Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP.

684

6 83

Államsegélyt kapnak : a) Barsból: Kis-Koszmály 645-50 kor., N.-Oroszi 645 kor.

b) B.-Somogyból: Lábod 300 kor., Jákó 700 kor., Hatvan 397*10 kor., Magyar-Egres 198 kor., Kaposvár 297*95 kor., Kisasszond 198-50 kor., M.-Atád 198*50 kor. Hencse 198-50 kor., Hosszufalu 198*50 kor., Inke 298-50 kor.

c) Drégely-Palánkból: 464 koronát egyenlő arányban megosztva kapnak PerŐcsény és N.-Verőcze.

d) Komáromból: N.-Keszi, Szap, D.-Radvány, Kulcsod és Madar egyenként 524-40 kor.

e) Mezőföldről: Berhida és Lajoskomárom egyenként 516 kor., S-Keszi 1024*10 kor.

f) Őrségből: Körmend 447*65 kor., Kercza 447 K.

g) Pápai egyházmegye : H.-Bödöge 200 korona, Pázmánd 200 kor., Padrag 400*15 kor., Gyimót és B.Győr egyenként 102 kor., Kúp és B.-Szentkirály egyenként 170 kor.

h) Tata: Kisbér 500 kor., Szend 308*95 kor., Tarján 306 kor., Tárkány 306 kor., Neszmély 306 kor.

i) Veszprémi egyházmegye : Veszprém, M.-Barnag, B.-Udvari, Monoszló, F.-Eörs egyenként 223*30 kor.

Missziói egyházaknak : Pozsony 200 kor.; Nyitra 200 kor., Tatabánya 100 kor.

Rendkívüli segélyek : Padragnak 300 kor., Madárnak 1500 kor., Lábodnak 200 kor.

Baldácsi-alapból :

Barsnak : jut 302-60 kor.

B.-Somogy : Gige, A.-Visnye, Pettend, Beleg, Inke,

S.-K.-Kovácsi egyenkint 100 kor.; M.-Lad 100*06 kor.

Drégely-Palánk: PerŐcsény 108-80 kor.

Komárom : Nyitra 200 kor., B.-Keszi 414-72 kor.

Mezőföld: Falu-Szabad-Battyán 482-12 kor.

Őrség : Kereza 209-78 kor.

Pápa: H.-Bödöge 157*18 kor., Padrag 158 kor.

Tata: Esztergom 150 kor., Kisbér, Szend, Tarján egyenként 84*98 kor.

Veszprém: Tihany 51-20, Hajmáskér és Vilonya egyenként 105*30 kor.

Segédlelkészek kapnak : Györgydeák Dániel, Lőke Károly, Nagy Kornél, Sohár Kálmán, Csepy Miklós, Gergely Győző, Kis Tamás, Vargha Sándor, Sziics Lajos, Farkas Endre, Bolla Pál, Jakab János, Marosi János, Tóth Kálmán, Jakab István, Patkó Károly egyenként 50 kor., Kiss Lajos, Nagy Béla, Beke Kálmán, Patay Árpád, Szekeres László, Bakonyi János egyenként 100 K.

Rendkívüli segély: Szeness Imrének 200 korona, Udvardy Gyulának 200 kor.

Bírósági ügyek. A nagy-peszeki egyház felebbezése Saiga Endre javára intéztetett el; de ennek az a kérése, hogy a fát a gyülekezet vágassa fel, elutasíttatott. Tóth József garamvezekényi tanító felebbezése visszatétetett az első bírósághoz. Patay Kálmán ághói tanító felebbezése elutasíttatott. A nagymarosi ügy a tanító javára intéztetett el. Szőke Gyula székes fejér vári II. tanító ügyében az egyházmegyei bíróság Ítélete helyben hagyatott. Józsa Pál ügyét a bíróság illetékesség hiánya miatt érdemileg nem tárgyalta; de kifejezést

adott azon meggyőződésének, hogy az ügynek az egyházmegyei bíróság előtt való tárgyalásakor több szabálytalanság követhetett el. A fél okosan teszi, ha perújítással él. Tölly György ügyében Tölly anyagi felelőssége első sorban, a vele egy időben szolgált presbiterek felelőssége pedig másod sorban megállapíttatott. Tósok ügyében az egyházmegyei bíróság Ítélete helyben hagyatott. Fáncsik János és Barthalos Dezső ügyeiben az egyházmegyei bíróságok Ítéletei helyben hagyattak.

A szétszórt csontok.

Valahányszor a Horvát-Szlavonországi misszió elhaladásáról értesülök, mindannyiszor igazi öröm hatja át lelkemet s áldólag gondolok azokra, akik az idegenben szétszórt hitfelek, ezen élettelen csontok összegyűjtésének szent munkáját egyházias és hazafíui buzgalomból elkezdették s folytatják, minden eszközt felhasználva e nem.es célra, valóban bámulatra méltó eredménnyel. Ez a misszió, ide értve az erdélyit s délmagyarországit is, mig egyrészt életrevalóságának, sőt nagyrahivatottságának ketségbevonhatlan jeleit adta: addig másrészt hazai református egyházunknak egyik legevangyéliomszerübb alkotása.

De mélyen tisztelt Értekezlet! A szétszórtságban élő híveinket CBak az idegenben kell-e gondoznunk ?! Csupán akkor kell-e mentő jobbunkat nyújtani a veszendő nyáj után, midőn aggódás fog el, hogy magyar vallásukkal együtt magyar nemzeti voltukat is levetkőzik ? ! Nem legelső kötelessége-e a pásztoroknak saját nyájukat legeltetni és őrizni nagy gonddal, kivált ha széles kies mezőn szétszórtan vannak azok, hogy el ne szakítsanak közülök, többet-kevesebbet, a ragadozó farkasok ? ! Sőt inkább : a jó pásztor egy elveszendő juháért elhagyja a többi 99-et, hogy megtartsa azt ; mi pedig — ne essék zokon senkinek az őszinte szó, de ily nagy fontosságú dologban kötelességünk teljes nyíltsággal szólani, mi pedig az idegenben elveszendő egyért elhagytuk az itthon elveszendő 99-et, — sőt bizonyos szent nyugalommal nézzük, hogyan ragadozzák nyájunknak e szétszórtan élő tagjait a báránybőrbe bujt farkasok és hogy miképp pusztulunk, veszünk. Más vidékekről most nem szólva, méltóztassék csak gondolatban átfutni, esetleg statisztikailag tanulmányozni azt a jelentékeny területet, mely Muraköztől felfelé Pozsony - Nyitra és Bars vármegyék felső részéig, hol a reformátusság határvonala húzódik, elterjed : itt e német uralta tájon, hol az ellenreformáció munkájának reánk nézve elszomorító eredménye legszembetűnőbben látszik: mennyi itt az egykor virágzó egyházból leány és fiók — avagy szórvánnyá zsugorodott, elárvult ekklézsia,— mily nagy számmal vannak itt „az elnémult harangok !“ Es ez összetört egyháztestek régóta szétszórtan heverő élettelen csontjait ki gyűjti s rakosgatja egybe és leheli beléjök lelket, hogy éljenek ? ! Ki vigyáz a pusztaságban evangyéliomi vigasz nélkül élő e sok-sok ezernyi népre s ki állít nekik nem diszes templomot, hanem csak egyszerű haranglábat is, amelyen az ismét