Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

717

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

718

borzasztó romlottságát és tudatlanságát történeti adatokkal bizonyítja s természetesnek mondja, hogy az agyon gyötört nép örömmel fordult az evangéliom egyszerű, igaz apostolaihoz.

Az I. kötet 30—97 lapjain szól a lutheri reformáció befogadásáról. Az 1550-ben tartott tordai országgyűlésen megengedik a rendek az evangélikus vallás gyakorlatát; és igy ezt az évet tekinthetjük az ág. hitv. evangélikus egyház hivatalos és törvényes elismertetése évének. Ezzel Erdély megelőzte Németországot, a reformáció szülőföldét a protestantizmus recepciójában. A tordai végzésnek rögtön meglátszott a hatása. A következő évben már megjelent Kolozsváron a biblia első részének, azaz Mózes öt könyvének fordítása Csáki Mihály kanonok költségén Heltai G., Gyulai István, Ozorai István és Vizaknai Gergely munkájából és ugyanezen évben látott napvilágot Heltai magyar Agendája is.

A tulajdonképpeni tárgy története a 100. lapon kezdődik : Első korszak; a nemzeti fejedelmek kora : 1556 -1690,

Az 1556. évben a szászsebesi országgyűlés elszakítja Erdélyt Magyarországtól s önálló fejedelemséggé teszi ; a vallásszabadságot az állam fundamentomába beilleszti. Korszakalkotóvá teszi ez évet még az is, hogy a helvét irányú reformációnak, a református vallásnak első apostolai ebben az évben lépnek fel először nyilvánosan Erdélyben. Mikor 1556 elején Erdély Petrovics Péter kezébe jutott, vele együtt megjelent itt „az ő püspöke“ Kálmáncsehi Márton is. Ezt azonban, mint „sakramentariust“ az erdélyi protestánsok nem látták szívesen. De az őt nem aggasztotta. Hisz harc és szakadatlan küzdelem eszméiért: ez volt az ő életeleme. Azt az erős küzdelmet, amelynek az lett az eredménye, hogy az 1564. évi tordai országgyűlés a református vallást bevett vallássá tette, a 104 -165 lapokon ismerteti az iró. A mikor a református vallás bevett val lássá lett, akkor egyúttal az erdélyi magyar egyház egy csapásra református egyházzá alakult át.

Attól kezdve, amikor a református egyház magához ragadta a vezető szerepet, Erdély országgyűlésének nyelve, egész a fejedelemség megszűntéig, kizárólag magyar volt. Ugyanekkor kezdődött az iskolák jókarba állításának sürgetése is. A kálvinista puritanismus követelményeinek végrehajtásával azonban megkezdődik a türelmetlenség íb és oly magas fokra hág, hogy habár a körülmények folytán érthető is, de ki nem menthető.

Az unitárismus fellépését és a nagy hitvitákat ismerteti a 166—239. lapokon.

Nagyon elevenen mutatja be azt a forrongó szellemi mozgalmat, amit Blandrata, Dávid és társaik az unitarizmus diadalra juttatása végett támasztottak s a melynek eredménye lön, hogy az országgyűlés 1571-ben Marosvásárhelyen törvényesen befogadta az unitárius vallást.

Az unitárizmus hanyatlásáról, Dávid Ferenc tragoediájáról a jezsuitáknak Erdélybe hozásáról, a római

kath. visszahatásról, a közben kifejlett irodalmi vitákról, a rekatholisatiónak tüzzel-vassal erőszakolásáról, az irtózatos politikai gyilkosságról, melyeknek áldozatul esett református egyházunknak 16 legerősebb oszlopa, szólnak a 240—312 lapok. A jézsuiták működésének gyümölcse 1602-beu már megérett. Zsigmond 1602. júliusában átadta a fejedelemséget Rudolfnak. Az alkotmány teljesen felfüggesztetett. A protestáns vallások felett meghúzták a halálharangot.

Az absolut császári és pápai tervekbe azonban, mint villámcsapás vágott közbe Bocskay István támadása ; egyszerre megszabadult Erdély a Habsburgháznak és a jezsuitáknak lidérc-nyomása alól . . . De hisz nem osak Erdély nyögött az alatt: ugyanúgy volt Magyarországon is; ezt is abszolút provinciává óhajtották tenni. Mivel pedig az abszolút hatalomnak legerősebb támasztéka a római kath. hit: tehát le kell törni az eretnekséget Magyarországon is. Kezdetét vette itt is a fegyveres erőszak minden irányban.

Miután Bocskay a szabadság lobogóit Sólyomkőtől Pozsonyig diadalmasan meghordozta : őt az erdélyi rendek 1605 febr. 21 fejedelemmé választották. Bocskay nyitja meg az ortbodoxus fejedelmek sorát, ő vezeti be Erdély aranykorát és ő általa lesz a református vallás Erdélynek, sőt egész Magyarországnak több mint félszázadon át elsőrangú politikai tényezőjévé. Az ő idejében lett az erdélyi református egyház hivatalosan is „orthodoxa ecclesiává.“ Sajnos, hogy 1606 dec. 29. Kassán hirtelen meghalt. Műve azonban nem semmisült meg, mert a nemzet közérzületére, a jog, törvény és igazság szilárd alapjára volt építve. Utódjául Homonnai Bálintot, unokaöccsét ajánlotta. Az erdélyi rendek azonban több okból nem viseltetvén bizalommal e jelölt iránt, a gyenge és beteges öreg kormányzót: Rákóczy Z9Ígmondot választották fejedelemmé. Alatta 1607 márciusában a négy bevett vallás szabadsága biztosítatott ugyan, hanem „az jezsuita secta“ újból kiigazíttatott az országból, elrendeltetvén, hogy „soha ez a szerzet többé ez országba be ne vétessék és senki se jószágában, se házában efféle szerzetet ne tarthasson.“ Rákóczy val Bécs nem lévén megelégedve, a király őt nem ismerte el s helyébe „kormányzóivá kinevezte Báthory Gábort. Ez eleinte csakugyan hajlandónak nyilatkozott a pápista politika érvényesítésére; de a szerencsés fordulat folytán mégis nem mint a király által kinevezett kormányzó, hanem mint a rendek megválasztott fejedelme került Erdély trónjára 1608 márc. 27. A református egyházat határozottan pártolta, a r. kath. pedig üldözte. Kíméletlen erőszakosságával azonban csakhamar lejárta magát. „Élete lassanként kész förtelem és neve, személye a közmegvetés és utálat tárgya lett.“ A féktelen hatalomvágy ölte meg ; 1613-ban meggyilkolták.

Bethlen Gábor és I. Rákóczy György alatt a ref. egyház virágzásának korszakát élte. A Bethlen által vívott nagy szabadságharc megszilárdította és európai jelentőségre emelte a protestáns Erdélyt. Nagy és hatalmas államok keresték szövetségét. Bethlen udvarában tiszta fényben ragyotak fel újra a magyar nemzeti tra-