Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
371 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 372 valaha a nemzeti iránya nevelésnek újra védvárakra szüksége. S ha a múltban a nemzeti szellem mindig biztos menedéket talált ref. tanintézeteinknek vesztatüzkéut lobogó oltára körül, őseinktől öröklött eme nevelési irányt ma is kötelességünk ápolni és fejleszteni, hogy a magyar nemzeti genius minden körülmények között mint otthonában lakozzék iskoláinkban. Ha pedig az állami közoktatásügy irányelve jövőben is egy leend a magyar ref. iskola ősi szellemével, csak az országos tanügynek teszünk szolgálatot az által, ha református tanítási és nevelési rendszerünk előbbvitelén fáradozva, iskoláinkat erős váraivá igyekszünk tenni a nemzeti közműveltségnek. Mert nem az iskolák egyformaságában, hanem a nevelési irányelvek s az iskola szellemének közösségében rejlik a nemzeti műveltség egységének biztosítéka. Az egyformaság nyűge éppen a didaktikai és pedagógiai elvek kipróbálhatását, a tanrendszernek azt az üdvös versenyét bénítaná meg, amelyből a kölcsönös okulás és termékenyítő hatás várható. Az egyéniségben van az erő, nem az általános rendszerben. Azért református tanintézeteink egyéniségét még a mai közviszonyok mellett sem szabad elmosódni hagynunk, mert midőn nemzeti kultúránk érdekében úgy az állammal, mint a hazai testvérfelekezetekkel karöltve munkálkodunk, a magasztos cél érdekében folytatott munkában iskoláink szellemének csak termékenyítő hatása lehet. E tárggyal kapcsolatban rójjuk le mi is a kegyelet adóját ama halhatatlan szellem iránt, ki csak az imént költözött át tőlünk az örökkóvalóságba. Áldozzunk kegyelettel mi is a Jókai emlékezetének, ki teremtő lelkének halhatatlan alkotásaival nemcsak nemzetnevelő hivatást teljesített, nemcsak magyar fajunknak szerzett fényes dicsőséget, hanem a magyar iskolát s főként a magyar kálvinista iskolát is örök hálára kötelezte. A nagy költő után mindenki örököl. Az iskola öröksége: azok a ragyogó képzelettel, erkölcsi tisztasággal és páratlan nyelvezettel megirt elbeszélések, melyek a magyar ifjúság örökké kedvelt olvasmányai, édes szellemi táplálékai maradnak. De a kálvinista iskolát e gazdag szellemi örökségből is különösebb rész illeti. A költői lélekben ugyanis oly mély nyomokat hagytak neveltetésének emlékei, annyira áthatották a kálvinista iskola szelleme, hagyományai és intézményei, hogy mindezeket műveiben megörökítve, nemzeti irodalmunk kincses házába vitte át s ez által a kálvinista iskolát mint magyar iskola tipu81 állította a világ elé. Midőn pedig nemzetünk legtitkosabb aspirációnak krónikáját is egyszerű debreceni diákokkal vezetteti 8 midőn nemzeti újjászületésünk érdekében e haza földjét is velők mozdíttatja meg: ez a ref. iskola szellemének olyan glorifikációja, melyet csak ez iskola nagy múltja s az iránta való mély szeretet sugalmazhatott. Ihlessen meg bennünket e tekintetben a nagy költő szelleme, kinek emlékezete* legyen közöttünk örökre áldott! De a külső szellemi hagyatékából van ez iskolának még egy más nagy öröksége is az ő lelkének «nemes idealizmusa» mely egész világnézetét áthatva , regényhőseit eszmények harcosává s küzdelmöket eszmények diadalává avatta. Ha van intézmény, amelynek az idealizmusra nemcsak szüksége van, hanem úgyszólván létföltételei közé tartozik, az első renden az iskola. Az iskola idealizmus nélkül csak rideg ismeretközlés műhelye. Nevelni, a lélekbe nemesebb érzelmeket oltani, szilárd és magasratörő jellemet képezni s általában a magasabb erkölcsi világrendbe vetett bizalmat megszilárdítani: csak eszmények által lehetséges. Ezért az emberiségnek legjobb nevelői az ideális költők s az iskolának is azok a lángelmék tesznek legjobb szolgálatot, kik műveikben magasztos eszményképeket állítanak az ifjúság lelke elé. Erre az idealizmusra pedig az iskolának ma nagyobb szüksége van, mint valaha, mert közéletünk a maga szétdult viszonyaival és alacsony érdekharcaival kevésbbé támogatja az iskolát eszményi törekvéseiben. Voltak korszakok hazánk történetében, nem is olyan régen, mikor a közélet porondján is magas nemzeti eszmékért folyt a küzdelem s ez eszmék harcosai megannyi nemzeti herosok valának. Az ily korszakban a közélet is megtölthette az ifjúság lelkét eszmei tartalommal s nemzeti ideálokat állított elé követendő mintaképekül. De ma, midőn a socializmus kinövései dúlják hazai társadalmunkat, midőn a bérharcok forgatják fel az eddigi jogrendet s midőn az egyéni érdekek küzdelmei veszélyeztetik a legmagasabb állami és nemzeti érdekeket, e forrongásban és átalakulásban levő társadalommal szemben nagyobb mértékben háramlik az iskolára a feladat, hogy a maga idealizmusával képezzen jellemeket, kik a nemzeti közérdeknek alá tudják rendelni egyéni érdekeiket, Isten,- haza- és az emberszeretet kultuszával szilárdítsa az erkölcsi világrendet s neveljen nemzedéket, mely a jövő társadalmát magasabb és biztosabb irányba vezérelje. Hogy az iskola ez ideális célra mennyi eszközzel rendelkezik, mindenki előtt ismeretes. A klasszikus ókor magasztos jellemképei, nemzeti történetünk halhatatlan alakjai, protestáns egyházunk hitvalló hősei, az irodalom eszmevilága, az erkölcsi törvények alapelvei kapcsolatban a