Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
243 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 244 rek előtt, hanem az imádkozó szívnek Isten előtt. Eszmei és szófüzési remekeidet“ pedig villogtasd amilyen hosszan és cifrán csak tetszik a magánelmélkedések és imákban. Ha rajtam állana, a Szentirásból, különösen a zsoltárokból szedném össze lehetőleg szószerint azokat a csudálatos hatású imákat. S a jézusi és különös alkalmi tartalmat pedig hasonló menetű rövid imákkal pótolnám ki. Számtalan példa van rá a határozottan fejlettebb és kenetteljesebb külföldi ágendákban, különösen az angol és svájci reformátusok és a németországi evangélikusoknál. Nem elég a szent érzelmek szájánál, az imádságnál az egyszerű rövid, tömör és kenetteljes alak, hanem van még egy szükséges feltétel : az a gyülekezet tevőleges részvéte a lelkész és gyülekezet között váltakozó imádkozásokban. Ezt mi szintén nem gyakoroljuk. Pedig a lelkész és hívek között röviden, de tömören váltakozó imádkozás a figyelmet, s ezzel együtt a buzgóságot folyton ébren tartja, mig ellenben egy hosszú imában könnyen ellankadnak azok ; de meg mintegy változatosság nélküli hosszú egész, a monotonia zsibbasztó, fárasztó hatását gyakorolják a nálunk rendszerint tűi terjedelmes imák, amely káros hatást még a megszokottság sem képes ellensúlyozni. A tömör, rövid váltakozás nemcsak könnyebb s buzgóságot éleszlőbb, hanem a legteljesebb mértékben a reformáció evangéliomi szellemében való. *) E szempontból a mi gyülekezeti imádkozásunk messze marad a külföldi protestánsoké mellett. Vegyünk elő egynéhány példát a pfalci reformátusok egy hétköznap reggeli istenitiszteletéből. Már maga az istenitisztelet tartalma mily élénk és változatos. A következő 7 főrészből áll : 1. Confessio (bünbevallás) 2. Absolutio (bünbocsánat hirdetés), 3. Hymnus (ének), 4. Lectio (Biblia olvasás), 5. Credo (hitvallás), 6. Preces (könyörgés). 7. Benedictio (áldás). Mind rövid, de tartalmas részletek. Nincs egyetlen részlet, ahol a gyülekezetnek tényleges szerepe ne volna váltakozó ima, hitnyilvánítás és éneklésben. A Confessio, absolutio után csak egy-egy A ment mond a gyülekezet. A Hymnus váltakozik igy mintegy váltakozó ima : Lelkész : Uram nyisd meg a mi ajkinkat a te dicséretedre. Gyülekezet: És a mi szánk hirdesse a te dicséretedetstb. Lelkész: Dicsőség az Atyának stb. Gyülekezet: Örökkön stb. Amen. Ezután lelkész egy zsoltárt olvas. Ismét váltakozva a „Dicsőség“ stb. Közös ének. L. Úr Isten dicsérünk, magasztalunk téged. *) Én a gyülekezetnek minél több.cselekvöleges részt szeretnék biztosítani a liturgiái részleteknél. Hadd érezze, hogy üdvköz vetítő nélkül ő is nyilváníthatja a gyülekezetben hitét és imáját Isten előtt. Megvallom, én pápistásnak tartom azt, hogy a gyülekezet az éneklésen kivűl az egész istenitisztelet alatt a hallgatás, passivitás szerepével kénytelen megelégedni, úgy hogy az istenitisztcletnek központja nemcsak az igehirdetés, hanem ezzel együtt a lelkész is. E szempontból, a mi gyülekezeti imádkozásunk és hitnyilvánításunk messze marad a külföldi protestánsoké mellett. Gy. Az egész fold dicsér téged, az örökkévaló Atyát. L. Dicsérnek téged az angyalok, a menny s annak minden serege. Gy. Hozzád kiáltanak a Cherubimok ésSeraphimok stb. A bibliaolvasás és hitvallás után ismét a „dicsőség stb. és az ur veletek 2-2 sor változata a lelkész és gyülekezete között, A preces könyörgésből egy részlet : L. Imádkozzunk : Uram irgalmazz nékünk. Gy. Krisztus irgalmazz nékünk. Egyszerre „Miatyánk“ stb. Ezután váltakozó könyörgés. A lelkész által elmondott rövid mondatokat utánimádkozza a gyülekezet néhány sorban s hogy a variatio teljes legyen, ezután a gyülekezet „oltalmazz meg minket“, segíts meg minket“ responsoriákat mond. Végül ismét a „Dicsőség“ stb. mely után pár soros alkalmi ima s a gyülekezet Amene s végül az áldás következik igy : L. (az ároni áldást mondja vagy énekli.) Gy. énekli : „A mi Urunk Jézus Krisztusnak“ stb. Meg vagyok róla győződve, hogy e könnyed rövidség, lendületes hymnologia, változatos akció magasztos érzelmeket, áradozó buzgóságot eredményeznek . Ami az egészet illeti, bizony az begyakorlást követel s hogy az lehetséges, mutatják a többi reformált testvéreinknek példái. Ami pedig különösen az éneklést illeti, az meg kiváltképpen megköveteli a begyakorlást. Mert általán elismert igazság, hogy az imádkozás énekelve lelkűnknek tükrén hatalmasabb hullámokat verhet, mint amúgy. Az ének a legalkalmasakb szárnyalásra emeli a szivet. A világon semmi nem hatja meg annyira a vallásos kedélyt, mint az áhítatos zene és ének; de viszont semmi near rombolja szét annyira áhítatunkat, mint a kellemetlen vagy rossz egyházi zene és éneklés. Valóságosan vergődik a szív, a feltörekvéséből leszorított buzgóság, ha a anélkül is egyhangú, lendület nélküli dallamot álmosan hosszúra nyújtott, végén ízléstelen, érdes hanggal még megtoldott, rikácsoló, kanyargató éneklésben hallgat vagy kisér. Hiszen a legfinomabb éneklés mellett is már magában a természetellenesen mindig egyenlő hosszú ütem s hozzá a túlnyujtás, az ő vontatott álmosságában tökéletesen elegendő arra, hogy a magasabb érzelmeket megakadályozza. Valóságos botránya a vallásnak, az ihletnek durva göröngyhöz tapadása az ilyen kultuszforma, kimondom bátran, éppen a mi szokásunk szerint. Az ilyen kultusz ellenlábasa a Szentlélek buzdító munkájának. Uj énekes könyvünk az ihletett érzelmeknek akar szolgálatot tenni. Ha ama betlehemi angyalok szerkesztették volna is e könyvet, tönkre megy annak minden hatása, ha a gyülekezet az élénkebb ütemü, ha nem is finomabb, de legalább halkabb hangú éneklésre valahogy rászoktatva nem lesz. Tessék a közelgő zsinatnak a képezdékre ráparanosolni, hogy a zenét, különösen az orgonát minden
