Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
Tizenötödik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1904. december 11. A. lap szellemi részét illető közlemények a nzerUesztőségrhez Kis József felelős szerkesztő ozimére Uüldenclőli. Az egyház és iskola köréből. A ÉÉíilli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. *-2~ EesJelenik minden vasárnap. *-----------------------------* A.z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.j, hirdetéseit, reclamatióU Faragó János lömunkatárs czimére ízűiden clők. * —--------------------------» Az egyházi Antal Gábor püspök úrnak két Mélyen tisztelt zsinat! Adótörvényünknek egész szelleme oda irányul, hogy egyházközségeinknek adókulcs megállapítási és adókivetési joga és szabad elhatározása lehetőleg érintetlenül hagyassék. Csakis ott korlátoztassék valamennyire, ahol azt a közérdek elutasíthatlanul kivánja. így vettük például bele ebbe a javaslatba, hogy 20 éven aluli egyénekre sem a maguk személyében, sem a családfőre egyházi adók nem vethetők. így fejeztük ki itt most, hogy az egyházmegyei közgyűlésnek joga van beleavatkozni az adókulcs megállapításába akkor, hogyha az eddigi egyházi adókulcs szerint kivetett adó a gyülekezetnek szükségleteit nem fedezi. Azonban, mélyen tisztelt zsinat, van még más olyan eset is, amely az egyház közérdekét veszélyezteti akkor, hogyha az egyházmegyének, ennek a felsőbb hatóságnak nincs beleszólási joga. Ez pedig ott fog bekövetkezni, hogy ha egyes egyházközségeinkben majd az állami, illetőleg adóalapi segéllyel leszállíttatnak a szegény emberek terhei, a másik egyházközségben pedig, amelyik szomszédja, megmarad az egyházban az egyenlő, személyszerinti adó. Éppen azért itt én a közérdek szolgálatában levőnek tartom azt, hogy az egyházmegyéknek valamely módon beleszólási jog biztosíttassék az adókulcs megállapításába, illetőleg ennek folytán még a díjlevelek megváltoztatásába is. Nem akarom ezt tovább indokolni, hanem felolvasom azt a javaslatomat, amelyet a 280. §szál szemben kérek elfogadni. Méltóztassék meghallgatni : „Amennyiben az egyházmegyei közgyűlés arról győződnék meg, hogy valamely egyházközség eddigi adókulcsa alapján kirótt bevételei annak rendes szükségleteit nem fedezik, vagy ha fedezik is, de a fennálló adókulcs szerinti kivetés a hívek vagyoni erejének tekinteten kivül hagyása miatt feltűnő aránytalanságot *) *) Az egyházi adózás kérdését maga a zsinat is elsőrendűnek nyilvánította; egyházunk tagjait is ez érdekli legjoban; ezért tartjuk szükségesnek hogy az alapvető természetű indítványokat egész terjedelmükben, indokolással közreadjuk s magát a tárgyalást is lehető részletesen ismertessük. A s z e r k. adózásról/"5) nagyjelentőségű indítványa a zsinaton. mutat, azon egyházközséget az egyházmegyei közgyűlés az érvényben levő adókulcs megfelelő módosítására utasítja. Ha az egyházközség e felhívásnak egy év alatt nem tesz eleget, az egyházmegyei közgyűlés egy egyházi és egy világi tanáosbirót küld ki, akik a helyszínén megjelenve, több évre visszamenő számadások s a hívek vagyoni viszonyait feltüntető adatok alapján a presbitérium és esetleg más egyháztagok meghallgatása után elkészítik az egyház részére a módosított adókulcsjavaslatot, azt helybenhagyás végett az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztik, amelynek e tárgyban hozott határozata az egyházkerületi közgyűléshez felebbezheto, illetőleg hivatalból mindég felterjesztendő. Mindkét okból származó adókulosváltoztatásnál hasonló eljárással megváltoztatandók az egyházi hivatalnokok dijlevelei is, amennyiben azt az adózási rendszer megváltoztatása szükségessé teszi.“ Az indítványt a zsinat elfogadta ; tehát törvénnyé lesz. Mélyen t. zsinat! Egyházi adótörvényünknek, azt mondhatjuk, ez a 282. §-a leglényegesebb szakasza, amelynek helyes alkalmazása akkor is, ha nem tudnánk általános, egyöntetű adókulcsot behozni, igen sok sebet orvosolni fog. Azonban csak igen röviden fejezem ki, hogy én ezen szövegezés által, amint e szakasz szövegezve van, hogy csak egyetlenegy adókulcsot fogadjon el minden oly gyülekezet, amely segélyt vesz igénybe, a gyülekezeteket nemcsak nagyon megkötöttnek tartom, hanem egyszersmind igen sok gyülekezetre nézve ebben veszélyt is látok. Ez az adókulcs alkalmazható mindazon egyházakban, amelyekben a hívek között nincs nagy vagyoni különbség; de nem alkalmazható veszedelem nélkül ott, ahol az egyház hivei vagyoni tekintetben egymástól nagyon különböznek. Én tehát ebben a szakaszban is a gyülekezet autonom jogának kiterjesztésére szándékozom módosítást benyújtani. A módosításnak lényegét felolvasom külön, de azután ez involvál némely stiláris módosítást és akkor fel fogom olvasni az egész szakaszt úgy, amint az én módosításommal lenne. Többet indokolni nem akarok. Ami új 50
