Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
Tizenötödik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1904. junius 19. »-----------------------------• A lap szellemi részét illető lrözleményeli a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő őseimére küldendők. Az egyház és iskola koréból. —-I— Jie&Jelealk minden vasárnap. A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János t'ömunkatárs czimére Is: ii 1 cl e 11 cl o li. » —-----------------------* A tanítók fizetésének rendezése. Mt. Közgyűlés! Megvallom: bizonyos aggódó érzés fog el, midőn azon feladat előtt állok, hogy itt, ez alkalommal a magyar néptanítók fizetése rendezésének dolgáról szóljak — és pedig úgy szóljak erről a kérdésről, hogy a jelen gyűlésnek ünnepi hangulatát se zavarjam, de másrészről a magyar tanítóság nagy többségének idevonatkozó gondolatait, érzelmeit is híven fejezzem ki. Ha talán az én gyengeségem nem lenne képes a kellő hangot eltalálni, már előre a Mt. Kgy. kegyes elnézéséért esedezem, A tanítói fizetések rendezésének kérdésével a magyar tanítóság — fájdalom! — nagyon is gyakran kénytelen foglalkozni; de igazságtalanul ítélné meg a magyar tanítókat, aki ebből a körülményből azt a következtetést vonná le, hogy ők nagyobb mértékben csak az anyagi dolgok iránt érdeklődnek. A magyar tanítók ajkáról e tárgyban fel-felhangzó panaszok nem valami kielégíthetlen nagykivánásnak —, nem nyughatatlan vérű emberek féktelen túlzásainak a jelenségei, hanem egy gondokkal terhes életpályán szenvedett nélkülözések miatt már-már lankadó erejű munkásoknak, érző szívvel bíró és lelkökben elkeseredett családfőknek feljajdulásai. Igenis! a magyar tanítók legnagyobb része: az a nemzeti hadsereg, melytől nemrég elhunyt koszorús költőnk sokszor idézett mondása ennek az ezer éves magyar hazának újra való meghódítását várta, a szükség paizsos félfiával folyó szüntelen harcban merül ki, — azon «ezermesterek» ezere és ezere, akiktől fent és alant (és ez soha sincs panaszképen említve!) a mások jobbléte előmozdításának annyiféle munkáját várják nagyok és kicsinyek: a legtöbb esetben ki vau zárva abból, hogy fáradozásainak erkölcsi jutalmát zavartalan élvezhesse, mert ha szükebb és bővebb körű kötelességei lelkiismeretes végzéseinek tudata megnyugtatná is, minduntalan felriasztják őt az életnek nehéz gondjai: a tisztességes ruházkodásnak, a szükséges erőt adó élelemnek, gyermekei nevelésének és azok jövőnek kérdései. Mert hogy az a legkisebb fizetés, melyet a törvény a néptanítónak eddig biztosított, sőt az is, amelyet pl. a legközelebb nyilvánosság elé bocsátott törvénytervezet adni szándékozik : egy több tagból álló család tisztességes fenntartására é* a folytonos önképzés eszközeinek beszerzésére nem elégséges: ezt azok előtt, kik a néptanító helyzetét őszinte jóindulattal szemlélik, bizonyítani nem kell, — és hogy ez a fizetés a méltányosság mértékének sem felel meg, azt senki sem tagadhatja, ha a néptanítóknak szánt — és azzal szemben bizonyos tisztviselőknek és alkalmazottaknak megállapított fizetéseket, az illető fizetésekért végzendő munkák nehézségeit és fontosságát elfogulatlanul összehasonlítja. Es ha fáj a tanítóságnak általánvéve ez az aránytalanság, mely a népnevelői hivatásról oly gyakran hallható magasztaló nyilatkozatokkal épen nem hangzik össze: nem kevésbbé fájhat a tanítóság nagyobb részének az az egyenlőtlen elbánás, mely az egységes nemzeti népnevelés eszményének szolgálatára hivatott magyar tanítókat egymástól is elkülöníti; ez nem az általános előrehaladásnak, hanem e részleges visszafejlődésnek az előkészítése. Minden hazafias érzésű tanító a magyar államnak, a magyar nemzetnek érdekeit szolgálja; a különbség az, hogy az egyiknek csupán tanítói működéséért járó fizetését teljes egészében az állampénztár szolgáltatja ki, a másiknak többoldalú fáradságáért adott javadalmát pedig az állampénztár esetleg csak kiegészíti. A magyar nemzeti népnevelésnek egészséges fejlődése, a különböző jellegű iskoláknak 25
