Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-27 / 13. szám
207 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 208 janak el, bogy ezek teendőinek ellátása őket úgy fizikailag, mint szellemileg akadályozza eredeti, főfő hivatásuk becsületes és sikeres teljesítésében. Mivel pedig jelenleg érvényben levő egyházi törvényeink ide vonatkozó szakaszát (102. 108. 141. §§.) a szerzett tapasztalatok meglehetősen lagymatagoknak bizonyították, az új zsinat hozzon határozottabban körvonalozott össeférhetetlenségi törvényt, állítsa fel a mellékesen elfogadni szokott nobile officium és fizetéssel járó hivatalok kategóriáit, s adjon a törvénynek sanctiót, de abban az irányban is, hogy a törvény semmibe vételét elnéző illetékes hatóság is súlyos következésekkel járható felelősség parancsszavaival szoríttassék megfelelő éberségre és részrehajlatlanságra, Mig egy ilyen törvényünk nem lesz : lesznek papok, kiket napok hosszán nem talál odahaza az ügyesbajos ember, lesznek tanítók, kik két télen se fogják megtanítni az abc-t s lesznek tanárok, kik egy félév leteltével önhizelgés szerénységével kérnek bocsánatot növendékeiktől, hogy tantárgyukból egy ötödévre valót sem értek rá előadni s megtanulásra kiszabni. Dixi et salvavi animam meam ! ? ? ? A zsinati törvény 277. §-áról. Ha mindent eltűrünk, mindent lenyelünk, ha mindig megbocsátó szeretetre nézünk: (Isten is büntet) akkor elsorvadunk s utóvégre tehetetlen bábbá leszünk, akit lehet bátran ütni, verni, rúgni, harapni, mert hiszen talán mindent el kell tűrni a Krisztus nevében ? Hogy nem helyes ez az álláspont, bizonyság reá Jézus is, ki szent haraggal verte ki a kufárokat az imádságnak házából; meg bizonyság reá a konventi bizottság is, amely végre hosszas hallgatás után férfiasán és bátran reá mer mutatni sérelmünkre s követeli jogaink tiszteletbentartását. Szerintem már a zsinati törvény tervezetbe is felkellett volna venni egy pontot, melyben követeltük volna országos egyházi törvényeink tiszteletbentartását, de az lett mondva, hogy ez politika s igy elesett a dolog. Ezután egyik kiváló jogászunk állott elő ehez hasonló indítvánnyal, melyben azt óhajtotta kimondatni, hogy bíróságainknak az országos Törvénytár utján hozassák törvénykönyvünk tudomására s köteleztessenek is annak alkalomadtán leendő megtartására. El lett ejtve ez is, mert külön államot az állam magában meg nem tűrhet. Pedig, hogy ilyesmire is lenne szükség, erre bizonyság az, hogy bíróságaink nem ismerik törvényeinket, vagy ha bemutatjuk is, azt sokféleképpen magyarázzák. Zsinati törvénykönyvünk a 4. §-ban a ius supremae inspections biztosítása után kimondja, hogy egyházunk a jelen egyházi törvényben kijelölt esetekben az állam közigazgatási hatóságának segédkezését és eljárását igénybe veheti. De hogy mikor és mely esetben segédkeznek, ez külön-külön képezi elbírálás tárgyát. Ezeknek előrebocsátása után most a következő esetre nézve kérnék felvilágosítást, útbaigazítást ? Az a.-teveli presbitérium, mint bíróság, a zsinati torv. 301, §. pontja alapján templomban elkövetett tolakodásért 2 korona pénzbírsággal sújtott egy legénykét. a két koronát nem fiezette meg, úgy hogy most már be kellene rajta hajtani. Ámde ki vegye be, ki hajtsa be ? FŐszolgabiránk ki törvénykönyvünk ezen részét eddig nem ismerte — azt mondta — hogy ezt nem köteles a világi biróság végrehajtani, mivel az egyházi biróság ilyen esetekben nem biráskodhatik, ez a járásbíróság elé tartozik, hol az, mint vallás elleni kihágás fog elbíráltatni. Ezt látszik támogatni a 306. §. is, melyben ki van mondva, hogy hivatalától való elmozdítás vagy végleges megfosztás esetén a világi hatóságok segélye is igénybe vehető ; tehát pénzbírság esetén talán nem ? Azonban úgy vagyunk vele mindnyájan, hogy az ilyen kisebb és talán — nagyobb gyülekezetben, népesebb templomban — átalános természetű hibák, vétségek miatt bajos a járásbírósághoz futkosni, azért azt bátorkodom kérdezni, hogy az ilyen rendetlenség képezheti-e egyházközségi bírósági ítélkezés tárgyát, mint (277. §) egyháztagnak fegyelmi ügye? Ha nem képezheti, akkor az egyháztagoknak miféle ténye alkothat fegyelmi esetet ? Mert hiszen tudjuk, hogy a világi törvény intézkedik az élet, a vagyon és a becsület biztonságáról, a közrend fentartásáról s ha valaki ezek ellen vét, azt bünteti is ; de mikor lehet akkor szó fegyelmi esetről egyháztaggal szemben ? Járásunk fószolgábirájával abban állapodtunk meg, hogy a jelzett esetben az ő elutasító végzését felebbezzem meg s igy provokáljuk a felsőbb hatóságok nézetét is. Vájjon van e, lehet-e reá kilátásom, hogy a szerintem törvénykönyvünk paragrafusának megfelelő ítélet végrehajtása fog a felebbezés folytán kimondatni ? Seregély Béla. Japán és a keresztyénség. A Korea birtoklásáért megindított háború az egész müveit világ figyelmét ráirányította a kelet-ázsiai harctérre s kivált az egyik rendkívül érdekes hadviselő félre, a Felkelő Nap birodalmára. Politikai lapokban különféle találgatásokat olvashatunk a hadi szerencse eldölése és annak következményei felől, csak egy esélyről nem, mely pedig ha megvalósulna, úgy Japánra, mint egész Kelet-Ázsiára nézve nagy horderejű lenne. Ez esélyt azzal a kérdéssel fejezhetjük, ki, hogy vájjon a háború befejeztével államvallássá teszi-e Japán a keresztyén vallást ? Dacára azon óriási haladásnak, melyet ez a szigetország néhány évtized alatt anyagi és szellemi téren megtett, mély ür választja el a müveit nemzetektől. Maguk a japán államférfiak érzik legjobban, hogy val
