Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
Tizenötödik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1904. október 16. * ■A. lap nzellemi részét illet?) liözleméiiyeb a e ss e rke«Etőaéghez Kis József felelős aaserlíesaito ozlxxtéré kfilöendök. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönyé. ~S- »-SMegjelenik minden vasárnap. ■A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiólc Faragó János fomTxxi.liatáíx'S ozirnér© ttiild-endoli. Szózat a magyar népnevelőkhöz. Szeretett Pályatársaink ! Egy oly tárgyra vonatkozóan kérjük beeses figyelmeteket és szives közremunkálástokat, melynek reánk s az általunk szolgált közügyre, a magyar népnevelés elobaladására kiváló s mindez ideig általánvéve nem eléggé méltatott fontossága van. Azon idő óta, hogy hazánk törvényhozó testületé a magyar közoktatásügyi miniszter által benyújtott javaslat alapján az 1868 : XXXVIII. t.-cikket megalkotta, a magyar népnevelésügy terén kétségen kívül nagy haladás történt ; de ha figyelembe vesszük azt, miszerint 1868 óta immár negyedfél évtized múlt el és hogy nemzetünknek, ha jövendőjét biztosítani akarja, a müveit nemzetek versenyében minden erejének megfeszítésével kell folyton-folyvást előbbre törekednie: a népnevelésünk dolgában eddig elért eredményekkel azoknak, kik a magyar nemzetnek, a magyar népnek sorsorsát szivükön viselik, teljesen megelégedniük nem lehet. Hogy népnevelésünk a haladó kornak s nemzetünk életérdekeinek megfelelő arányban emelkedjék, erre mindenekelőtt szükséges, hogy a magyar néptanítói kar minden izében s minden irányban feladatának színvonalán álljon. E föltételnek biztosítását munkálják mindazok, kik a magyar tanítóképzés célirányos berendezésének, a tanítók tisztességes anyagi ellátásának s ez utón a tanítói állásnak a pályaválasztás pontján álló s hivatottsággal biró ifjak előtt vonzóvá tételének érdekében fáradoznak. De ha minden magyar néptanító teljes készséggoi végezi is a maga feladatát, mégsem remélhetjük a népnevelés munkájának a néptanítói kar tudásával s buzgóságával arányban álló teljes sikerét, ha a népnevelésnek a tanítói testület körén kívül eső tényezői a hozzájók fűzött várakozásnak nem felelnek meg. A néptanító összes szellemi és testi erőinek az ő nemes hivatására való szentelése mellett az eléje tűzött célokat csak úgy közelítheti meg, ha az egészségtan és pedagógia kívánalmainak megfelelő, jól berendezett tanítási helyiséggel rendelkezik s még ezek felett: ha növendékei az iskolát kifogástalan pontossággal látogatják. Hogy a népiskola azon feladatoknak, melyeket a nemzet egészének s egyes tagjainak érdekei elébe állítottak, tisztességgel megfelelhessen, erre okvetlenül szükséges, hogy a tanítás meghatározott idejét tanítók és tanítványok lelkiismeretes pontossággal felhasználják. Az iskola látogatásának hézagos volta a tanító s tanítvány munkáját egyaránt megnehezíti, a kívánt eredményt, az iskola munkájának az életre kellő kihatását veszélyezteti s igy a népoevelés érdekében egyesek, iskolafenntartók s az állam részéről hozott áldozatok is aránylag kárbavesznek. Azon szülő, ki iskolakötelezett gyermekének pontos feljárásáról nem gondoskodik, első sorban saját gyermeke ellen, de ezen felül a közérdek ellen is vétkezik, méltán rendeli tehát a törvény, hogy. őt a megintés, dorgálás sikertelensége esetén az arra illetékes közegek fokozatos pénzbírsággal is szorítsák szülői s kazafiui kötelességének teljesítésére, Köznépünk nagy része még ma sem áll azon az értelmi s erkölcsi színvonalon, mely őt a gyermek legszentebb jogai egyikének vagy legalább a törvény parancsoló szavának tiszteletére képesítené. Az igazolatlan mulasztási eseteknek csak kis része az, mely a gyermek iskolakerüléséből származik s ezzel szemben gyakran előfordul az az eset, hogy a gyermek a szülő parancsszavára sirva marad el az iskolától. Az igazolatlan iskolamulasztások legnagyobb részének a szülők az okozói. Ósdi előítéletek, hibásan értelmezett takarékoskodás, képzelt vagy koholt szükség, sőt puszta makacsság stb. elegendők arra, hogy a gondatlan, elfogult, szűk látkörü szülők gyermekeik önmaguk, felebarátaik iránt való kötelességük teljesítését elhanyagolják. Akik nemzetünk szellemi, erkölcsi jólétének munkálására vannak hivatva, azoknak elmulaszthatlan kötelességük, hogy ezen beteges állapot megszüntetése érdekében a nép minden igaz barátjának támogatását igénybevéve, lankadatlan erélyességgel közremunkáljanak. * * * E kötelességnek teljesítése első sorban reánk, a magyar nép tanítóira, nevelőire vár ! 42
