Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
321 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 322 .gyakorlatot s a tanárvizsgáld bizottságok a jogérvényesség szempontjából eddig sem tettek különbséget a között, hogy a pedagógiai vizsgálatra jelentkező tanárjelölt a tanárképző-intézet gyakorlóiskolájában vagy az ország más középiskolájában töltötte-é a törvény követelte gyakorlati évet. S ha ezekhez vesszük azt a követelményt, hogy hazai középiskoláinknak 64 és fél százaléka felekezeti tanintézet, csak természetesnek találjak azt a körülményt, hogy a hitfelekezetek — mielőtt az állami egyetemeken képződött tanárjelölteket saját intézeteikben tanárokul alkalmaznák — legalább a tanári szak- és pedagógiai vizsgálat közt levő gyakorlati év alatt igyekezzenek e tanintézetek szellemébe és tradiczióiba beavatni őket. Ez a körülmény készteti református tanáregyesületünket, hogy felekezeti főhatóságaink figyelmét felhívjuk a református tanárjelöltek gyakorlati előkészítésére. Minden egyházkerületünkben van egy-két olyan főgimnázium, amelyben részint központi helyzeténél, részint nagy múltjánál fogva erősebben lüktet a református szellem, erősebben élnek a múlt nagy *hagyományai. Rendezzük be e főgimnáziumainkat oly módon, hogy azok a tanárjelöltek, kik református iskoláinkban akarnak állást foglalni, e tanintézetekben tölthessék el a tanári szakvizsgálata és pedagógiai vizsgálat közé eső gyakorlati évüket. Nem szorul bizonyításra, hogy református gimnáziumaink csak addig tartják meg felekezeti jellegüket, mig bennük igazán református szellemű tanárok tanítanak. Nem az államsegély , nem az állami tanterv követése fosztja meg tanintézeteinket rereformátus jellegüktől, hanem tanáraik református szellemének meggyöngülése vagy épen kialvása. Gondoskodnunk kell tehát a református tanári succrescentiáról egy olyan előiskola szervezésével, amely átmenetet képezzen a mai állami tanárképzés és a felekezeti tanári szolgálat között. — Nyújtsunk módot a reform, tanárjelölteknek, hogy gyakorlati évök alatt a tanításbeli routine elsajátítása mellett megösmerkedhessenek iskoláink múltjával és hagyományaival, beleélhessék magukat intézményeinkbe s fölszivhassák azt a szellemet, mely a múltban református iskoláink jellemét kialakította. Ha iskoláink régi nagy tanárainak emlékeivel, tanítási módszerökkel s a tanári hivatásra vonatkozó felfogásukkal közelebbről megösmerkednek, ha intézeteink nagy hagyományait történeti fejlődésök menetén ösmerik fel, akkor bizonyára bennök is erőteljesebb lesz e nyomokon való továbbhaladás vágya. A gyakorlati előkészítés közben nyert ily irányú tájékoztatások jelentősége nyilvánvaló, mihelyt meggondoljuk, hogy mily kevéssé ösmerjük a régi nagy protestáns tanárokat s hogy a magyar közoktatás történetében mint homályosítja el az erősen érvényesülő állami szempont s a mindjobban kiemelkedő katholikus önérzet protestáns iskoláink nagy jelentőségének tudatát. Ezért kell azon lennie minden ref. gimnáziumnak, mely a tanárok gyakorlati előkészítésében részes lesz, hogy az általános didaktikai és pedagógiai szempontok érvényesítése mellett saját maga történetéből vegye a tanárjelöltek gyakorlati és protestáns tanári tudatosságának erősítő eszközeit. Mindezek alapján tisztelettel kérjük a Főtiszt, és Mélt. egyházkerületi közgyűlést: 1. Méltóztassék intézkedni az iránt, hogy az egyházkerület kebelében valamelyik jól berendezett, jelesebb tanárokkal ellátott, gazdagabb pedagógiai és szakkönyvtárral fölszerelt főgimnáziumban a szakvizsgálatukat letett református tanárjelöltek a pedagógiai vizsgálatuk előtt eső törvénykövetelte gyakorlati évet eltölthessék, szaktárgyaik tanításának gyakorlatába s az általános pedagógiai és didaktikai elvek gyakorlati alkalmazásába rendszeresen bevezettessenek. Az intézkedés természetesen első rendben a vezetésre hivatott, képzett szaktanár és igazgató kiszemelésében s ez alapon a tanintézet kijelölésében áll. De másodrendben bizonyos anyagi áldozattal is jár. Valamint ugyanis a tanárképző intézet gyakorló iskolájában a tanárjelöltek egy része ösztöndíjat élvez, úgy lehetőleg nekünk is meg kell könnyítenünk a ref. tanárjelöltek részére a gyakorlati évnek gimnáziumainkban való eltölthetését. Kisebb ösztöndíjak vagy tápintézeti (internátusi) segély nyújtásával kellene biztosítanunk a nagyjelentőségű cél keresztülvitelét. Másfelől a jelöltek vezetésével megbízandó szaktanárok és igazgató részére is némi tiszteletdíjról és heti tanóráik lejebbszállításáról kell gondoskodni, hogy a jelöltek vezetésére, a velők tartandó methodikai értekezletekre, a didaktikai és pedagógiai kérdések megbeszélésére annál több időt fordíthassanak. Magát a vezetés munkáját, vagyis a gyakorlati év lefolyását nem óhajtjuk részletes utasítással megszabni. Mint már föntebb is hangoztattuk, a gyakorlati tanárképzés Bikeres megoldása csak a személyi hatás érvényesülésén épülhet és ez elv egészen megfelel tanintézeteink protestáns szellemének is. A megbízott szaktanárok döntsék el magok, hogy miképpen végez ■ zék e feladatot egyes részeiben; az egyházkerületnek csak az általános keretet kellene megadni a gyakorlati év berendezéséhez ily módon : A megbízott tanárok vezessék be a jelöltet hivatásába, az igazgató a gyakorlati pedagógia és általános didaktika alapján, a szaktanárok a szaktárgyak történeti és módszeres feldolgozásával : a jelölt tervszerűen látogassa a tanórákat minta-tanítások hallgatása céljából, majd szaktárgyának egyik-másik részéből tartson a szaktanár előtt próbatanítást, végül pedig az iskolai év második felében néhány (legfölebb 6) órán hetenként a rendes tanítást vegye át a szaktanár felügyelete és vezetése mellett. Mindezeket rendszeres bírálat kövesse s e mellett pedagógiai és didaktikai kérdésekre vonatkozó dolgozatok készítése és tárgyalása utján vezettessék tovább a jelölt pályájának elméleti alapján is. E keret minden intézményben, mely a gyakorlati tanárképzést szolgálja, csaknem egészen azonos és e keretben a vezetéssel megbízott tanárok működése is elég szabad lehet. 2. Tisztelettel kérjük a Főtiszt, és Mélt. egyházkerületi közgyűlést, méltóztassék odahatni, hogy az egy-19^*
