Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
303 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 304 mind e mellett annyi legalább kimondandó lenne, hogy nagypénteken, áldozócsütörtökön, sátoros ünnepek első napjain, urvacsora-osztás napjának délelőttjén és nagyhéten esketni nem szabad. A cselekmény lefolyása a következő legyen : Előfohász. Intelem az eskümegtartá-Beszéd. sára. Felhívás eskütételre. Imádság az új házasokkal. Esküvés (mindenhol a Szt.- Imádság a gyülekezettel, háromság egy Istenre !) Megáldás. Az ünnepélyességet, komolyságot és liturgiái szépséget csak emelné, ha e szertartást alkalmi ének vezetné és fejezné be mindenütt. A háromszori hirdetéshez ragaszkodjon minden lelkész, mivel annak ma is megvan a maga értelme s a gyülekezetre tett jelentős hatása. A lelkészi hivatalos ruhám és jelvényre nézve egyházi törvénykönyvünk 143. § a általánvéve meghagyandó, a következő új toldalékkal : „Liturgiái teendőit mindenkor hivatalos ruhában és palástosan tartozik végezni; azoban a palástot nyilvános szereplése, közéleti ténykedése alkalmával nem viselheti.“ A lelkész-, esperes- és püspökavatás és beiktatás kérdésében az értekezlet magáévá tette a sárospataki ref. theologia tanárkarának tüzetesen kifejtett és megokolt azon véleményét, melyet a tiszáninneni egyházkerület megbízásából dolgozott ki s melyet egyházi lapjaink 1897-ben egész terjedelmében közöltek. Amint ezt ajánladónak tartja a zsinat figyelmébe, szükségét látja egy oly liturgiái minta gyűjtemény létesítésének, mely megbízható kalauzul szolgáljon a lelkészek számára s forrását alkossa idők múltával egy nagy gonddal öszszeállítandó egységes ref. agendának. Mire mindezen dolgok beható eszmecsere utján letárgyaltattak, késő este lett, mikor is az egybegyűltek az értekezletet összehívó s vendégül látó esperest és Kőszeghv József h. elnököt éltetve szétoszoltak. Gr. Szabó Mihály, ért. jegyző. A pápai reform, egyház története. A vészfellegek azonban mindjobban tornyosultak a prot. egyház ege felett, Mária Terézia uralkodása első felében alig múlt el hónap, melyen templomokat ne foglaltak volna el tőlünk. 1749. szept. 12. kelt azon helytartótanácsi rendelet, mely arra hívta fel a vármegyét, hogy Pápán a protestánsok vallásgyakorlatát szüntesse be. A rémhír vétele után a lelkében megkeserített egyház, mig egyrészről tiltakozott a megyénél a rendelet végrehajtása ellen, addig másfelől egyenesen a királynőhöz folyamodott oltalomért, kérve vallása szabad gyakorlatában való megtartását. Mária Terézia a kérvényt a magyar udvari tanácshoz küldte véleményezés végett, ez pedig a vármegyétől kért felvilágosítást, honnan olyan értelmű felterjesztést küldtek, hogy a reformátusok vallásszabadságát el kell törölni, aki vallását nem akarja elhagyni, költözzék articularis helyre, templomukat, iskolájukat, parochiájukat tartoznak földesuruknak átadni, s mivel már egyszer elvett és bezárt templomukat felnyitották és felsőbb engedély nélkül abban istenitiszteletet tartottak, meg kell őket büntetni. 9) Ilyen felterjesztésre, melyet a város földesurai is nagy buzgalommal támogattak az udvarnál, kiadta Mária Terézia 1752 május 8-án azon rendeletét, melylyel a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát megszüntette s ennek végrehajtására a vármegyét utasította. A püspök főispán, a protestánsok üldözéséről hires Biró Márton annyira sietett a rendelet végrehajtásával, hogy már május 10-én a pápai várban, megyegyülésen foganatosította azt, mielőtt a semmi vétket nem sejtő reformátusok arról értesülhettek volna. A küldöttek a királyi rendeletet kezükben tartva, követelték az iskola kulcsainak átadását, s mivel nem adták, lakatosokkal felnyittatták s megparancsolták a lelkészeknek, Kun János rektornak és a tanuló ifjúságnak, hogy délután két órára kitakarodjanak, s miután az épületeket felnyitották, az egyház anyakönyvét és minden elfoglalt javaikat Galgótzi Ferene akkori pápai plébánosnak hivatalosan átadták, aki a templomnak udvara felől eső falán ajtót vágatott és lóistállóvá alakította. 10) A szabad vallásgyakorlati jogától és minden vagyonától ily erőszakosan megfosztott pápai reform, egyház május 14-én megbizta Csuzi Cseh Pált, Oroszy Istvánt, Chernél Györgyöt és Soós Imrét, hogy ezen sérelmes ügyben a fejedelemnél, valamint a magyar királyi udvari és helytartó tanácsnál a szükséges lépéseket tegyék meg, akik személyesen nyújtották át gróf Nádasdy Lipót udvari tanácsosnak a május 30. keltezett, de a királynéhoz intézett kérvényt, melyben azért esedeznek, hogy a külső városban templomuk és iskolájuk számára fundust vehessenek és saját pénzükön épületeiket felemelhessék, vagy legrosszabb esetben annak megengedését kérték, hogy legalább a szomszéd adás-teveli községben vallásgyakorlatukat szabadon folytathassák.11) A felsőbb helyre benyújtott kérvényt junius 12. leküldte a helytartó tanács véleményezés végett Veszprémvármegyéhez. Az aug. 7-én tartott megyegyülésen azután a kérelem jogossága ellen a pápai uradalom, a győri püspökség, valamint a prímás nevében a plébános egymásután tiltakoztak, s mivel a reformált egyház novemberben ismét sürgette a fejedelemnél ügye elintézését, a helytartó tanácshoz a megye azt jelentette, hogy a pápai földesur beteg, nem nyilatkozhatik, szóljon a győri püspök. Aki azután szólt is, de nem volt benne köszönet, mert nyilatkozatában tiltakozott a kérvény bármelyik pontjának megadása ellen. 12) A kath. papság befolyása alatt levő királyné ilyen véleményezésre 1753. julius 9-én kelt rendeletében tudatta a pápai reform, egyházzal, hogy a város területén istenitiszteletet nem tarthatnak, vallásgyakorlatuktól megfosztat-9) U. o. 294. és 297. sz. okirat. 10) Szokolai János szemtanú levele Tóth Ferenchez a Magyar Nemzeti Múzeumban. u) U. o. 306. sz. “) U. o. 315. 307. 310-312. 313. sz.
