Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
785 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 786 bau legkisebb a drégelpalánki egyházmegye, de annál nagyobb feladatok megoldása vár reá, melyhez Isten áldását kívánta. Majd az ág. ev. testvéregyház nevében Vitéz Lajos missziói lelkész és végre a város nevében Balázs Ferenc v. főbíró üdvözölték. A püspök fennkölt tartalmú válaszaiban a közös nagy cél megvalósítására buzditott s a hazaszeretet és a felekezeti béke, egyetértés magasztos evangyéliumát hirdette. A fogadtatások után hosszú kocsi sorban történt a bevonulás s a felszentelési ünnepély 1/%ll órakor vette kezdetét. Antal Gábor püspök a templom ajtaja elé lépve nagy hatású, a lelkeket felekezeti külömbség nélkül elragadó felszentelési beszédet tartott. A kicsiny számú hivek seregét figyelmeztette, hogy hajdan ezen a vidéken szép számban voltak a református Sión hívei b most rajtuk a sor, hogy kitartó buzgóságuk s a teremtő erejű evangyéliomi hit által gyarapodjanak. „Ne félj kicsiny sereg“ — mondotta — „nagy dolgokat cselekedett veled az Ur.“ De egész beszédében kidomborodott a magyar kálvinizmus, a nemzetünket a sötét évszázadokon át megtartó jellemző vonása, hogy a magyar hazát szeretni s azért mindent áldozni soha meg ne szűnjenek. Majd az Istenhez fordulva : kenetteljes, mély, keresztyén érzelmektől áthatott felszentelő, hálaadó és könyörgő imája után a templom ajtaját felnyitva, a gyarmati híveknek e szerény, de édes büszkeségét átadta a gyülekezetnek. A templomban Nagy István szokolai lelkész mondott formás, kerekded s a reformáció magasztos eszméitől átszőtt, szép készültségre valló ünnepi beszédet. Az esketést Oroszy Jenő verőczei s a keresztelést Juhász Lajos perőosényi lelkészek végezték. Mindkettő gyönyörű szertartást mutatott be, nemes tanúságot tevén önmagukról és az egyszerű, de fenséges ünnepély felemelő voltáról. Az urvacsorai szertartást Nagy Gida esperes végezte ; az ősz, de még mindig fáradhatatlan munkás pásztor meghatottan hivta híveinket a szent asztalhoz. A szent vacsora kiosztásával, a fiók egyház történetének rövid ismertetésével s a himnusz lelkesült eléneklésével az ünnepély véget ért. Az ünnepély után a Tóth-féle fogadó nagytermében fényes lakomát rendeztek, melyen 1. Antal Gábor püspök mondott remek toasztot a királyra. 2. Zeke Kálmán egyh. gondnok: a nemes szivü adakozókra. 3. Fáy Albert : Antal Gábor püspökre és Sárközy Aurél egyházmegyei gondnokra. 4. Sárközy főispán : Zekére. 5. Köröm László : a losonczi ev. ref. egyházra. 6. Dr. Kosaczky Arnold : Nagy Gida esperesre. 7. Nagy Gida esperes : id. Fáy Albert re. 8. Kálosi Mihály: a testvér egyház megjelent képviselőire. 9. Oroszy Jenő: Török Zoltán főispánra és Nagy Mihály alispánra. 10. Keresztes Gyula : a balassagyarmati ev. ref. gyülekezetre. 11. Oroszy Jenő Baltik Frigyesre. Az egész ünnepi lakoma fénypontját alkotta azonban az a két hatalmas toaszt, mely a testvér egyházak püspökeinek méz édes ajkaikról hangzott el. Baltik Frigyes „Emlékszel e ?“ refrainű toasztja, melyet a honszerelem őszinte melege hatott át - Antal Gábor püspökre szólt, — de Antal Gábornak is, aki megragadva az alkalmat a Bach korszakból vett allegorikus, jóizü anekdotájával vezetve be felköszöntőjét, az ezt követő feledhetetlen „Emlékszem !“-vel, melyet gyenge toll a meghatottság káprázatos hatása alatt szószerint — sajnos — nem iktathat ide, fényesen rehabilitálta ősz barátját és nemes hazafi szolgatársát. Baltik Frigyest, minden légből kapott hazafiatlan váddal szemben az emlékezetes 1891. évi tény körülmény apostrofálásával s éltette a gyarmati ág. ev. gyülekezetét. Felköszöntőket mondottak még Nagy Mihály : a két püspökre, V - téz Lajos Balázs Ferenc főbíróra. Az ünnepi lakoma d. u. 3 órakor ért véget s a püspök és az illusztrisz vendégek az estéli vonattal utaztak el, sziveikben azzal az őszinte kívánsággal, hogy Isten áldása legyen a gyarmati kis gyülekezeten ! Templom-megnyitó és halaadó istenitisztelet Nográd-Veröcén. A nógrád-verőczei ev. ref. egyházközség Isten iránt való munkás szeretetének és áldozatkészségének — alig 20 év óta — számos és dicséretre méltó tanujelét adta. Kicsiny a gyülekezet és szegény sorsú, de Isten országának építésén buzgón munkálkodik. A feljegyzett adatok szerint évről-évre volt valami javítani, díszíteni való az egyház középületein, mely a hivek áldozatkészségét bér nagymértékben igénybe vette, de ki nem merítette. iVlljanak itt a puszta adatok és azok beszéljenek az élő és munkás hitről. 1886- ban lelkészlak építés .... 4148 K. 28 11 1887- ben urasztala............................... 402 „ 27 „ 1890-ben harangok............................... 1225 „ — „ 1891- ben Isk. átalakítás és kerítés készítés 753 „ 66 „ 1892- ben Magtárépítés és kutásás . . 635 „ 90 „ 1893- ban. Folyosó javitás és cserépátrakás 616 „ 12 „ 1898-ban irodaépítés és cementvakolás 620 „ 14 n 1900-ban szobapadlózás, alagcsövezés és melléképületek javítása . . . 911 „ 82 B 1898-tól az egyh. szőlőjének újratelepítése 1276 „ 05 „ Egy nyitott félszer építése . 100 „ — „ 1903-ban. új iskolaépítés..................... 3765 „ 5 0 „ Összesen 14454 K. 28 fill. Szives adományaikkal részint az egyháztagok terhét könnyítették, részint hitbuzgóságuknak fényes bizonyítékát adták : Nagytiszteletü Oroszy Jenő ev. ref. lelkész 582 K. 54 fillér; Makay Sándor ev. rét. tanító 16 kor.; Kovács István 500 K. ; Vörös Julia 220 K. 44 fill.; a község 200 K. ; Silberstein 50 K.; váczi püspök 40 K.; Grund Ilonka 32 K. adomány összegeikkel. A fenti adatok mig egyrészt a n.-verőczei ev. ref. gyülekezet nemes buzgólkodását hangosan hirdetik, addig másrészt azt is mutatják, hogy a sok javítás, építés és diszítés után is van egy középület, mely az eddigi javításoknak nem képezte tárgyát. Ez az épület: Isten háza. Pedig az idő viszontagságai rajta is látható nyo-
