Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-13 / 11. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 174 173 önönmagoknak meríteniök s a magok lelki életében és aztán külső életében is, megvalésítaniok. Aztán imádkozzanak minél többet és pedig ne mások által leirt imákat elolvasva, hanem a saját szivükből, akármilyen egyszerűen, akármilyen dadogva is eleinte, csak imádkozzanak és pedig ne csupán földi vágyaik kielégítésért, a mindennapi kenyérért, jó egészségért, kedveseik életben maradásáért, hanem főként, első sorban : lelki javakért, Istennek drága kegyelmi ajándékaiért. Ne ijedjen meg senki, aki a maga városában egyedül van, aki e felszólitást szivére veszi, csak olvassa a bibliát, csak imádkozzék, az Úr egyengetni fogja az ő ösvényeit is. De ha ketten, hárman vannak, azok már együtt is imádkozhatnak és jusson esszékbe az Ur mondása : „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük.“ Amely lélek komolyan keresi az Urat, meg fogja találni, aki pedig megtalálta, az munkát is fog kapni. Mindenütt vannak gyermekek, akiket vasárnaponként össze lehet gyűjteni és velők vasárnapi iskolát tartani, akadnak fiatal leányok, akiket meg lehet hívni, hogy velők együtt olvassuk a bibliát s bátorítsuk őket is, hogy abban önállóan kutassanak s a maguk leikéből, a saját szavaikkal, imádkozzanak. Szegények is akadnak mindenhol, azok körül is mennyi munkát találhat a keresztyén nő ! Meglátogatni őket, vinni nekik jó olvasmányokat, velők együtt olvasni, őket ha kell, anyagi segítségben részesíteni, de mindenesetre lelki vigaszban, erősítésben. Csak a kezdet legyen meg, az első lépés, a többit is megadja az Űr, ha hittel tekintünk föl reá s igazán vele, érte, általa kezdünk munkálkodni. A már megindult, vagy megindulandó evangéliumi munkák iránt szélesebb körökben való érdeklődés fölkeltésére alkalmosak a szeretetvendégségek. Ahol a nők tanácsra, utasításra vágynak, forduljanak a lelkészhez, vagy ha bizalommal fordulnak a „Mustármag“ szerkesztőjéhez, vagy a Bethánia-egyesülethez, azok is szívesen adnak részletesebb útmutatást, vagy ajánlanak és küldenek alkalmas könyveket, pl. Útmutatót a bibliaolvasáshoz, vagy olyan könyvet, melyben egy-egy rövid bibliai elmélkedés van mindennapra, vagy jó kis olvasmányokat a nép, a gyermekek számára. Bizalommal fölkérem a lelkészeket is, akiknek ez a kis fölszólítás kezökbe kerül, biztassák ők is a nőket ilyen alapon való megindulásra, saját hitükben való erősödésre, szerény, de igazi keresztyén szellemű munkálkodásra. A lelkész és gyülekezete, az egyház és a haza egyaránt csak hasznát látja ennek. A kegyelem Istenének nevében bocsátom ki e felszólítást, legyen rajta az Ő, mindeneket lehetségessé tevő áldása ! Vargha Gyuláné, a „Mustármag“ szerkesztője. Főiskolánk múltjából. I. Lön azokban a napokban, Kerkapoly rektorprofesszor idejében : parancsolat adaték ki, hogy a pápai kollégiumban mind az egész volthonvédség beirattassék és Ion a pápai tanuló ifjúság között nagy rémület, mert szó, ami szó, Kerkapoly iránt előítélettel volt a táborból a kollégiumba menekült ifjúság. Úgy gondolkodtunk, hogy neki koránál fogva szinte fegyvert kellett volna fogni; aztán meg a kikkel közülünk szóba állt, a nagy eszii hideg filizófus azt mondta : nem lehet a magyarnak hadügyminisztert adni, mert ha a lengyel felkel és segítséget kér a magyartól, megadja azt a magyar hadügyminiszter s mi lesz ebből ? Nohát mi, kik még csak az imént harcoltunk az ellenség ellen, nem csuda, ha előítéletünkkel rettegtünk a parancsolat szigorú végrehajtásától. Osztály szerint előállíLtattuuk s betűrendben megkezdődött az inkvizíció; Kerkapoly mint vallató s a szelíd kedves Pap Zsigmond (volt honvéd tüzőr), mint jegyző, vezették a tárgyalást. B betűvel kezdődvén a nevem, alóli rótt voltam az első a vallatásnál. Kerkapoly ezen kérdést tette fel: Volt-e Ön honvéd? Én feleltem ; Nem. Ez volt az egész, nem követelt bizonyítékot ; megkönnyebbültünk. És ez igy ment a K betűig. Körmendy Sándor, közülünk minden tekintetben kimagasló, daliás alak, a föltett kérdésre büszkén felelte : Igen, én komáromi kapituláns főhadnagy vagyok. Jöttek, mentek a betűk és jött Nagy Gábor, a volt kövesdi pap, felelte : Igen, a golyó most is a bokámban van. Jött Odor József, a volt kisdobszai pap : Igen, felelte, komáromi kapituláns hadnagy vagyok. És ez igy ment mi utánunk, theologusok után, magának Kerkapolynak gyönyörű s ritka jeles osztályán keresztül le egész a 14 éves Sáary Vince kápszli csinálóig. . . így nem találtatott honvéd abban a főiskolában, ahonnan Györfy Endre vezetésével 70-en mentek gyalog Szolnokra, honnan a gőzhajó leszállította őket Péterváradra, ahol együtt maradtak s éppen azért alig egy pár lett csak káplárrá is. Még kitudódott Szentmihályi József, az én Atilla huszárezredbeli pajtásom a révfalusi elöljárók és Lapos Dani az ószőnyi biró feljelentése folytán. Ez utóbbi Pápán kerestetvén, Tarczy professzor azt mondá a kutatónak: itt nincs Lapos, itt Laposa van. Ez mint tűzmester a Szent- Gellért hegyről lőtte a várbeli palatínus palotát s meghalt, mint vörösberényi lelkész. Nohát, ha idővel a historikus a bevallás után írná meg a pápai főiskola ifjúságának a haza védelmében kimutatott készségét, nagyon csalódnék. Az az igaz, hogy ott voltunk mind, — kik arra valók voltunk. Ezt bizonyítja Tóth Pál ácsi lelkész 8 hatalmas esperesnek azon dühös kifakadása, mikor az ácsi akadémikus rektóriát Pápáról kellett vala betölteni : „Nincs ott rektornak való, mind honvéd volt.“ (b-ből beszélt). Az utókor előtt a hézagos bevallást ezzel rehabilitálta Tóth Pál, mint takácsi lelkész jeles férfiú s volt honvéd huszárnak apja. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! Ha a már ártalmatlanná vált honvédek a takácsi angyalok és tündérek mögött eltüretnek : szíveskedjék közleni. Kálóz. Balogh Sándor, 48—49. Atilla huszár, jelenleg lelkész. 11*
