Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
689 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 690 vatalos“ jelleg és semmiféle hivatalos szubvenció elfogadására kapható nem lenne e csakis egy minden köröktől teljesen független egyházi lapnak tud, akar és fog szerkesztője lenni: olybá veszem mint ismert erőteljes egyéniségének újabb tiszteletreméltó megnyilatkozását, aminek éppen ma, a puhányok és gerinctelen lények eme szürke korszakában örvendek nagy örvendezéssel. Ez őszinte örvendezésem azonban nem gátolhat meg annak megemlítésében, hogy az az u. n. „hivatalos jelleg“ ruganyos valami. Jelenthet többet, jelenthet kevesebbet, a szerint amint ki hogy fogja fel. Értelme tehát függ az emberektől s a körülményektől. Fentartás nélkül kalapot emelünk a „nem hivatalos1-1 „Debr. Prot. Lap“ nyilvánvalóan független és szókimondó mivolta előtt; de azt is merjük mondani, hogy szókimondás bátorságában, minden befolyástól mentességben a „hivatalos* Dunántúli Prot. Lapot“ sem érheti semmi gáncs. Hogy olykor, éppen személyekre nem tekintő kemény beszédeiért némelyek neszeztek reá : erre a maga utján haladó karaván példája szerint nem is hederített. Állt hivatalos jellege mellett is szilárdan a lelkiismereti szabadság sziklabástyáján, akárcsak mintha nem hivatalos jellegű lap lett volna. A fődolog, hogy a Jelkészi karban s az általa irányított közönségben legyen meg az az egészséges, az a puritán közszellem, mely személyválogatás nélkül megmondja az igazat s melynek birtokában tudatával vagyunk annak, hogy pl. egy kerületi lap szubvenciója nem az időleges hatalom egyik-másik polcán ülő egyének kegyajándéka, hanem a köz érdekéből, a köz pénztárából nyújtott olyan segedelem, mely mig egyfelől a közjó szolgálatára kötelez esetleg még a hatalom jelenlegi letéteményesei ellenében is, addig másfelől elfogadójára nézve semmiképp sem jelenthet önérzetbeli megaláztatást. Egyébként vagyok nt. Szerkesztő Urnák továbbra is nagyrabecsülő hive Mezőlak. G. Szabó Mihály, ref. lelkész. Vegyes ^özteméiiyE^. — A dunamelléki ev. ref. egyházkerület főjegyzője Ádám Károly esperes lett; az üresedésben levő tanáesbiróságra pedig Lévay Lajos sárkeresztúri lelkészt választották meg. A szerencsés választáshoz gratulálunk! — Egyházkerületi egyházi értekezletünket szept. 26-án, szép számú közönség jelenlétében tartottuk meg. A programm szerint reggel 8 órakor a templomban gyülekeztünk össze rendes istenitiszteletre. Imádkozott és prédikált Csizmadia Lajos theol. tanár. A meggyőződés erőteljes hangján, gondosan kidolgozott beszédben hirdette, hogy a Krisztus evangyélioma minden hívőnek idvességére van. Az istenitisztelet után a főiskolai díszterembe vonultunk. Ott főt. püspök urunk tartalmas buzdító heszéddel nyitotta meg értekezletünket. Beszédét lapunk élén egész terjedelmében közöljük. Aztán Gáthy Zoltán főiskolai ének- és zenetanár nagy szakismerettel s részletesen ismertette az új énekes-könyv dallamait, mintegy másíél óra hosszat. Utánna Miklós Géza, a székesfehérvári gyülekezetnek tudós új lelkésze beszélt azokról a teendőkről, amelyek híveink gondozása tekintetében főleg a szórványokban ránk várnak .... így épületesen telt el az egész délelőtt. Sajnálhatják azok is, akik nem jelenlek meg, de mi is mindannyian, kik az ilyen összejövetelek és beszélgetésekből új meg új erőt és buzdítást nyerünk, hogy sokkal látogatottabb nem volt az értekezlet. Majd talán jövőre nem lessz panaszunk. Úgy legyen! — Zsinati képviselőink választásáról immár két nyilatkozat jelent meg a nyilvánosság előtt. Az egyik Hegedűs Sándor főgondnok urunknak lapunk mai számában közölt nyilatkozata. A másik a Magyar Szó julius 24. számában Nagy Béla s.-lelkésztől eredt, akinek nevét még ott találhatjuk a múlt tanévi főiskolai Értesítőben a IV. éves papnövendékek között. Nagy B. egy fiatal emberhez kevéssé illő szerénységgel és illemtudással szinte leszólta azokat, akiket egyházmegyéink közbizalma előbb már esperesekké, most meg az egyházkerület bizalma zsinati képviselőkké választott s a kiknek választását a főgondnok úr is közmegnyugvást és megelégedést keltőnek nyilvánította . . . Ezt most csak azért hozzuk itt elő, mert többen kérdést intéztek hozzánk, hogy miért nem reflektáltunk N. B. kirohanására ? A főgondnok úr ily nyilatkozatára ugyan nem számítottunk, de mégse tartottuk se szükségesnek, se érdemesnek, hogy a teljesen illetéktelen helyről jött okvetetlenkedésre időt és szót vesztegessünk. — Az Egyetértés személyzete: Haminckét munkatárs, köztük számos országos nevű férfiú; a szedőteremben 40 szedő, az óriási gépteremben 22 gépmester, tömöntő, formahordó és gyakornok, a kiadóhivatalban 26 hivatalnok, könyvelő, Írnok és ügynök a szétküldő hivatalban pedig 80 alkalmazott kihordó és elárusító, összesen 200, azaz kétszáz alkalmazott, nem számítva a mintegy ugyanennyire menő külön munkatársakat. — Kitüntetett orgonagyár! Hazánk egyik általánosan ismert és keresett orgonagyáros czégét, a fi évi augusztus hóban Veszprémben megtartott kiállítás alkalmával újabb kitüntetés érte. Országh Sándor rákospalotai (Budapest mellett) orgonagyáros egy igen ízléses kiállítású, impozáns orgonával vett részt a kiállításon. A jury a czéget ezen jelea munkája után egyhangúlag az arany éremmel (első dij) tüntette ki. A szép mű báró Hornig Károly veszprémi püspök rendelésére készült és a veszprémi püspöki kápolnában lesz felállítva. — A legolcsóbb folyóirat s amellett a legtartalmasabb kétségkívül az „Érdekes Könyvtár“. Előfizetési ára negyedévre csekély egy korona. Tartalmaz kitűnő elbeszéléseket, pompás novellákat, humoreszkeket, örökbecsű költeményeket, ismeretterjesztő apróságokat és rejtvényeket, melyeknek megfejtői mind, kivétel nélkül, könyvjutalmat nyernek. Mutatványfüzetet kívánatra ingyen és bérmentve küld bárkinek az „Érdekes Könyvtár“ kiadóhivatala, Budapest, V., Kálmán-utca 2. ‘ Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Főmunkatárs: Csizmadia Lajos, Faragó János.
