Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
83 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 84 temetések miatt, azt kettőzött szorgalommal helyrehozzák! Szó sincs tehát róla, hogy nekik, mint tanítóknak, kevesebb volna a terhük, kisebb a felelősségük, mint a többieknek. Miért ne illetné meg hát őket ugyanazon munkáért ugyanazon fizetés? Hisz egyenlő teherviselés egyenlő jogokat követel; a külön munka pedig külön díjazást. Hisszük, hogy az új rendezés e tekintetben is meg fog felelni az igazság követelményének. Kétségtelen, hogy a tanítói fizetések ilyen rendezésével szép szerével s szinte rohamosan haladunk az iskolák államosítása felé. Mert már is fölvetették a kérdést, hogy a tan ügynek ki a gazdája? E kérdés eldöntésénél aztán igen nagy súllyal esik a mérlegbe az a másik kérdés: ki fedezi a költséget, ki fizet? A jelenlegi kormány programmja a felekezetekre nézve még megnyugtató. De aligha van messze mégis az az idő, amikor az állam azt fogja mondani: én fizetek , én parancsolok. Hol vau a bölcs és erős, aki módot és eszközöket tud találni, hogy iskoláinkat megtarthassuk? Annyi bizonyos, hogy semmiképpen se hagyhatjuk tanítóinkat 400 frtos minimumon tengődni; kivált mikor minden más tisztviselőnek a^ fizetését tetemesen emelik a régihez képest; az is bizonyos, hogy gyülekezeteink többsége még a 400 forintos minimumot se képes a maga erejéből biztosítani; a 700 frtosat meg majd csak igen kevés! Ily helyzetben lévén: kevés reménységünk lehet ahhoz, hogy iskoláinkat megtarthatjuk felekezeti jellegükben; annyival kevésbbé, mert most már két politikai párt is zászlajára irta az ál lamosítást; s a kormány is szelíden bár, de jól kiszámított lépésekben halad az államosítás utján. Ami körünkben pedig éppen konventünknek népszerűségben, államférfiúi tekintélyben naprólnapra növekvő világi elnöke: báró Bánffy Dezső tartja kezében az iskolák államosítására irányuló mozgalom zászlóját. Úgy látszik, hogy a legerősebb kényszerhelyzetben vagyunk ! Nyílt levél nt. dr. Antal Géza gazdasági tanácselnök úrhoz! Kedves Barátom ! Azt hiszem vau tudomásod, arról, hogy még az 1900. évi kerületi gyűlés kinevezett egy bizottságot a tűzbiztosítások utján befolyt összegek hovafordítása iránti javaslattétel végett. Éz a bizottság az 1902. évi tavaszi gyűlés jegyzőkönyve 73-ik pontja alatt olvasható javaslatot terjesztette a kerület elé. Az 1902 évi őszi kerületi gyűlés egész terjedelmében elfogadta ezen javaslatot. Lásd jk. 191. pont. Ezen határozat végrehajtására vonatkozólag az 1903. évi őszi kerületi gyűlés jegyzőkönyve 137. pont alatt ez olvasható : „Utasíttatik a gazdasági tanács, hogy az 1902. évi ősszi közgyűlés jegyzőkönyvének 151. pontja alatt foglalt határozat végrehajtására vonatkozó előleges intézkedést tegye meg, hogy a tömeges biztosítások után az egyes gyülekezeteknek járó °/0 az 1903. évtől folyósítható legyen.“ Tisztelettel kérlek, légy szives elégedetlenkedő gyülekezeteink megnyugtatása végett közölni az okát, hogy miért nem kapták meg járandóságukat még most sem; holott az 1902. évi őszi kerületi gyűlés határozata értelmében már a múlt évben megkellett volna kapni; az 1903. évi szeptemberi gyűlés pedig utasítást is ad a kiszámításra s most 4 hónapra titánná nincsen végrehajtva a határozat. Szives válaszodat várja Csetény. Tisztelő barátod Ballá Endre, ref. lelkész. A hozzám intézett Nyílt levélre rövid válaszom a következő: Hogy az egyes gyülekezetek tüzkárpénztári járandóságára vonatkozó, négy hónappal ezelőtt a kér. gyűlésén hozott határozat még nincs végrehajtva: annak oka az, hogy az Őszi kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 137. pontja alatt olvasható s általad is közölt határozat szerint a gazdasági tanács nem a járandóságok megküldésére, hanem bizonyos „előleges intézkedések megtételére“ kapott utasítást s a járandóságok visszaküldését csak újabb kér. határozat rendelheti el a gazdasági tanács kiszámítása s a kér. számvevőség és esetleg pénzügyi bizottság felül vizsgálása után. De nem lett volna a határozat ettől eltekintve is végrehajtó már csak azért sem, mert a járandóságok „1903. évtől folyósíttatnak,11 ami azt jelenti, hogy csak az 1903-ik évben az Adria pénztárába befolyt s onnan a kerületi pénztárba áttett vagy még átteendő összegből kell a hivatkozott skála szerint megállapított részösszegeket az egyes egyházakhoz megküldeni. így tehát ezt még meg kell előznie az Adriával való leszámolásnak, mely talán március végére foganatosítható lesz. — Azt hiszem, ezen felvilágosítás megnyugtathatja az „elégedetlenkedő gyülekezeteket“ s meg fog nyugtatni téged is, mert láthatod, hogy nem hanyagság vagy rosszakarat, hanem maga a kerületi határozat oka az általad felpanaszolt késedelmeskedésnek, Dr. Antal Géza, gazd. tanácselnök.
