Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
411 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 412 Nagy L. okoskodása itt is helyes. Attól azonban még ez esetbeu is Isten őrizzen, bogy 20 képviselőnél többet kelljen küldenünk. Miért? Azért, mert a szaporodó költséggel nem állana arányban a haszon. Az én sajátos véleményem szerint legalább nem. Én ugyanis e két eddigi zsinatnak csak két igazán nagyszerű alkotását látom: az elsőnél a domesztikát, a másodiknál az országos özvegy-árva gyámintézetet. Mást semmit. Presbitériumaink, egyházmegyéink, egyházkerületeink semmivel se teljesítenek jobb munkát, mint az előtt; oktatásügyünk állapota ma is csak attól függ, hogy a gyülekezetek, egyházmegyék és eg}7házkerületek milyen hűséges gondviselői neki! Ahol jól mennek a dolgok: jól mennek azért, mert e testületek hűségesek; de nem azért, mert egy csomó jelentést a konventre is fel kell terjeszteni. A lelkészválasztások épp ilyen forma mederben folytak régen is mint most; volt amelyik szépen ment és volt pörös is. Az egyházi adózás életbevágó kérdését az eddigi zsinatok nem merték megoldani. Úgy látszik ennek megoldása lesz a most összeülő zsinatnak egyetlen maradandó alkotása; no meg talán meg az, hogy a domesztika tőkepénzét, oly biztosítás mellett, mint ahogyan a gyülekezetek, egyházmegyék, egyházkerületek, közép- és főiskolák sok százezerre menő tőkéi ki vannak helyezve, megengedi a 7°/0-kos kamat alatt nyögő gyülekezeteknek kölcsönül venni: amely eljárás mellett a domesztika is nyerhet l°/0-ot, a gyülekezetek pedig legalább \ i/2°/()-kot. Ha e két dolgot meg nem oldja, megint csak olyan munkát végez, amit réges régtől fogva áldásosabban végeznek a hűséges presbiterek, tanítók, lelkészék, tanárok, esperesek és püspökök, meg az illetékes testületek. . . . Legyünk jó reménységgel! Kis József. Válasz nt. Bállá Endre lelkész urnák. E lapok múlt számában hozzám intézett nyílt levelére tiszteletteljesen válaszolhatom, hogy theologiai akadémiánk növendékei, a lefolyt iskolai évben jóra törekvő, komoly ifjakhoz illő szorgalommal adták jelét önmunkásságuknak, melynek bizonyságáról tanúskodnak a főiskolai és a két önképzőkör által kitűzött pályakérdésekre beadott dolgozataik, úgy hogy e tekintetben a jelen tanévet méltán a legnagyobb önmunkásságot tanúsító esztendők közé sorozhatjuk, mely tényt addig is, mig főiskolai Értesítőnk erről hiven beszámol, azt hiszem nagytiszteletüségeddel együtt az ifjúságnak minden igaz barátja örvendetesen veszi tudomásul. Nagytiszteletüséged hozzám intézett nyílt levelében papnövendékeink önmunkásságát fokozni óhajtván Pázmány Péternek: „Hodaegus vagy isteni igazságra vezérlő kalauz“ cimü műve ismertetését s ellenérvekkel leendő cáfolását pályakérdésül kitűzte, melyért midőn theologiai tanárkarunk köszönetét nyilvánítom, jelezni kívánom, hogy papnövendékeink figyelmét a pályázatra felhívtam. Mivel azonban, a külömben dicséretre és elismerésre méltó pályadíj nincs arányban a munkával és a főiskolánkban szokásos pályadíjakkal, felkérem nagy - tiszteletüségedet, hogy ismert ügybuzgalmával legyen szives oda hatni, hogy az őszi kerületi gyűlésen gyűjtsön össze erre a célra saját adományával együtt 100 koronát és ezen összeg lenne a beérkező legjobb munka jutalma. Reményiem, hogy közgyűlésünk alkotó tagjai, adományaikkal hoozájárulnak a nemes kezdeményezéshez, sőt kívánatos, hogy a második munka is 40 koronával honorálható legyen. Arra vonatkozólag, hogy bírálókul három lelkésztársunkat kérte fel nagytiszteletüséged, csak az a megegyzésem, hogy a pályamunkákat mégis az időszerinti theologiai igazgatóhoz kellene beadni, aki bírálatra azután elküldené a munkákat a megnevezett bírálóknak és a birálatok szintén az igazgatóhoz lennének küldendők és az akadémiai tanári széken lenne az eredmény kihirdetve. Külömben erről a jun. 28 diki rendkívüli közgyűlésünk alkalmával élőszóval óhajtók megállapodásra jutni. Végül nem hagyhatom megjegyzés nélkül nagytiszteletüséged azon véleményét, hogy a német nyelv, gazdaságtan és közegészségtan tanítását theologiai akadémiánkon szükségtelennek tartja. Hogy a német nyelvre mily nagy szüksége van annak, aki a theologiai tudományokkal foglalkozik, ezt nem kell hosszasan bizonyítanom. Hogy a földművelésügyi miniczter heti 2 órán a gazdaságtant előadatja s theologusainkat kocsin kiviteti az előadásra a földmives iskolába s ott mindenesetre mint leendő lelkészek, úgy a maguk, mint hallgatóik okszerű gazdálkodását elsajátíthatják, azt hiszem, csak dicséretre méltó körülmény, mert úgy itt is példát adhat a lelkész. A közegészségtan tanítása pedig, hogy az első segélynyújtást, mig a városból az orvos megérkezik, a lelkész, ha hozzá fordulnak, megtehesse, mindenesetre óhajtandó. Hisz neki nemcsak lelki betegséget kell gyógyítania! Kiváló tiszteletem jelentésével vagyok Thúry Etele. theologiai igazgató. Tapasztalatok az egyházi életből. Ti pedig atyafiak csak hallgassatok. 30 éven át megtűrtétek régi imaházatokat fanatikus és figyelő vallásgunyolók között úgy, hogy itt-ott gyaluval, légtöbb elyt fejszével durván összetákolt s festetten csupasz padokon, penésztől zöld, gidres-gödrös föld padlózaton közvasárnapokon az ósdi kerek urasztalán elavult keszkenővel stb. mennyei színezetű dolgokkal szereztetek azon a vidéken külső tisztességet vallásunknak. Pedig egyházatoknak volt és van földje, jövedelme, kamatozó pénze. Asszonyaitokon, leányaitokon csak úgy libegnek mint a szél által lengetett pipacs, a drága sok ruha. Pácra, virtusra telik, bútorotok.
