Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-24 / 17. szám
285 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 286 Osöglére ment lelkésznek, a pápaiak pedig Naszályi Istvánnal töltötték be még azon év október havában a második lelkészi állomást. E két buzgó lelkész 1731-ig szolgálta nagy alázatossággal, de serénységgel a reformált egyházat, ez évben mindketten elmentek a minden élők útján, amaz április 8-án, ez 28-án. Jóllehet az előadottak szerint hitelesen ki lebet mutatni, hogy a gályarabság szomorú idejét kivéve Pápán állandóan két reform lelkész volt, a török kiűzése után azonban új ürügyet találtak ki a protestánsok szabadgyakorlatának korlátozására. Nevezetesen a bécsi politika Pápán csak azért tűrte meg a reformátusok szabad vallásgyakorlatát, mert itt várőrség volt. S mikor az egész város földesurával, Eszterházy Antallal együtt II. Rákóczi Ferenc részére meghódolt, a pápai evangélikus status 1706-ban egy emlékiratban 15 pont alatt sorolta elő sérelmeit és jogorvoslatot kért a fejedelemileg kinevezett biztosoktól, kérve szenvedett kárainak — mely 1659 óta 40,000 koronára tehető — megtérítését, elfoglalt épületei, malmai visszaadását, s a tizesmalomból járt, de Csáky László idejében megtagadott szombati gabonavám folyóvá tételét. 3) De mindebből semmi sem lett, mert 1707 augusztus havában Pálffy és Heister császári tábornokok az egész várost a kuruckodásért felégették. Nem sikerült ugyan a bécsi hajszának a pápai reform, egyházat sem a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételébe belekeverni, sem semmiféle titkos szövetségben való részességét bebizonyítani, de azért az egyház nyugalmát erőszakosan megtámadták és felforgatták. Esterházy József komáromi és Ferenc borsodi főispánok ugyanis, mint Pápa földesurai 1718-ban azon fölterjesztést tették III. Károly királynál, hogy mivel itt csak azon jogon volt reform, szabad vallásgyakorlat, mivel végvár volt, most végvár jellege megszűnvén, tiltsa el a vallásgyakorlatot, melyre azon évi nov. 5-én kelt rendeletben meghagyta Veszprémvármegyének, hogy a reformátusok szabad vallásgyakorlatát tiltsa be, templomukat, paroehiájukat s azoknak kulcsait földesuruknak adják vissza. Ezen lesújtó királyi rendelet végrehajtásának felfüggesztéséért azonnal folyamodott az egyház a vármegyéhez, az uralkodóhoz benyújtott kérvényében pedig arra hivatkozott, hogy a reformációt már a XVI. század első felében elfogadván, sokkal előbb volt szabad vallásgyakorlata, mint végvári jellege. Kérvényükre a kancellária 1719 március 2l-én azon rendeletet hozta, hogy addig is, mig ügyükben véglegesen határozna, felhatalmazza a vármegyét, hogy a pápaiaknak magán vallásgyakorlatot engedélyezhet, s a templomon kivül valami magános helyen összegyűlhetnek. 4) A vallásuk szabadságához ragaszkodó pápaiak ekkor, azon a helyen, ahol a mostani reform, templom áll, egy fedeles színben jöttek össze istenitiszteletre, ez lévén az ő negyedik templomuk. Paroehiájukat, iskolájukat továbbra is rendelt céljára használhatták, de kőtemplomukba isteni-3) A pápai reform, egyház levéltára. 117. sz. okirat. 4) U. o. 138. szám alatt. tiszteletre nem járhattak s mikor ez utóbbit egy 1730 április 23-iki királyi rendelettel visszanyerték, mivel abban a pesti vallásügyi bizottság összeülése előtti vallásgyakorlat biztosításáról volt szó, nem merték istenitiszteleti célra használni, mert egy 1720 aug. 19. rendeletből fájdalommal kellett megtanuluiok, hogy azt vallásuk nyilvános gyakorlására nem használhatják. 5) Tehát a deákság gabonáját, lisztjét és kenyerét tartották benne. 6). Mindezt az egyház főpártfogójának, az udvarnál is nagy befolyású Kenessey Istvánnak sikerült csak kivívni, aki még élt, ha vész fenyegette is több alkalommal az egyházat, azt ő mindig szépen elhárította. Legyen itt felemlítve róla. hogy az imaház mellett levő házát, minden hozzá tartozó joggal együtt a pápai reform, egyház részére 1739. jan. 15 átengedte7) s mikor Veszprém vármegye 1748 február 11 én Torkos Jakab püspököt az egyház látogatásától eltiltotta, sőt azt is követelte tőle, hogy superintendensi ciméről is mondjon le. Kenessey István volt az a derék férfiú, aki a királynét ezen ügyről felvilágosította és Mária Terézia 1749. okt. 9. tudatta a megyével, helyesli a minden lárma és fény nélkül végzett egyházlátogatást.8) (Folyt, köv.) Afegyes ^özteményEg. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászllir. A könyörtelen halál ismét kioltotta főiskolánk egy szép reményekre jogosító növendékének életét. Mint részvéttel értesülünk : Maller Lajos II. éves theologus Kocson, a szülei házban — ahol a lassan sorvadó ifjú már hónapok óta tartózkodott, gyógyulási keresve és remélve — - jobb létre szenderült. A mély fájdalomtól lesújtott szülők gyászában osztozik a főiskola tanári kara és ifjúsága. Legyen áldott emlékezete ! — Lelkészértekezlet. A somlyóvidéki ág. h. ev lelkészegylet f. hó 20-án Pápán tartotta rendes tavaszi értekezletét. Gyűlés előtt együttesen a templomba mentek lelki áldozatra, aholis az úri szent vacsorát Tóth Kálmán homokbödögei lelkész osztotta ki szép bűnbánati beszéd kíséretében. A tanácsteremben tartott gyűlésen Gynvátz Ferenc püspök mint az értekezlet elnöke üdvözölte a tagokat, szép megnyitó beszédjében utalva az egyesület fontos céljára. A jelentések meghallgatása után Nagy Kálmán gecsei lelkész a „Házi istenitisztelet fontosságáról“, utána pedig Kiss Lajos n.-alásonyi lelkész „A biblia jelentősegéről“ olvasott fel sok tanulmányról tanúskodó értekezést, amit az egylet osztatlan figyelemmel hallgatott. A kérdőpontok tárgyalásánál különösen élénk megbeszélés tárgyát képezte a „Vasárnapi munkaszünet.“ A kérdés megvitatása után elhatározta az egylet, hogy a többi lelkészkörök, egyházkerületek, egyházegyetem által a testvér ev. ref. egyház belevonásával megindítja a legszélesebb körű 5) U. o. 106. és 147. szám alatt. 6) Tóth Ferenc: I. mű 30. 1. 7) Pápai reform, egyház levéltára. 239. szám. 8) U. o. 223—284. és 293.aszám alatt.
