Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
Tizenötödik évfolyam. 47. szára. Pápa, 1904. november 20. DUNÁNTÜLI r *-----------------------------* A lap szellemi részét illeté közlemények, a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő öcsimére kúlőendők. --------------------------------------------------• Az egyház és iskola koréból. A (ÍimMiíIi ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye •*t~Ä -S— Magjelenlk minden vasárnap, «-----------------------------» Az előfizetési dijak (egész évre 8 kot., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János tőm unkatárs czimére küldendők. O —----------------I------— o Alapítsunk tanuló fiainknak otthont. A mezőföldi egyhmegye lelkészt értekezletén 1904. okt. 31-én fölolvasta Csukás Endre siómarosi ev. ref. lelkész. Régi és jogosult panasz, hogy az ősi magyar középosztály egyre fogy és pusztul. A lapok hasábjain többször fájdalommal hangoztatják, hegy a nemzet szine-javát képező, tősgyökeres magyar családok egyre fogynak, szertezüllenek. Hallottunk elég orvosságot, miként lehetne ezen segíteni, miként lehetne a középosztályt a pusztulástól megmenteni!? Hiszeu ez nemzeti érdek volna! De a panasz mindeddig csak panasz maradt, a szóvirágból gyümölcs nem érett. Eu szerintem ez a szó «magyar középosztály» nem helyesen volt eddig értelmezve, mert hiszen eme kifejezés alatt pusztán az úri birtokos osztályt, jobbára a «gentryt» értették. Eu pedig ezen középosztályhoz számítom — s azt hiszem, teljes joggal — a magyar református papi és tanítói kart is. Hiszen mi áll ma is rendületlenül a nép és a nagy úri osztály között? A ref. papi és tanítói kar! Ez a testület pedig hatalmas kulturális tényező. Hazafias, erős, szívós faj, valósággal gerince nemzeti életünknek. Egy-egy ref. papban vagy tanítóban igazán feltaláljuk úgy testben, mint lélekben a magyar nép és az úri osztály jellegzetes egyesülését. És ez a testület kiválik abban is, hogy a tudomány férfiainak valóságos «szállítója.» Akárhány szerény parókhia, akárhány rozzant nádfödeles rektoriak van ebben az országban, melyről reánk kiált a szegénység; de lakója 3-4 fiút neveltet az ősi alma mater falai között. A szűkös fizetés fele, sokbelyt kétharmada arra megy el, hogy a magyar fajnak, kultúrának, az igazi magyar sovinizmusnak harcosokat szállítson. íme ez az a magyar középosztály, mely még addig megtörhetetlenül áll a helyén ; ime ez az a testület, mely panasz, zúgolódás nélkül teljesítette a nemzet iránt e téren is kötelességét! Igazán örömmel, büszkeséggel telik meg az én szivem, midőn látom, hogy egy-egy város értelmiségének javarésze, az államkormányzat, a vármegye, az irodalom, az igazságszolgáltatás jelesei között legalább is 10—15ü/0-a ref. pap- és tanító-fiú. Tudom azt is, hogy midőn jogos követelésünkkel előállunk fizetés rendezésünk érdekében, legfőbb indok a zörgetésre az volt, hogy a mai viszonyok között nem bírjuk állásunkhoz méltóan neveltetni gyermekeinket. Tehát nem az önérdek, nem a kényelemszeretet, hanem gyermekeink nevelése, ez volt az, ami nekünk ajakunkra adta a kérés hangját. Óh pedig, de nehezen nyílott könyörgésre az a prédikátori ajak; de nehezen hajolt meg az a dacos nyak az államsegély kérése közben. Nem is bizhatunk mi Istenen kívül senkiben másban, csak magunkban. Igaz, megindult a mozgalom alulról hatalmasan zúgva, követelve, törvényadta jogait s mire eljut az önérzetes követelés a dunaparti fényes palotáig, lesz belőle: olvadékony alázatos rimánkodás, melyre talán juttatnak egy kis könyöradományt. A kuruc ref. pap és rektor a hazaáruló oláh pópával egy süveg alá kerül.. . Bocsássauak meg, kedves Hallgatóim, hogy tárgyamtól kissé eltértem; bocsássanak meg, hogy kitört belőlem az elkeseredés; de a torkom fojtogatja valami keserűség, midőn 47
