Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
443 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 444 győzedelmeskedhetik. Az ellenség már más alakban , különböző tereken kezdettőlfogva ostromolt, de a küzdelemben elmaradt vagy legyőzetett. Voltunk szegények, vagyis mindig azok voltunk; tényeinkkel mégis le tudtuk kötni a figyelmet; eszméinkkel magunkhoz láncoltuk az események folyamatát. A materializmus más alak, más fegyverzetben szinte régi. Lökését egyházunk már kiállotta. Ereje megtört. Mint bölcseleti elv, ma félredobott; más állott helyébe. Hullámveréseinek utolsó gyűrűi tartanak a part felé, hogy annak szikláin összetörjenek. Az államnak is voltak már egyházellenes intézkedései; vallás nélkül is akart élni. Végre is elveink, követeléseinkhez simult. Az ultramontanizmus régi fészkeiben sem maradhat. Elve a XX-ik században meghaladott álláspont. Világi vezetőink érdeklődése , buzgósága ellen egyáltalán nem lehet kifogásunk. A régi időkben sem forgolódtak mindig az Úr oltára körül, de áldozataikat meghozták. Szükség esetén pedig a legelői küzdők között állottak. Az őrállók is ébredeznek. Az egyház életfáján a múltban is volt egykét férges gyümölcs, sárgult levél, de ezek nem jelenségei annak, hogy a törzsök beteg vagy megaggott. Ha a múlt valláserkölcsi életét Összevetem a jelenével és vizsgálom, hogy vissza vagy előre fejlett-e az emberiség szellemvilága, és mikor nemcsak azt látom, hogy csodákat müvei a tudás terén, de hitfogalma is tisztultabb s magasztos tények, intézményekben megnyilatkozik: nem fogadhatom el indokoltnak az aggódó vészkiáltást ; tagadom, hogy a hitélet megaggott, az Ige, az evang. éltető, munkás ereje elhanyatlott, hogy korunk a valláserkölcsi élet tényei iránt érzéketlen, lelkesedni nem tud. Nem azt mondom, hogy behunyt szemekkel, összetett kezekkel várjuk az események előre törő folyamatát. Harcoló egyház vagyunk. A harc létfeltéteüuk, mert élünk, mert elveink, céljaink vannak. Nem baj, ha a küzdelemben sebeket kapunk is, az volna a halál bélyege, ha nem bántana senki és nem fájna semmi. Ennek a küzdő egyháznak hivatásunknál fogva mi vezetői, őrállói vagyunk. Az elmondottakkal itt kapcsolódik értekezletünk célja, jelentősége, hogy itt is önképzés által élesítsük fegyverünket; bizalmas megbeszélésekkel ébresztjük figyelmünket. Ilyen célból hoztam értekezletünk elé a meghívóban jelzett tárgyakat s azoknak megbeszélése végett az értekezletet megnyitom. Jakab Pál. A barsi egyházmegye lelkész-értekezleti közgyűlése. Junius hó 13-án tartatott Léván Varannay Lajos, új-barsi reform, lelkész elnöklete alatt az egyházmegyei lelkészértekezlet. Az érdeklődés nem mondhatnám , hogy dicséretre méltó lenne. Mert a múlt év őszén hozott azon , általam éppen ellenzett határozat ellenére, miszerint a „gyűlésről elmaradottak 2 korona pénzbírsággal büntetendők“ : 27 lelkész közül csak 14-en érdeklődtek a napirenden levő tárgysorozat iránt. Megmondottam akkor, hogy pénzbírsággal nem köteleznék senkit olyan helyen megjelenni, hol önmaga iránti kötelesség, erkölcsi szükségesség folyománya megjelenni : igy a lelkésznek a lelkészértekezleti gyűlésen ! Nevezhetnénk e kört : „lelkészt Önképzőkörnek’1, is. Vagyis ahol eszméiuket kicserélve, tudományos és gyakorlati elveket, eszméket, tanulmányokat felszínre vetve : önmagunkat növelhetjük, ismeretkörünket nagyobbíthatjuk, taníthatunk és tanulhatunk. Nos, ha ez az ideális célja ezen összejöveteleknek, nemde eo ipso, önként következő elv az, hogy ide ne kényszeríttessenek azok, kik ez ideális felfogással szemben homlokegyenest ellenkező álláspontot táplálnak kebelökben. Más eredménye amaz őszi határozatnak, mint jelen gyűlésünk fényesen dokumentálja, nem is lett, minthogy értekezletünk pénztára 2(5 koronával szaporodott. Már pedig amaz erkölcsi céltól, melyet a fenti határozat elérni óhajtott, eme nagyon is triviális eredmény legalább is olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Dixi . . . ! ! Különben azt ismét jólélekkel konstatálhatom, hogy a gyűlésen megjelentek érdeklődése, a hosszú és kimerítő tárgysorozat ellenére, eleven és dicséretre méltó vala. Az elnöki megnyitótól kezdve, egészen az utolsó pontig : a legnagyobb lelkesedéssel vett részt mindenki a felszínre került eszmék tárgyalásában. Talán az elnöki megnyitó, mely méltó bevezetője volt, gyűlésünknek, villanyozta fel a kedélyeket; talán ennek hatása alatt fejlődött ki az a lelkes, odaadó munkakedv, mely a gyűlés minden egyes tagját megragadta ? ! Az evangéliom erejéről, amely újjászülni, áthatni, megváltoztatni képes egyeseket, amelyre nekünk, korunk betegsége a vallástalanság, a Mamnon imádásának korszakában, a felekezeti zsurlódások, támadások idejében oly nagy szükségünk van : — mondom az evangéliom erejéről szólott szivet, lelket nemesítően a tapasztalt, öreg pásztor, a nyájnak ifjabb Őreihez. Megragadott bennünket és midőn egyesek az eszmék csatájában
