Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
715 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 716 Szemlélői lehettek, hogy mily fárasztó munkával szerezik meg mindennapi kenyerüket az üveggyár munkásai, mekkora ügyességgel végzik kiszabott feladatukat, férfiak úgy, mint gyermekek és nők, láthatták, hogyan és miből készül az üveg-pohár, mire az, aki készíti, jobban ügyel, mint mi, akik drága pénzen vesszük. De már 1 óra felé járt az idő és a Schwarcz vendéglőben megrendelt ebédhez kellett sietniük, ahová különben is vonzotta az éhség és jó étvágy érzete az ifjakat. A jó étvággyal, pompás kedvben elfogyasztott kitűnő ebéd után a nemzeti kegyelet és hazafias lelkesedés szent tüze is fellobogott Kossuth Lajos szobránál, hol elénekelte az ifjúság a Himnuszt és Kossuth nótát; szóban és daliban adott kifejezést azon törhetetlen hazafias magyar érzetének, amely érzet Kossuth Lajos nevével, történelmi és bronz alakjával mintegy össze van forrva. A szobrot dr. Óváry Ferenc ajándékozta, Ajka község alapot épített hozzá, fölállította s most őrzi. Az idő hátralevő részét azzal töltötték el, hogy újra elmentek az üveggyárba, hol az üvegfúvás, öntés és formáláson kiviil a köszörülés, metszés, csomagolás és osztályozás kötötte le a figyelmet. Kedves figyelem és megtisztelő szerencse érte itt ez alkalommal a kirándulás vezetőségét azzal, hogy megismerkedhetett az üveggyár egyik főrészvényesével és\ tulajdonos helyettesével, Nagyságos Előd Simon nyugalmazott m. kir. erdőmester úrral, kinek lekötelező szívélyes figyelme és magyaros őszintessége még jobban fokozta aífeletti örömünket, hogy itt egy helyes vezetés alatt álló és szép virágzásban levő magyar iparvállalattal állunk szemben, melynek üveg-kivitele van nemcsak Bulgáriába, Indiába, Egyptomba és Törökországba, hanem szállít még New-Yorkba is, mig az onnan nem messze levő herendi porcellángyár sehogyse tud boldogulni, még államsegéllyel sem. Délután fél 4 órakor visszajött a társaság és este 6 órakor ismét itthon voltak az ifjak. Ezzel befejeződött az egy napi utazás, ami sok tapasztalattal, egy kevés fáradtsággal és mégkevesebb kiadással járt, mert az egész 3 kor. 50 fillérbe került az ebéddel együtt, a mellékkiadásokon kívül, ami egyénhez mérten, de kellő szigorú ellenőrzés mellett szintén kevés volt. És most a főgimnázium vezetősége nevében is hálás köszönetét mondunk úgy a szénbánya, mint az üveggyár igen tisztelt Igazgatóságának és különösen Bortnyák István bányamérnök urnák, aki fáradságot nem ismerő buzgalommal vezette a társaságot és szakszerű magyarázatos előadást tartott az ifjáságnak, úgyszintén Kovács Ferenc üveggyári könyvelő úrnak is forró köszönetét mondunk szives készségéért és magyarázatáért ! Éljen a magyar ipar ! Őszinte dicsérettel és szives köszönettel tartozunk Schwarcz Sándor vendéglős urnák is a jó és tiszta ételekért, úgyszintén a barátságos fogadtatásért, mellyel a társaság iránt viseltetett, otthon a háznál és hogy kijött a társaság elé a vasúthoz. KönyvisniEiitEíÉs. „Az erdélyi református egyház történeteAz erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó igazgató tanácsának megbízásából irta Pokoly József I. kötet 1556 — 1604. II. kötet 1605—1690. III. kötet 1691 — 1880. A három kötet bolti ára 10 korona. Egy derék munkával ismét szaporodott egyháztörténeti irodalmunk. Az erdélyi református egyház külső történelme, vagyis az államhoz és más felekezetekhez való viszonya kellő részletességgel gondosan van megírva benne. A bevezetésben (1 —97 lap) kiemeli a szerző az erdélyi protestántizmus történelmi jelentőségét. A protestántizmus fellépése : a nemzeti eszme ébredésével, — a protestántizmus virágzása : a közművelődés és alkotmányosság uralmával, — a protestántizmus letiportatása : a nemzeti művelődés és állami függetlenség gyászos alahanyatlásával karöltve jelentkezik hazánk, nemzetünk utolsó négyszáz éves történetében.“ Ezt a történet által leszűrt igazságot finem megkülönböztetésével úgy indokolja, hogy az elfogulatlan római katholikus is megérti és nem ütődik föl rajta. Igen nyomós bizonyítékul rámutat arra, hogy „a hazai történetből elvonható ily következtetéseket a nyugoti nagy nemzetek története, jelen politikai, társadalmi, közgazdasági és kulturális fejlettsége s e fejlődés iránya oly annyira igazolják, hogy megcáfoltatástól épen nincs okunk tartani.“ Igen meggyőzően, világosan fejti ki a vallásos türelem alapját Erdélyben, amelyen „négy eltérő irányú vallásfelekezet már a XVI. században együtt él, egymás szabadságát kölcsönösen tisztelve, sőt védve, saját képzelt, örök igazságaikat háttérbeszorítva.“ Nem követeli a protestantizmus részére, hogy az föltétlenül türelmes, sőt fölemlegeti türelmetlenségének nyilvánvaló jeleit; de azért mindig türelmesebb volt a római katholicismusnál, mely a vallási türelmet elvileg kizárja és és hivatalosan kárhoztatja. A protestantizmusnak a türelmetlenségben mindig katalmas korlátja volt a hazafiság. A nemzeti eszmét soha se dobta áldozatúl a saját emelkedésének, a maga uralmának.“ Az erdélyi reformáció előzményeiről szólva, azt mondja, hogy a huszita tanok szép csendben úgy elárasztották Erdélyt, hogy sürgősen kellett a püspöknek oda hívni egy ferencrendi barátot inquiaitorul 1436- ban. Nagy hatással volt a szabadabb szellem fölébredésére az is, hogy a reform-zsinatokról jól volt tájékozva az erdélyi papság, nemesség és polgárság. Aztán — bármily sajátságos jelenség is — maga a római kath. egyház hathatósan közremunkált e végből a reneszánsz és a humanizmus ápolásával. Mint más országokban, úgy Magyarországon, illetőleg Erdélyben is a klérus köréből kerültek ki a humanismus leglelkesebb művelői és pártolói. Aztán az ifjúság nagy előszeretettel látogatta a külföldi egyetemeket és ott magába szívta a humanizmus eszméit, irányát. A római egyházon azonban se az eretnek hussiták, se a humanizmus nem segíthetett, mert az való. sággal irtózott a gyökeresebb reformoktól. A klérus
