Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-19 / 25. szám

435

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

436

Oly szép, oly kedves, családias képek ezek, s mégis mi van veled én édes mezőföldi és balatonmelléki népem, hogy ennek az örömnek te oly ritkán vagy részese ? Mi lelt titeket, hogy nálatok a születések száma épen nincs arányban hazánk egyéb lakosainak, nincsen arányban még a veletek lakó másfelekezetüek népesedésével sem, s az én ötven évre visszamenő számításaim azt mutatják, hogy népesedésiek egyáltalában véve fogyott a felvett ötven év alatt, ami nem természetes dolog, ami páratlan betegség, ami egyenesen a kihaláshoz vezet. Balatonfőkajár, Berhida, Csajág, Fokszabadi, Mezőkomárom, Ősi, Kádárta, Litér, Magyar- Barnag, Nagy-Vázsony és Leányfalu, Papkeszi, Rátét, Szent-Gál, Szent-István, Szent-Király-Szabadi, Tótvázsony, Hajrnáskér és Sóly, Vámos, Várpalota, Vilonya, Ezen egyházaink népessége volt 50 év előtt 16523, ma 13309, hol vaa az a 3214 lélek, amely ma hiányzik ezen egyházaink volt népességéből? Hol van a természetes szaporodás ? Húszán vannak ott egy csoportban ezek a sajnálandó egyházaink, mi lelte ezeket ? Megadhatják-e a feleletet ? S még amely egyházaink népessége nem apad, ott is mily elszomorító az állapot, mily hervatag a szaporodás.

Vármegyénk eme déli felében eső húsz egyházunkkal szemben csak 13 azon egyházaink száma, ahol népességünk 50 év alatt nem csökkent, hanem valami csekéllyel szaporodott. S az hallható, nemcsak hallható, de már olvasható is, a Balaton és vidéke kikutatásával foglalkozó Lóczy Lajos és társai munkájában, hogy a mi ref. népünk nem bánja, hogy nincs több mint egy, vagy két gyermeke, a két leányt már valóságos csapásnak tartja. De nézzük most már a többi egyházainkat.

Kenese, Kiskovácsi, Középbogárd, Lajoskomárom, Lepsény, Dég, Enying, Mezőszentgyörgy, Siómaros, Szilasbalhás, Öcs, Veszprém és Vörösberény ama 13 egyházunk, amelyekben, dacára, hogy azon a szomorú vidéken vannak, mégis nem fogyott 50 óv alatt népésségünk, hanem 10,373 ról 12,422-re emelkedett, összegezve a 3214-re menő apadással szemben ezen 2049 főre menő növekedést, még mindig 1165 lélek az 50 év leforgása alatt beállott apadása hitfeleinknek e vidéken, holott az egész ország lakossága, s magán e vidéken is a más felekezetüek száma, az 50 év alatt csak gyarapodott.

Mondják, hogy a filloxera pusztítása miatt népünk egy része e vidékről elköltözött N.-Sármásra Erdélybe, s a Kecskemét vidéken létesített Helvétia nevű telepítvényre, s mentek ki Amerikába is, de hát csak ami hitfeleink költöztek el ? Ott állnak azok az üres bölcsök, kérdezzük csak meg, hány lakójuk volt ? A legtöbb háznál csak egy, néhol kettő.

Azonban tegyük meg a Bakony innenső oldalán íb megfigyeléseinket, folytatva az 50 év előtti állapot összehasonlítását a maival, itt is tálálunk beteg viszonyokat. Acsád, Adástevel, Csetény, Dereske, Kúp, Noszlop, Padrag, Takácsi és Tapolcafő kilenc egyház sorakozik itt is az elébbi húsznak szomorú csoportjához. Ezek népessége 50 év előtt 6723 volt, ma 5843,

hová lett 880 lélek, hova lett még a természetes szaporodás 50 év alatt ? Bizony itt sincs arányban a születések száma népességünk számával. Szomorú, nagyon elszomorító adatok ezek. Én édes hitfeleim, tihozzátok szólnék, bár ébrednétek tudatára a veszedelemnek amely ilyen viszonyok mellett egyházunkra, hazánkra bekövetkezhetik, mert értsétek meg, ez az ut a kihaláshoz vezet. Még egy pár ilyen ötven év és csak a temetők fogják mutatn:, hogy itt egykor mennyien voltunk reformátusok.

Ezen kilenc egyházunkkal szemben a Bakony ez oldalán már 14 azon egyházaink száma, amelyekben fél század alatt a népesség növekedett, s ezek a következők : Adorjánháza, Ajka, Bakonymagyarszentkirály- Csesznek, Csögle, Dudar, Alsó- Felső-Görzsöny, Réde, HomokbödÖge, Kéttornyulak, Mezőlak, Mihályháza, N.Pirit, Nyárád és Pápa. Ezen egyházak népessége volt 1854-ben 10,414 ma 14,060, a gyarapodás 3646 lélek félszázad alatt, a mely gyarapodásból levonva a fentösszegezett 880 főnyi apadást, az eredmény az, hogy vármegyénknek ezen a Bakony innenső felén eső részében már növekedett 50 óv alatt a ref. lakosság száma 2766 lélekkel. S kivonva a Bakony déli oldalán mutatkozó 1165 főnyi apadást, az északi oldalon található 2766 főnyi gyarapodásból, azt látjuk, hogy vármegyénkben 50 óv alatt hitfeleink száma csak 1601 lélekkel szaporodott 44033 lélek után, és mig a Bakony déli oldalán egyenesen apadás, itt az északi oldalon csekély népesedés állapítható meg.

Kétségtelen dolog, hogy az Amerikába vándorlás is évenként jelentékeny veszteséget okoz református népünkben, Hegedűs Lóránt tüzetesen foglalkozván vármegyénk kivándorlási ügyével, kimutatja, hogy vármegyénk a Dunántúlnak legerősebben kivándorló megyéje „Ha a legközelébb lefolyt tiz évben — igy ir — megyénk természetes szaporodása megmaradt volna a megyében, akkor Veszprém vármegye lakosságának (természetesen levonva a halálozási százalékot) 36,613 lélekkel kellett volna szaporodnia, azonban tiz óv alatt nem szaporonott többel csak 21,495 lélekkel, s e szerint ezen tiz év alatt vármegyénkből 15,188 lélek tűnt eh így állván a dolog, tisztelt Közgyűlés, célszerű lenne, ha egyházaink névtári adatai közt a születések, halálozások és áttérések adatain kívül a kivándorlottak és visszatértek számai is helyet találnának.

Szívesen elmellőztem volna e szomorú adatokat felolvasásomból, de én azt hiszem, hogy inkább egyebek hiányozzanak belőle, de a bajokat szükséges tudnunk. Mert ez a két dolog rongál itt minket, az egyik az, hogy a születések száma aránytalanul csekély, a másik a kivándorlás. Ezek az okai annak, hogy 50 évalatt 44033 lélek után csak 1601 a szaporodása hitfeleinknek e vármegyében. S az elsőül említett baj különösebben a Bakony déli oldalán, a kivándorlás itt az északi oldalon a szembetűnőbb. Főtisztelendő püspök urunk is, most egy éve, a veszprémi egyházmegyében végzett hivatalos látogatása után ezt Írja jelentésében : „Két olyan általános hibát észleltem kiváltképen arai