Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
141 DUNÁNTÚLI PROTSTÁNS LAP. 142 hintendő. Általános jótékonysági célra (tagdíjak és adományok) gyűlt 712 K 34 f., kiadatott 595 K 44 f., az árva számára gyűlt 153 K 18 f., kiadatott 144 K., külmisszióra gyűlt K 14 f., kiadatott 42 K 14 f., a szövetségmunkára 3279 K 51., kiadatott 2147 K 46 f., a biblia- és iratterjesztésre 618 K 33 f., kiadatott 441 K 26 f., a Filadelfia diakonissa-otthonra 325 K 22 f. kiadatott 325 K 22 f., a kék-kereszt mértékletességi egyletre gyűlt és kiadatott 6 K, helyiségalapra gyűlt 19 K. Hála amaz intézkedésünknek, amellyel azokat akik tulajdonképpeni egyleti életünkben részt nem vehettek, nem kényszerítettük a tagsági kötelékbe való belépésre, elmondhatjuk nagy örömmel, hogy tagdíjhátralékunk egy fillér sincs. Bevételeink pedig világosan bizonyítják, hogy a hit erősödésével az adakozás is kedvesebb lesz. Ezekután még csak azt említjük meg, hogy egyletünket kedves vendégek tüntették ki látogatásukkal, mint: Vischer-Sarasin Adolfné úrnő Schweizből, Graham- Brown György űr Skóciából, dr. Clark Rómából, Frank lelkész úr Hamburgból, továbbá: Csizmadia Lajos, Farkas József, Szőts Farkas theol, tanárok, Scholtz Gusztáv, Haypál Benő, Szalay József, Kutas Bálint lelkészek. Külön kell megemlékeznünk Papp Károly lelkész úrról, aki a II. rendes közgyűlésünket megelőző istenitiszteleten buzgó imában kérte ránk az Ür áldását, továbbá Hegyi Mihályné úrnőről. Balogh Ferenc debreceni theol. tanárról, Szász Károly püspökről és Clark bostoni lelkész úrról, akik egyletünket, illetve szövetségmunkánkat és iratterjesztésünket nagy jóindulattal támogatták. Végül arra kérjük azokat, akik jelentésünket hallják vagy olvassák, hogy ne birálgassanak minket, hogy mi mily gyarlók vagyunk. Azt mi úgyis jól tudjuk. Ne is dicsérjenek bennünket, mert mi nem jutalomért vagy dicsőségért munkálkodunk. Hanem kérdezzék meg maguktól, hogy él-e már bennök a Jézus szeretete s ha él, induljanak segítségünkre, hogy vállvetve többet tehessünk, ha pedig nem él, úgy először ne a Bethániaegylettel, hanem az Isten igéjével ,s a Jézus Krisztus evangéliomával foglalkozzanak, a mely Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére. A pápai ev. ref. főiskola éremgyüjteményének története. A pápai kollégium éremgyüjteménye már csaknem százados múltra tekinthet vissza. Mindjárt a múlt ízázad első évtizedében kezdte gyűjtögetni a régi pénteket iskolánk nagyhírű tanára, később a dunántúli egyházkerület püspöke, Tóth Ferenc, akiben mint a magyar protestáns egyház egyik legjelesebb történetírójában, kiváló érzék volt a történelem minden segédtudománya s igy a numizmatika iránt is. Hazánk dunántúli vidéke pedig lelhelye a régi, különösen római pénzeknek; nem csoda tehát, ha aránylag rövid idő alatt már egy szerény kis gyűjteményt tudott összeállítani a lelkészek, tanítók és tanulók ajándékaiból. Mert nem vétel, hanem ajándékozás utján gyűlt össze érmeink legnagyobb része. Ekkor Tóth Fereno emlékiratot intézett az egyházkerületi gyűléshez, melyben előadja, hogy ajándékozás utján már elég anyag gyűlt össze egy numophilacium megalapításához s ajánlja, egy ilyennek szervezését. Ezt az indítványt, a Révkomáromban 1814. julius 1-én tartott kerületi gyűlés elfogadta s az éremgyüjtemény gondozásával az indítványozó Tóth Ferencet bízta meg. Az alapítás körülményeit, célját és módját érdekesen világítja meg Tóth Ferenc sajátkezű bejegyzése az 1815-ben készült katalógus 3-ik lapján: „Pro memoria. Supremo Curatore, Venerabilis huius Superintendentiae Helveticae Confessionis Trans Danubianae, Magnifioo ac Spectabili Domino Josepho Szilassy de eadem, et Pilis, S. C. R. et A. Mattis Consiliario, et Proto Notario Paíatinali, — Superintendente Reverendissimo Domino Josepho Pápai Tóth in Congregatione. Superintendentiali Generali Révkomáromini die l-o Julii, anno 1814 celebrata Praesidentibus, porrexit Libellum Memorialem Professor Theologiae Colíegii Reformatorum Papeusis Franciscus Tóth, in quo exposuit, Collegium Reformatorum Papense, post oblationes nonnullorum Benefactorum eo iám esse in statu, ut Fundementa Numophylacii, ex antiquarum et recentiorum Gentium, Imperatorum, Regum, Prinoipum, Ducum etc. Numis, et Monatis erigendi, jam jam ponere possit, ac valeat. Consistorium Superintendentiale, cuius non ultima cara in eo vertitur, ut rés Literaria in Collegio hocce maius ac mains, in dies diesque accipiat incrementum, postquam Relationem Domini Professoris hac in re praestitam exaudivisset, respectu Numophylacii in Collegio Papensi erigendi, id decreti túlit : ut praelaudatus Dominus Professor Numophylacii Colíegii Curam in se suscipiat, deque eius statu, et incremento, de anno in annum, Relationem suam Consistorio Superintendentiali, cuius Supremae Inspectioni et Directioni Collegium Papense subest, exhibeat. Lato itaque tali per Venerabilem Superintendentiam decreto, Cista peculiaris pro Numis, et Mouetis ad Numophylacium Colíegii pertinentibus, recondendis, et certa lege disponendis, publico sumtu confecta, eaque in Bibliothecam Colíegii Publicam collocata est. Qua verő ratione Numi, et Monetae hac in cista sint dispositae, eujusque illáé sint Spéciéi, Formáé, Valoris, Aetatis etc., hoc in Diario, cui omnes Numi, et Monatae Nomophylacium Colíegii concernentes, cum Offerencium Nominibus, inscribi debent, videre est. Signatum Papae die 28-a Maii 1815.perFranoiscum Tóth Prefessorem Theol.“ Ebbe a diarumba vagy katalógusba vezette be aztán sok éven át a nagy gonddal meghatározott régi pénzeket. A római pénzek meghatározásánál hivatkozik Eckhel műveire, Rasche Lexiconjára, Wolf művére (Series Imperatorum), a Viczay-féle nagy katalógusra és Eutropisre, a magyar érmeknél pedig a Széchenyi gyűjtemény Catalogusára. Látszik tehát, hogy egész szakszerű alapossággal járt el munkájában. (A katalógus címe : Nomophylacium Colíegii Reformatorum Papensis, Ex Determinatione V. Superintendentiae Hel-
