Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-15 / 11. szám
171 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 172 Kálmáncsehi Sántha Márton. Sokszor megtörtént már, hogy régi íróinknak előadását, az oknyomozó történetirás nemcsak kétségbe vonta, hanem annak lehetetlenségét be is bizonyította ; de viszont arra is van elég példa, hogy előadásukat szemtanuk adataival igazolta. Jó Tóth Ferenc igaz, hogy utána szokott járni adatai hitelességének, de ő is ember volt, tévedhetett. A mit Magyar és Erdély országi prot. ekklézsiák históriájában 1), mond : „1530. előtt kijővén Kálmáncsehi Sánta Márton Baranyából, hol eddig csak a köznépnek hirdette a helvétusok értelme szerint előadott evangéliumot; mint valami közönségos apostola a reformats vallásnak egész Munkácsig bejárt sok földet, hol 1530-ban a nagyságos Petrovics Pétert a reformáta vallásra téritette . . .“ a történeti tényekkel ellenkezik. És mivel Tribul a Lapok múlt számában egyenesen felhívott ezen kérdésre: az alábbiakban vázolom Kálmáncsehi működését. Valószínűen Kálmáncsán született, mert családi neve Sánta volt, kortársa Dávid Ferencz 1557 márc. 1-én Kassa város tanácsához irt levelében egyszerűen Martinus Claudus-nak Írja 2) s az akkori idők szerint származás helyéről vette fel a Kálmáncsehi nevet. Dévay Biró Mátyással 1523-ban együtt iratkozott be a krakkói egyetemre, s a Registrum Bursae Cracoviensis-ben Martinus de Kálmánokéi3) név alatt fordul elő. A krakkói magyar tanulók háza lakóinak Schrauf Károly jegyzéke szerint, az 1524—1525 iskolai év második felóban a magyar ifjak seniora volt. Ez egyetemen jogtudományi tudori oklevelet nyert s mint kiváló készültségü férfiú, csakhamar gyulafehérvári kanonok s az ottani káptalan által fentartott iskola rektora volt. j/erapíísics Antalnak 1538 junius 22-én Gyulafehérvárt kelt s Kálmáncsehihez irt levele hangjából az tűnik ki, hogy még akkor róm. kath. volt *) tehát minden más feltevésnek nincs semmi történeti alapja. Ezen évben tartotta Zápolya János Martinuzzi nagyváradi, Statilio János gyulafehérvári és Frangepán egri kath. püspök sürgetésére a segesvári hitvitát, mivel ezek Szántai István kassai reformátort előtte bevádolták és megégetését követelték. A király vitabirákul Kálmáncsehy Márton és Enyedi Adorján gyulafehérvári kanonokokat nevezte ki, Martinuzzi pedig Szegedi Gergely ferencrendi szerzetest vitette el Váradról, a ki több kath. pappal a pápás egyház álláspontját védelmezte. Szántai a szentirásra támaszkodva különösen a misét és az egy szin alatti urvacsoratant támadta meg. A vita folyamán Rezenei János orvos védte Szántait a püspökök ellen, s a vitabirák szintén ennek adtak igazságot a király előtti magán kihallgatáson 5). Ezen hitvita l) Komárom, 1808. 41 lap. а) Történelmi Tár, 1890. 174. lap. 8) Kiadta Miller Jakab, Buda 1821. Fraknói: Hazai és külföldi iskolázása XVI. száz. Bpest 1873. 264. lapon Martinus de Kalmanthei-t ir. 4) Monumenta Hungáriáé Historica IX. 19. 1. б) V. ö. Bőd Péter. Magyar Athenas 127. 1. Benkö Transsylvania II. 127. 341. Rácz Kár. A magyarhoni reformáció bölcselmi története 112. 1. után csatlakozott Kálmáncsehi a reformációhoz s mint egyik forrásom mondja 6), 1541-ben Wittenbergába ment Luther Mártonhoz, neve azonban a Fraknói által közölt wittenbergi magyar tanulók között nem fordul elő. Kálmáncsehi, mint a helvét reformátori irány hive, szolgálati helyein Sátoralja-Ujhelyen 1543 —1550, Munkácson 1551-ben 7), 1552-ben pedig mint debreceni plebánus nyilvánosan tanította, hogy ha Krisztus az apostolok szemeláttára felment a mennyekbe, az ő teste az égnek bizonyos meghatározott részében helyeztetett el, ennélfogva mindazok tévednek, a kik azt hiszik, hogy az oltári szentségben, a Krisztus teste és vére, akár átlényegiilés által, akár azon kivül, valósággal jelen van. Nem lévén pedig a Krisztus teste és vérével semmi dolgunk, hanem azoknak csak jelével és jelképével, ebből az következik, hogy semmi tiszteletet sem kell mutatni a sakramentum iránt, nem kell gondoskodni ékes oltárokról, egyszerű faasztal teljesen elegendő, tehát feleslegesek az oltárok, valamint a papi öltözet is, melyben a szentségeket szokták kiszolgáltatni, teljesen elegendő a mindennapi ruha még akkor is, ha az isteni tiszteletet viszi véghez. Ezt mint vádat Draskovich György aradi prépost 1552. jul. 10-én jelentette Oláh Miklós utján a királynak 8) és mint jelentésének folytatásában mondja, ezt már a lutheránások is megsokalták és azon gyűlésükön, melyet az elmúlt hónapokban Ladány városában tartottak, Márton presbytert eretneknek nyilvánították és az egyház régi szertartása szerint kizárták, a ki azokat viszont kiátkozta 9) Tehát Debrecenből el kellett Kálmánchehinek 1552. óv első felében távoznia és ekkor Beregszászra ment s itt az ezen évi december 1. napján tartott zsinaton jelen volt, a hozott határozatok az ő befolyására vallanak :10) „ mely helyen már a reformáció naprólnapra való gyarapodása folytán az oltárok lebontattak és ®) Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái V. 867. 7) U. o. és Rácz I. mű. 8) Natum est et aliud horrendum monstrum: Martinus plebanus Debrecinensis, qui ut supere videretus haeresim Berengarii olim sepultam, denuo ab inferis revocat. Docet siquidem Christum cernentibus apostolis coelos conscendisse, eiusque corpus in certa et definita coeli parte esse locatum, obidque eos errare credit, qui in Sacramento altaris vere et realiter, sive per Transsubstantionem, sive citra Transsubstantionem credunt corpus et sangvinem Christi esse. Autumat igitur nos nunquam corpus et sangvinem Christi Tractare, séd duntaxat earum rerum signa et symbola. Hinc illud nascitur quod Sacramento nullám vult exhiberi reverentiam. Nullus ornatus alteris curatur, séd simplex etlignea mensa sufficit; supervacanea putat altaria. Indumentum saceerdotum, in quibus sacerdotes offer* solent et recte, quandoquidem et illa nos admonent passionis Christi, prorsus contemnit, séd contentus est suis quotidianis vestibus etiam cum sacra peragit- A bécsi császári házi levél tárból közölte Bunyitay: Századok 1887. 399 1. 9) Hic ob suas ineptias etiam Lutheranis displicet, qui in eo conventiculo, quod superioribus mensibus in oppido Ládán celebrarunt, Martinum presbyterum haereticum pronunciantes, omni antiquo ritu excommunicationis adhibito, excommunicarunt. lile vicissim illos diris devovet. Atque ita satanas divisus est. U. o. 10) Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar reformá' tus zsinatok végzései Bpest 1881. 24 1.
