Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 136 nemcsak Budapesten, hanem egyéb diákközponton is szeretne beszédeket mondani. Felkérjük azért az ifjúság barátait s vezetőit, szíveskedjenek felelni mielőbb az alábbi kérdésekre. 1. Óhajtják-e vendégül látni Oldham urat s mennyi időre ? 2. Gondoskodnak-e arról, hogy jelenléte alkalmával összegyüjtsék főiskoláik s gimnáziumaik felső osztályai ifjait egy nagy gyűlésre? 3. Óhajtnak-e hozzájárulni vendégünk útiköltségeihez s mily összeggel ? 4. Van-e valaki, ki az angol beszédet tolmácsolná? Menjen-e vele tolmács is ? Ne engedjük, hogy e dologban külföldi testvéreink előtt szégyent valljunk. Ha Chinában, legutóbb pedig Ausztráliában szívesen fogadták a keresztyén világszövetség követeit, mi ezek mögött nem állhatunk vendégszeretetünkkel. Ha Ázsiában nagy áldást, új ébredést, lelkesedést idézett elő e követek megjelenése s előttünk egészeD eredeti, lelkes hitből fakadó beszédüknek bizonyára nálunk is lesz eredménye Istenünk kegyelméből. Budapest, 1904 február hó. A budapesti ref. ifjúsági egylet diákszövetsége nevében Forgács Gyula, egyl. titkár. X. kér., Ihász-utca 15. Egyházmegyei határozat, melyhez szó fér. E cim alatt Vágmelléki megtámadja a belsősomogyi egyházmegye ama határozatát, mely szerint a lelkészi és tanítói földeken termelt szalmát és ezen szalma felhasználása által előállított trágyát a változó lelkész és tanító, sem pedig örököseik el nem adhatják, idegen helyre nem vitethetik. A határozat pedig nagyon helyes és igazságos, a mit nem csak a kerület jóváhagyása igazol, hanem a gyakorlat is. A gyülekezeteknek jól felfogott érdeke az volna, hogy tisztviselőknek, lelkész és tanítónak minél jobb javadalmat nyújtsanak, hogy igy azok anyagi gondoktól menten, lelkesedéssel munkálhassák a nép javát, szellemi és anyagi előhaladását, felvirágzását. Fájdalom, hogy népünk ezt nem látja be és vajmi keveset törődik azzal, hogy papja, tanítója milyen anyagi viszonyok között él, miként küzd az élet bajaival. A legtöbb helyen a fizetések nagyrészét a közjgazgatási bíróság hajtja be. Ismerek gyülekezetei, ahol egy éve foglalta el a lelkész állását s már az első évben 400 közül 180 családtól a szolgabirónak kellett a lelkészi járandóságokat behajtatni. A nép ha látja, hogy papja, tanítója anyagiakban gyarapszik, irigykedik reá, ha pedig szegény és valamiben egyesekre szorul, akkor meg kigunyolja. Messze vagyunk tehát még attól, hogy népünk a helyes, méltányos útra térjen és megadja az egyház munkásainak mindazt, ami őket a jól végzett munka jutalmául méltán megilleti. Lehetnek egyes kivételes gyülekezetek, ahol a meghatározott fizetésen felül még ajándékban is részesül az egyházi tisztviselő, a legtöbb helyen azonban zogolódás és végrehajtás nélkül nem igen folynak be a járandóságok. Ha tehát népünk ennyire közönyös és mit sem törődik egyházi tisztviselőinek anyagi helyzetével, a felsőbbségnek kétszeres kötelessége őrködni, hogy a lelkészi és tanítói javadalmat képező földek terméketlenné ne váljanak. A föld termékenységét pedig csakis a trágyázás által lehet föntartani. Ha egy lelkész vagy tanító elfoglalja új állomását és nincs még annyi szalmája sem, amellyel barmainak — ha esetleg vannak, fekhelyet készítethessen, nincs annyi trágya rendelkezése alatt, mellyel földjének vagy legalább a kerti veteményeknek termékenységét elősegítse. Szóval, ha a papiakon csak tövist és bogácskórót, a kertben csallánt és gazt talál, bizony évek kellenek, mire a földek csak némileg is termékennyé válnak. Vájjon azt a szalmát, amely az utódnak hátrahagyatik, nem a lelkészi javadalmat képző föld teremte-e? tehát annak mintegy rendeltetése, hogy azon föld termékenyítésére szolgáljon. Éppen az az állapot, a mit Vágmelléki említ, hogy t. i. midőn állását elfoglalta, még az iskolánál sem talált egyetlen szál szalmát s szemeláttára hordta az idegen, a pap vagy tanítói lakról az özvegy által eladott trágyát , a belsősomogyi határozat helyessége mellett bizonyít. Hogy az eddigi rendszer nem volt helyes, leginkább bizonyítják azon szalma és trágya perek, — melyek a közigazgatási egyházi bíróságok elé kerültek s már ezeknek kevesbítése szempontjából is nagyon kívánatos volt ilynemű határozat. Elismerem én azt, hogy az özvegynek, árvának nehéz a helyzete, keserű a kenyere s az a nyugdíj, a melyben részesülnek nagyon kevés; de más oldalról nem könnyű ám azon lelkész és tanító helyzete sem, ki vagyon, befektetés nélkül, nagy adóssággal kénytelen a gazdálkodást kezdeni. Új gazdának számtalan a kiadása, sok a beszerezni valója, méltányos tehát, hogy az a néhány szekér szalma s a csekély értéket képviselő trágya rendelkezésére álljon. Falu helyen ritkán fordul elő, hogy lelkész s tanítónál tehenek s egyéb házi állatok ne legyenek ; ennélfogva a szalma szükségessége fennforogván, annak ellenőrzése nagy nehézségbe nem ütközik s a határozatot kétes értékűvé nem teszi. Még ha a földek haszonbérbe adva vannak is, az említett körülmények a szalma szükségletet indokolják. Nagyon kevés tehát az a falusi gyülekezet, illetve pap és tanítói lak, a honnan a szalma teljesen hiányoznék, ha pedig megvan, akkor szolgáljon a javadalmi földek céljaira. Van a belsősomogyi egyházmegyének még a régebbi időkből való más fontos határozata is, amely kimondta: hogy a lelkészek és tanítók az összes belsőség minden 100 négyszög öle után négy nemes gyümölcsfát ültetni kötelesek.
