelkészek és hívők közül mintegy hatszázan jelentek meg, köztük tábornokok, főranguak, előkelőbb lelkészek és tudósok. Itt .azután egyhangúan nyilatkozott az a fölfogás, hogy a berlini, azaz liberális theologiai irány egyáltalán össze nem egyeztethető a bibliával, a katekizmussal, az agendával, de még az egyházi énekekkel sem, veszélyezteti a nép vallását, s a keresztyénség létele ellen tör, a melyet tudományos vizsgálódásaival egyenesen lehetetlenné tesz. Tartottak még két, nagyon erősen látogatott népgyülést is, a melyen hasonló tartalmú beszédek hangzottak el. Azt szintén ottan mondották ki, hogy igazán erkölcsös ember csak az lehet, aki az orthodox egyházi hitet vallja, ahogyan a régi protestántizmus tanítja, a Krisztusban való hit szerint való üdvözléssel. Legérdekesebb a porosz országos protestáns gyűlésnek határozata, amelyet Stöoker dr., az ismert volt udvari lelkész öt pontban terjesztett elő s amelyet csaknem egyhangúlag fogadtak el. Az mondotta ki, hogy a protestáns hitközségekben zavart okoznak annak a theologiai iskolának könyvei, amelyek tudományos föltevéseiket igazságokként állítják a nép elé. Követeli tehát a gyűlés, mint már 1895-ben tette, hogy a theologiai tanári állások betöltésénél irányadó legyen a jelöltnek egyházias álláspontja, azaz az orthodox protestáns tanítással való megegyezése. Azok ellen a lelkészek ellen pedig, akik többszörös figyelmeztetés ellenére vallják azokat a tanításokat, az egyházi hatóságoknak joguk legyen fegyelmi eljárást indítani, még arra az esetre is, ha azokat a radikális elveket nem a szószéken terjesztik. S a hiveket kéri a gyűlés, hogy hűséges imádságban tartsanak ki az egyházi tanítások mellett s minden erejükkel védelmezzék meg ezeket. A javaslathoz azután még hozzátették, hogy az egyházi hatóságok szigorúan felügyeljenek a középiskolai vallástanárokra is, hogy tanításuk orthodox legyen; végül egy bizottságot választottak, amelynek föladata lesz éber figyelemmel kisérni a keresztyén vallás ellen való támadásokat, amelyeket a protestáns egyház kebeléből indítanak. Hidegen fogadták azonban s mellőzték is azt a javaslatot, amely a renitens lelkészeknek és híveknek a protestáns egyházból való ki közelítését célozta. Nagyon érdekes volt Rohr alezredes beszéde, aki kifejtette, hogy a protestáns keresztyén vallás sokkal közelebb áll a katholikusokhoz, mint a vallástalan theologiához; s ezért azt javasolja, hogy a protestáns egyház hagyjon föl a Los von Rom-féle mozgalommal; ez ellen azonban a berlini gyűlés fölötte élénken tiltakozott. A német katholikus lapok eltitkolhatatlan örömmel adnak hirt a protestáns egyháznak eme belső bajairól. Velük szemben büszkén hirdetik a katholikusoknak tanításukban is rendíthetetlen szilárdságát, a bibliának, hagyománynak és az egyházi tanítói hivatalunk állhatatosságát, a melyek közül a két utóbbit nélkülözi a protestántizmus. Ennek azt is szemére vetik, hogy kár volt négyszáz év előtt elválnia a katholikus egyháztól, s új vallásokat alapítani, amelyek most fölbomlásban vannak, mert nemcsak a híveik, hanem a lelkészeik is elfordulnak tőlük. Amire Pfleiderer és Harnack ezt a választ adták : Ha a hitéhez szigorúan ragaszkodó katholikus egyházban megszámlálnák az egyház hivatalos hitét őszintén és föntartás nélkül valló papok és hívek szamát: ez fölötte s nagyon ijesztőleg zsugorodnék össze. S a két berlini protestáns profeszszor szerint nemcsak a protestántizmus belső baja, hogy a hit minden társadalmi osztályban megfogyatkozik, hanem legalább is ugyanolyan mértékben a katholicizmusé is. A csehországi protestáns eklézsiákra való rövid jegyzések. Irta Szalatnai János moravetsi reform, prédikátor 1816-ban.*) Ha azon időtől fogva számláljuk az e.vangelika vallás szabados gyakorlása megszűnésének esztendeit, amidőn herceg; akkori prágai gubernátor maga neve aláirásával 1621-dik esztendőben, decembernek 13-dik napján kinr-...i ■Imiim nmmíltin " ii-<- - .11 I -lőtt parancsolat mellett minden prágai cseh evangélikus prédikátoroknak a városból és az országból ki kellett takarodni, minthogy szükséges is attól az időtől számlálni, mivel azután nem volt sehol az országba az evangélika vallásnak tökéletes szabadsága, ha szintén azután 1624-dik eszteudőbeju augusztus holdnapjában esett légyen is a többi, evangélikus prédikátoroknak az egész országból való kiparancspltatások : úgy az evangéliku*) E kézirat a pápai cy, ref. főiskola könyvtárában van Tóth Ferenc iratai közt. íratott pedig Tóth..Ferenc fülké.résére a reformáció háromszázados ünnepélye alkalmából.
