Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
613 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 614 konventi tőkesegély 200 korona az em. pénztárba elhelyeztetett. A Brit és Külföldi Biblia Társaság 100 éves alapjára befolyt és elküldetett 228 kor. 33 fillér. A szőlőtelepítési szabályrendeletben kimondatott, bogy ha a 8. §. értelmében a hivatali utód által a telepítőnek telepítési és fenntartási költségének 50°/0-nál nagyobb összege fizetendő vissza, ez a visszatérítés 2 év alatt, ha ellenben 50°/0-nál kisebb összeg téríttetik vissza, az a visszatérítés egy év alatt teljesítendő. — Tanügyi elnök jelentése szerint van 22 jeles, 19 jó és 4 elégséges iskola. Felhívja az egyházmegye a tanítók figyelmét a tizedes és közönséges törtek fokozottabb tanítására, mely ma több iskolában alig taníttatott. — Temetői szabályzat alkotására minden egyház fellaivatott. A tihanyi egyház elöljárósága utasíttatik, hogy az államsegélyről 1904. végén számoljon el. Jóváhagyatott még a kádártai egyház űj lelkészi dijlevele, továbbá a vörösberényi egyház közmunkaváltsága és ennek fedezésére 1 kor. földadó után 15 fillér kivetésére s a várpalotai egyház leltára. A fegyelmi bíróság két szomorú ügyet tárgyalt, az egyik Barthalos Dezső tótvázsonyi lelkész elítélésével, — a másik Forgács Sándor tótvázsonyi tanító — miután ez állásáról lemondott — felmentésével, illetve az ügy beszüntetésével végződött. Az időszaki tanács egy évre a következőkép alakult meg : Rendes tagok : az egyhm. elnökség elnöklete alatt Kenessey Móric, Demjén Márton, Galamb István. Póttagok: Szőke Ignác, Jákóy Pál, Gózon Gyula. Demjén Márton, em. főjegyző. II. József császár két levele. A történelemmel szívesen foglalkozókra, de — azt hiszem — általánvéve a liberálisan gondolkozókra nézve sem lesz érdektelen az alább, szószerinti fordításban közölt ama két levél, melyet II. József császár bizalmas embereihez küldött abból az alkalomból, hogy XIV. Kelemen a jezsuita rendet 1773-ban megszüntette. A felvilágosodott, szabadelvűén gondolkozó császár eme két levele fényes dokumentum ezen, magát „jézusi társaságnak“ csúfoló barbársága mellett, mellyel megalakulása óta oly sok keserűséget okozott az egész világnak. Azok a visszaélések, azok az erkölcstelenségek , viszályok, kellemetlenségek, melyeket eme „jézusi katonák“ a védtelen, a gyengébb félen, az „eretnekeken“ elkövettek, azok a borzalmak legiszonyatosabb soraiba tartoznak. Nem csoda, ha II. József élet-halálra küzdött e rend eltörlése mellett. Pedig nehéz napok voltak azok. Maga mondja Choiseul-hoz írott első levélben, hogy Kaunitz érdekében tett nyilatkozata nagybátyjának I. Józsefnek „az ő idejében felette merész volt.“ Minő veszedelmes emberek lehettek ezek a „vórszopó hiénák“, hogy még a királyok is alig merték felemelni a szavukat ellenök ? — imé ezekből következtethetjük. II. József, ki eme lévelek Írásakor még nem volt uralkodó, nagy lelki erővel rendelkezett, ha titokban is felmerte emelni szavát e „jámbor szolgák“ ellen, Ha megtudták volna, ha nyilvánosságra került volna ez a támadás, az „arany zsinórt“ nem kerülte volna ki. Hiszen éppen erre az időre esik a jezsuiták leggyalázatosabb garázdálkodása. A magyar reformáció történetében (1647- től) a gyász évtizeden kívül talán éppen az 1740 —1780 ig terjedő idő volt a leggyászosabb. Mintegy 70 évig siralmas korszakot élt a magyar protestáns világ. Ez időre esik a sok-sok méltatlan hántáson és támadáson kívül a pápai ref. templom, papiak, kollégium elfoglalása is (1752.) Pápista kézre kerül a vérrel és nagy áldozattal szerzett vagyon. És ezt mind a jezsuita furfanggal vezetett, vakká tett elfogultság tette. Az uralkodókban támogatókat nyertek, maga Mária Terézia harcias eszköz volt aljas céljaik elérésében. Egyetlen egy vigasztaló eset jegyezhető fel e korból. Az 1773. törvény megszerkesztése, mely halált mért a jezsuitákra, Mária Terézia nem akarta e törvényt aláírni, nehezen vált meg az ország hóhéraitól. Hálával tartozik az utókor II. Józsefnek, különösen Kaunitz-n&k , mindenható miniszterének, ki fáradtságot nem ismerő buzgalommal igyekezett a rend eltörlésén. Sikerült is neki, ha rövid időre is, az országot megmenteni a sáska hadtól. Dicsőség XIV. Kelemennek; de legyen örökké szégyenfoltja Vll. Pius pápának, a rend újólagos visszaállítása ! ! Manapság nem kisebb szemérmetlenséggel űzi játékait a „jezsuita ‘rend“, s nem kisebb igyekezettel törekszik a götétséget terjeszteni széles e világon. Rém képök folytonosan fel-fel merül a népek között: a „jezsuita járdalások“ — fanatikus bigottság és erkölcstelenség terjesztői. Nagyon időszerű lesz tehát II. József levelének nyilvánosságra hozása; hadd lássa mindenki e nemes uralkodó utálatát a jezsuita rend iránt, mely „gyűlöletessé tette előtte Rómát is !u Egy «német lap szívessége folytán juthattunk az alábbi két levélhez, melyek egyikét Choiseul herceghez, a francia birodalom akkori államtitkárjához küldte. Ez a két levél a legújabb időkig csaknem ismeretlen volt, most midőn Németországban annyira élére állították ismét a jezsuita kérdést, hozta nyilvánosságra Michiels egyik külföldi lapban. Az első levél szószerinti fordítása az alábbiakban következik. Uram! Ha ón uralkodó volnék *), úgy számíthatna az ón segítségemre. Ami a jezsuitákat és azok rendje megszün* tetósónek tervét illeti: teljesen az ön véleményén vagyok. Ne számítson nagyon az én anyámra, mert ezen társasághoz való ragaszkodása Habsburg-házi öröksége. De Kaunitz az ön barátja; ő képes mindenre a császárnénál és minden körülményben, mely a rendnek megsemmisítésére irányul, önnel egyezni fog teljesen. Én ismerem e férfiút jól, mint senki más; ösmerem összes terveit, minden törekvését .... *) II. József csak 1780-ban kezdett uralkodni, 1765—1780. csak uralkodótárs volt.
