Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
359 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 360 nyéken laké ref. hívek nagyrészt urasági alkalmazottak, cselédek, napszámosok s egyrészt földmivesek: a munka napon, csak mintegy 15 en jöhettek össze e nagyjelentőségű ünnepélyes fogadtatásra. Szlalina vidékén laké híveinknek a Verőce-Terezováo vidékiekkel egy új missziéi egyházzá való szervezésének az alapját vetette meg ez alkalommal a fáradhatlan püspök úr. Az e vidékről is nagy utánjárással beszerzett névsor adatokat a vidéket részletesen ismerő atyafiak újabb információi utján revideálta. Az új lelkészség felállításához szükséges csoportosulások és szervezkedésekhez az irányt és sürgős teendőket kiszabta. Mire a veszendő s már teljesen elcsüggedt atyafiak, biztató remények között társaik nevében örömtől könyező szemekkel, hálás szívvel búcsúztak el a jó pásztortól. Innen a közeli cabonyai gróf Jankovics Aladár fényes fogatain mentünk át a püspök urat és kíséretét hazafias örömmel és vendégszeretettel váré grófhoz, aki már mint jó magyar hazafi is rendkívül lelkesült az egyúttal hazafias terven, egy új lelkészsség s idővel egy magyar iskola felállításának tervén, amihez támogatását melegen Ígérte. Majd a szomszéd Terezovácra mentünk át a nagybirtokos Jankovics Elemér vendégszerető házához, aki szintén nagy lelkesedéssel vette az új lelkészség felállításának tervét, sőt egyik épületének e célra való átengedését kilátásba helyezte. Terezovácról nevezett uraság Verőcére vitette a püspök urat és kíséretét. Másnap reggel 9 óra után Vukosavljevicára érkezett a püspök ur a daruvári lelkész kíséretében, akinek gondozása alá e kör tartozik. Már a határon lovas bandérium fogadta a püspök urat. Az egyház egyszerű épülete előtt szépszámmal összesereglett hivek, róm. kath. magyarok és horvátok várták lobogókkal és üdvözölték lelkes „éljen“ és „zsivió“ kiáltásokkal a magas vendéget. A politikai hatóság képviseletében a szomszéd bukovicai jegyző, horvát nyelven üdvözölte püspök urat , aki lelkes szavakkal válaszolván szeretettel üdvözölte a horvát hatóságot, a horvát nemzetet a a többi felekezetet. Ezután a hivek serege köszöntötte püspöküket szivbó'l fakadt szavakkal. Mely után bevonultunk az egyszerű ház egy tágasabb s virágokkal, zöld ágakkal feldíszített szobájába, melynek ajtaja és ablakai nyitva hagyattak a benn s kinn levők a közös ének után a mély megindultságtól kényes szemekkel hallgatták a remek püspöki beszédet, Hitükben, hazafiságukban, reménységökben megerősítette, lelkesítette e beszéd az atyafiakat. Utána a missziói szórvány lelkésze imádkozott s prédikált az alkalomhoz illőleg Luk. 21, 27. és 34—36. vers alapján az Úr eljövetelére való készülésről, mely eljövetelnek egyik hatalmas előkészítője és előképe a földi lelki vezéreknek, püspököknek eljövetele. Istenitisztelet után megvizsgálta a püspök úr az egyház különböző ügyeit. A számadásokat rendben találta. A hivek és lelkész között levő s a közös küzdelem által csak fokozott szeretetteljes testvéri viszonyt, a lelkésznek temérdek munkával, küzdelemmel sőt anyagi áldozatokkal végzett szervező, fejlesztő működését nagy örömmel vette tudomásul. Már egyszer említettem e lapban is e rendkiviil érdekes missziói pont keletkezésének a történetét. A legenda szerint az ős keresztyéneknek fentmaradt egy kis töredéke valahol Afrikában, hogy az egész földkerekségén legalább e helyen, mintegy csudásan megőríött lelki oázisban, a maga teljes hamisítatlan mivoltában éljen a tiszta ős keresztyén hit, E separált helyre nem jutott el Rómának, de a többi keresztyén felekezeteknek is számos túlzása és tévedése, hanem szüzén és érintetlenül maradt azoktól. Nohát a bevándorsás kezdetétől — 40 éven át érintetlen hely volt a szórvány is, ámde úgy, hogy minden vallási gondozás nélkül éltek ez elfeledett atyafiak. Igazán, tisztán és erővel kell hát itt hangzani Isten igéjének, hogy a hosszú éjszaka után valóban felderüljön az eva-ngéliom napja. Az egyház anyagi szükségeihez is megadta a Gondviselés az alapot. Bár sok bajjal szereztünk egy kisebb birtokot, csinos épülettel, szőlővel és harangot a szétszórt nyáj összehivagatására. Amennyire az idő engedte, e birtokot is megelégedéssel tekintette meg a püspök úr. ízletes és szerető szívvel adott ebén után kíséretemben vonaton ment át a püspök úr Belovárra, ahol d. u. 5 órakor a politikai hatóságok rendkívül melegen, a régi horvát-magyar barátságra való visszaemlékezéssel ünnepélyesen fogadták. Püspök úr a nála megszokott szinpatikus, megnyerő és lebilincselő módon válaszolt. A fogadásra díszöltözetben jelentek meg: Kresnyani alispáni titkár, a komoly beteg alispán helyett, Blazsevao polgármester, Pavlinics főszolgabíró. Utóbbi fényes fogaton innen a 2 óra távol Nagy- Pizanicára kisérte át a püspök urat, aki előtt mentek a daruvári ev. ref. lelkész s a pizanioai gyülekezet kiküldöttei 3 fogaton. így haladván Bulinec község mellett Pizanica jó távoli határánál a pizanicai szerb jegyző Hadzsagu várta ünnepélyes bandériummal. Nagyon meleg szavakkal üdvözölte a püspök urat, aki hasonlóképpen viszonozta. A községbe érve az örömteljes fogadtatásnak meglepő jelei tárultak elénk. A községet végig zöld ágak és zászlók díszítették. A templom közelébe érve több ezernyi lelkes sereg, magyarok, szerbek németek, csehek felzugó „éljen“-nel, „zsivió’‘-val „hochu-kal üdvözölték a várva várt vendéget. Áthaladva a gyönyörűen elkészített hatalmas diadalkapun s leszállván püspök úr s kísérete a fogatokról, a környéken legszebb templom tornyában gyönyörűen zugó új harangok ünnepélyes hangja elnémult. A gyülekezet új lelkésze lelkes szavakkal üdvözölte a gyülekezet nevében annak püspökét, mint valóban istápoló, szerető lelki vezérét s atyját. Most püspök úr nyitotta meg szólásra ihletett ajkait, könyezett ő is, könyezett a sokaság is vele együtt, a helyzetnek és szavainak különös hatalma, uralma alá hajtotta a sziveket, mert hiszen a uagypizanicai egyház új hajtás, új szülött a horvát földön az energikus püspöki kéz fáradhatlan működése alatt. „Mik voltatok ezelőtt pár évvel, mikor benneteket legelőször lát
