Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
101 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 102 azt javasolta, hogy minél több biztosítás köttetik valamely gyülekezetben, annál nagyobb ü/0 adassák neki a jutalékből. Úgy gondolkodott — nagyon helyesen — a bizottság, hogy ez ismét emelni fogja az Adriával kötendő biztosítások számát s így, amit a kerület a jutalékból a gyülekezeteknek visszaad, megtérül az a több biztosítás által Javaslata tehát ez volt: „Amely gyülekezetben — az egyházi épületeket kivéve — az összes biztosítási díjakból visszajáró engedmények 30 koronán alul vannak, ott a gyülekezetét illeti az engedmények 30 százaléka; 30 — 40 koronáig annak 40 százaléka ; 40 koronától 50 koronáig annak 50 százaléka; ahol pedig az engedmények összege a nem egyházi biztosítások után az 50 koronát is meghaladja, ott az 50 százalék az egyházi épületek biztosítási dijaiból visszajáró engedményekből is a gyülekezetét illeti.“ Ezen javaslatot a kerület 1902. évi szeptemberi közgyűlésén „egész terjedelmében elfogadta “— Elfogadta pedig olyan értelemben, hogy a gyülekezeteket ezen határozat értelmében illető °/0-ban már az 1902-ik évben befolyó biztosítási díjak után esedékes engedményből részesíti. Kitűnik ez abból is, hogy midőn az 1903 évi komáromi gyűlésen azt a kérdést vetettem fel, hogy mikor lesz kiszámítva a gyülekezeteket illető °/0 : főt. és mélt. püspök úr azt a választ adta, hogy „a kiszámítást a számvevő úr betegsége akadályozta, de amint jobban lesz, a kiszámítás felől intézkedik.“ De az 1902. évi kerületi határozatot nem is lehetett s lehet másként értelmezni, mint hogy a gyülekezetek már az 1902-ik évben a társulathoz befolyt dijak után megkapják a °/o jutalékot. Ez a jutalék ugyanis csak 1903 év tavaszán lett megküldve a társulat által a kerülethez, amikor pedig már a kerületi gyűlésnek meg volt a jogerős határozata, hogy a jutalékban a gyülekezetek is részeBÍtendők. Az 1903 évi őszi kerületi gyűlés tehát, midőn a gazdasági tanácsnak azt az utasítást adta, hogy a kifizetéshez az előleges intézkedést tegye meg : ez alatt az egyes gyülekezeteknek járó összeg kiszámítását értette és semmi egyebet. A kiszámítás után pedig az összeget a püspöki hivatal a kér. pénztárnál az egyes gyülekezeteknek egyszerűen utalványozza. így értelmeztem ezt én, aki a határozatot proponáltam s így értelmezte más is. Hiszen ha úgy állana a dolog, amint Antal Géza t. barátom kérdésemre adott válaszában értelmezi, hogy t. i. a kifizetéshez még újabb kér. határozat szükséges, akkor az 1902 évi kerületi határozat az volna, hogy majd máskor határozunk, holott akkor ki lett mondva rendelkezőleg, hogy a gyülekezeteket a °/o megilleti. Az 1902. évi őszi gyűlési határozat után a kerülethez befolyt engedményből a gyülekezeteknek járó jutalék kifizetését tehát várjuk és kívánjuk. De várják és kívánják a gyülekezetek is, mert hiszen éppen ezzel kecsegtettük őket a tömeges biztosításra. A kifizetésnél mutatkozó huzavonának csak kárát vallja a kerület, mert a gyülekezeti tagok ezt látva nem biztosítanak az Adriával. De mi lelkészek is elveszítjük kedvünket s visszahúzódunk ezen máskülömben méltán felkarolandó ügytől, midőn azt látjuk, hogy gyülekezetünk javát előmozdító kerületi határozaton alapult Ígéreteink teljesülésbe nem mennek. Csetény. Bállá Endre, Az országos ref. tanáregyesületnek a vallás- és közoktatási miniszterhez intézett felterjesztése a tanári nyugdíjtörvény módosítása tárgyában. Nagyméltóságu Miniszter Úr! A folyó év szeptember havának 1-én tiz esztendeje lesz annak, hogy az országos tanári nyugdíjintézetet megalkotó 1894. évi XVII. törvénycikk életbe lépett. Ezen alkalomból az országos református tanáregyesület nevében és megbízásából azzal a kéréssel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy méltóztassék a nevezett törvénycikket revízió alá venni és módosítása iránt az országgyűlés képviselőháza elé törvényjavaslatot terjeszteni. Hálásan ismerjük el, hogy az állam ezzel a törvénnyel is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy református tanintézeteink a kor színvonalának megfelelő rendezett viszonyok közé jussanak és igy a nemzeti közműveltség ügyének szolgálatában az ország más tanintézeteivel lépést tarthassanak. Másfelől azonban a törvény tetemes újabb terheket hárított iskoláink fenntartó testületéire, a tanárokra vonatkozólag pedig több kedvezőtlen intézkedést tartalmaz, a melyek rájok nézve más elbánást állapítanak meg, mint amilyenben az állami intézetek tanárai részesülnek. Már pedig, amint azt a törvény indokolása is kifejti, a törvénynek éppen az az intenciója, hogy egyrészt támogassa az iskolafenntartókat abban a nagy munkában, amelyet a magyar nemzeti kultúra szolgálatában az állam helyett századok óta végeznek, másrészt pedig, hogy a nyugdíjazás körül való egyenlő elbánás által is kevesbüljenek az állami és a nem állami iskolák között fennálló válaszfalak, hogy igy szabad mozgás legyen iskoláink között, amelyek mindnyájan a nemzet iskolái és minden erő oda válhasson be, ahol a nemzet kultúrája legjobban hasznát veheti. Abban a meggyőződésben, hogy református tanintézeteinknek a múltban teljesített szolgálatait és jövőbeli hivatását Nagyméltóságod is a törvény indokolásának szellemében fogja fel, teljes bizalommal terjesztjük Nagy méltóságod elé országos református tanáregyesületünknek a törvény módosítására vonatkozó javaslatait, amelyek véleményünk szerint a törvény intencióinak az eddiginél teljesebb mértékben való érvényesítését célozzák. Javaslataink, illetőleg kérelmeink a következők. 1. A törvény 3. §-ában b) és c) alatt megjelölt 7*
