Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-08 / 2. szám
Tizenötödik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1905. január 8. A luj> szellemi részét illető lrőzleroény eb a »terbesitcsígheí Kis József felelős szerkesztő oziinéré küldendők. Az egyház és iskola köréből. < A diináotül] ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. ♦í »-i-Eögjelenlk minden vasárnap, A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János tomunkatárs czimére küldendők. A szabad és független magyar kálvinista egyház. — Visszhangul György Endre zsinati beszédére. — A mint e lapban is szó volt róla, egyetemes zsinatunk első ülésszakában főként a Györt y Endre és Mezey Albert beszédei voltak olyanok, amelyek kiemelkedtek a sablonos keretből. A Mezey Albert beszédéhez, ha nem csalódom, maga a szerkesztő űr fűzött helyén való s jelentékeny megjegyzéseket, bizonyságául annak, hogy azon beszédre lehetett is és kellett is észrevételeket tenni. György Endre zsinati képveselő úr beszédjére hadd- tegyek én egypár észrevételt, mint a ki figyelemmel kisértem a magyar protestáns közélet e kitűnőségének egyházi és iskolai ügyi szereplését, amely, bizony mondhatom, korántsem volt mindig azonos azokkal a vonásokkal, amelyekkel most ékeskedik. Miről is beszélt György Endre? Arról, hogy fáj a-szive is, meg a lelke is, hogy az egyházi adók csökkentésére államsegélyt nyervén: ezzel szaporodni fog a lekötöttség, a szabadságtól való megfosztatás, holott az ő lelke szabad és független magyar kálvinista egyházért lelkesül! És példákra is hivatkozik, *»■ külföld némely szabad és független egyházára, meJ’>Tekben a hivek és tagok áldozatkészsége a fentai^ási költségek fedezetének forrása. A közéletet ismerő protestáns ember rögtön rámondja György Endre felfogására: quo tanta mutaíio ^rerum ? Mert i- ' W-Móljuk csak el, hogy György Endre neu >: ■ p’Gnsége az 1883. XXX. t.-c.nek, sőt bar. r U- g támogatója volt. lsem ve r;\- a tanítóink fizetéskiegé\ szítósének, nyugdíjoknak az állam által még előbb való rendezése ellen sem tiltakozván. Nem volt ellensége a tanítói korpótlékok rendszeresítésének államsegély utján ! Es nem volt ellensége a kongrua-törvénynek sem, mert mikor a tervezet nyilvánosságra jutóit, ha nem csalódom, a Pesti Naplóban olyan tartalmú cikket irt, mely szerint a javaslat «szerencsés kísérlet». Mindezek a dolgok éppen úgy érintették a református egyház szabadságát és függatlenségét, mint most az egyházi adó államsegély s ha azok ellen nem volt kifogása, miért kárhoztatja ezt? Felfogásbeli jobbra változás állt be György Endrénél ? De hiszen ő, a tapasztalt politikus és nemzetgazdász, félretéve minden ideális felfogást, minden eszményi szárnyalást: a szerénységet látta kizárólag s annak alapján foglalt állást minden javaslat mellett, mely a protestáns szabadságot és függetlenséget veszélyeztette. Es miképpen kell az önfenntartás feltételeit saját erőnkből megszerezni, amikor éppen a szegénység kényszerít arra, hogy az egyházi adó terhének csökkentését kérjük! Vájjon azok, akiknek módjukban van: sietnek-e áldozataikkal a közös szegénységet enyhíteni? Vájjon a vezetők vezetnek-e, az anyagi ellátások dolgában; amikor éppen itt tapasztaljuk, hogy a gazdag vezetők foglalnak állást a súlyosabb megadóztatás ellen? És vájjon nem tudja-e György Endre azt, hogy a krajcá-2
