Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-04 / 49. szám
829 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 830 természetesen szavazással az indítványok felett és azután a részletekbe belemenni. Magam is, amennyire tehetségemtől függ, a javaslat egyes intézkedéseinek helyesebbé tételére közreműködni fogok A szétszórt csontok és missziói beszámoló a terezováczi missz. körből. Talán azokra nézve, kiket a missz. ügy érdekel, de mindenek felett a most már a terezováci missziói anyaegyház pro memoria, emlékére nézve, nem lesz felesleges leírnom a beiktató beszédet, ugyanis : A főtisztelendő püspök úr levelének felolvasása után a következő szavakat intéztem a hívekhez és a missz. lelkész úrhoz : „E fopásztori levél 3 dolgot tartalmaz és pedig, az egyik az, hogy az én lelkipásztori működésem ti köztetek a jövő hó közepén megszűnik, a másik az, mely főpásztori elismerést foglal magában eddigi működésemért, a 3-ik, hogy az itt megjelent t. lelkész, Horváth LajoB urat, mint a Verőce-, Terezovác-, Ventin vidéki missz. körbe kinevezett lelkipásztort mutassam be nektek s illetve hivatalába beiktassam. Istennek legyen hála, hogy amiért én egyházi főhatóságunknál évek óta könyörögtem, ime beteljesedett. Igaz én, ezelőtt mintegy 15 évvel tanító beállításáért könyörögtem s pedig azért, hogy a gyermekek az itteni iskoláztatás mellett a mi prot. ref. kér. vallásunkban is neveltessenek, mert azt tapasztaltam, hogy azok hitfelekezetiinkre nézve elvesznek, később látva azt is, hogy a vegyes házasságok mellett híveink száma napról-napra kevesbedik, sőt voltak olyanak is, kik különféle érdekekből egyszerűen minden szabályos bejelentés nélkül elhagyták felekezetűnket, hogy az ilyen leverő esetek ne ismétlődjenek, lelkipásztor beállítását javasoltam és kértem, hogy az a kör központján lakozván, figyelemmel kisérje a hivek valláserkölcsi életét s őrizze a Krisztus nyáját a mi hitvallásunk alapján. S most ime mindkét könyörgésem meghallgattatván beteljesedett. E missz. kör több pontján magyar iskolák lesznek felállítva is a központon, tehát itt, Terezovácon a missz. vezetés élén áll egy fiatal, de apostoli buzgósággal megáldatott lelkipásztor, ki életét, tehetségét, ti nektek szenteli, — Istennek dicsőségére magyar ev. ref. egyházunk tisztességére s lelhetek idvességére. Mindezt isteni gondviselés után főpásztorunknak dunántúli ev. ref. püspök, főt. és mélt Antal Gábor urnák köszönhetjük, ki szivén viselvén az e vidéken szétszórt magyar református, nem különben ág. ev. hivek valláserkölcsi életét, az országos közpénztár, alapítványok és a dunántúli közművelődési egyesület áldozatainak igénybevételével, lelkészi állomást szervezett Terezovácon. Főpásztorunk törekvését megkönyitette a helybeli uraság Jankovics Elemér úr, ki ezt a helyiséget s általában az egész házat rendelkezésünkre adta, még pedig oly nagyúri nemes feltételek mellett, melyeket mi nem tudunk eléggé meghálálni és megköszönni ! így jött létre, igy lett szervezve a terezováci missz. lelkészi állomás s ennek elfoglalására iktatható be, mint ezen missz. anyaegyház első lelkészül az itt mellettem álló tiszteletes lelkész, Horváth Lajos úr, kit én ez alkalommal püspök urunk megbízásából mutatok be nektek azon kéréssel, hogy fogadjátok őt igaz tisztelet és szeretettel, engedjetek tanításainak s mint lelki gyermekei engedelmeskedjetek apostoli intései s vezetésének, hogy az ő vezetése mellett e missz. körben mindenek ékesen és szép renddel történjenek. S most te hozzád fordulok tisztelendő lelkésztársam, azzal a lelkésztestvéri szeretettel s kéréssel, hogy engedd meg nekem, mint idősb lelkésztársadnak, de úgy is mint püspök urunk megbízottjának, hogy ezen ünnepéhes pillanatban nehány bizalmas szót intézhessek hozzád. Én a konventi határozat alapján kötelezve voltam e kört évenként 4-szer meglátogatni, de hogy a hivekkel minél gyakrabban érintkezhessen, tettem ezt 5 szőr, te azonban t. lelkésztársam, a kör központján lakván, folytonos érintkezésben lehetsz, kell is lenned az itt több mint 30 helyen szétszórt hívekkel, el-elhagyván lakásodat, fel kell keresned s összegyűjtened bizonyos pontokon a híveket általad meghatározott időben, utón útfélen kell prédikálnod, ez a te missziód, apostoli sz. kötelességed ! Kell-e mondanom, fel kell tennem rólad, hogy te is átérzed, mert különben nem állanái itten, hogy erre igazi apostoli buzgóság, hittartás s hithűség kívántatik, annál is inkább, mert a nyáj körül farkasok járnak s már nehány juhot elragadtak, másokat hitvallás közönyösségbe, lágy melegségbe hajtottak. Folytonos lelkészi ébrenlétben kell lenned, hogy legeltethesd az isteni gondviselés által reád bizott híveket az evangéliom kies mezején a híveket, ezeket a szétszórt csontokat, hogy azok őseik hitében, vallásában megtarthassanak, lelki kapcsolatban legyenek a magyarországi hitfeleikkel s meg ne feledkezzenek azon szülőföldről és nemzetről, melynek kebelén születtek, anyai emlőin tápláltattak, hol rengett bölcsőjük s hol atyáik, rokonaik porai nyugosznak, úgy azonban, hogy becsüljék e földet is, e szlavóniai tartományt, Magyarországnak társországát, mely nekik most kenyeret ad, tiszteljék az itteni hatóság törvényeit s békében, szeretetben éljenek az itt különböző hitii, vallásu s nemzetiségű népekkel, hogy igy a magyar nemzet, az anyaország díszére b tisztességére legyenek s egyszersmind örökös hálát érezzenek a magyar prot, ev. ref. keresztyen anyaszentegyház, ennek egyházi hatósága, a dunántúli kerület nagyérdemű püspöke és konvent iránt, melynek tagjai a terezováci missz. lelkészi állomást szervezték s melynek vezetését te reád bízták. Mindezért nagy feladat és felelőség vár te reád, 8 hogy te mind ezeket megtehesd, én szivemből kívánom neked, adjon Isten te neked erre kegyelmet ! Mely bizalmas szóm után, midőn téged, mint a terezováci missz. lelkészt az Ur nevében beállitlak s kö-49*
