Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
839 DUNANTLI PROTESTÁNS LAP. 840 tésen kívül az ókori bölcsészettörténetnek Thalestől a Sokratikusokig terjedő időszakát tárgyalja, 16 ív terjedelemben. A munka szellemét és tárgyalásmódját illetőleg magára a könyvre utalok; itt csak annyit tartok helyén valónak jelezni, hogy igyekeztem közérthetően, tehát ügy írni, hogy mindenki, aki a tárgy iránt érdeklődik, a legspeciálisabb részleteket is nehézség nélkül olvashassa. De e mellett nem kevésbé törekedtem arra is, hogy lehető hű és részletes képet nyújtsak a filozófiai elméletekről s azoknak a későbbi és jelenkori elméletekkel összefüggéséről. E két szempont figyelembe vételével azt akartam elérni, hogy a megjelenendő munka a bölcsészettörténeti előadások kézikönyvéül szolgálhasson, de alkalmas legyen arra is, hogy a filozófiába bevezesse s a fontosabb kérdések iránt történeti alapon tájékoztassa mindazokat, a kik a tudományok tudománya: a bölcsészet iránt érdeklődnek s azzal kissé behatóbban akarnak foglalkozni. Az első rész előfizetési ára 3 korona s ugyananynyiért rendelhető meg egyenként a többi 'három rész is, amelyek 6—8 hónapi időközökben jelennek meg, amennyiben t. i. ezt a közönség támogatása lehetővé teszi. Az előfizetési összeget 1904 január hó 15-éig hozzám, vagy a főiskolai nyomda címére kérem küldeni s egyúttal jelezni, hogy a megrendelő a másik három részre is kivánja-e magát előjegyeztetni. Az expediálást a 3 K. előzetes beküldése mellett január hó második felében keresztkötés alatt bérmentesen eszközlöm ; azonban a megjelent részeket, tehát az elsőt is, kívánatra utánvéttel is készségesen küldöm.— Megjegyzem még, hogy egy-egy rész bolti ára 4 korona leend s az előfizetési idő lejártával a hozzám küldött megrendeléseknek is csak ez ár mellett tehetek eleget. Pápán, 1903. dec. 18. Dr. Horváth József, a pápai ev. ref. theol. akadémián a filozófia ny. r. tanára. IxünyvismEiitEtés. A „Protestáns Szemle“ 7-ik füzetében Váró Ferenc értekezése folyik tovább „Betlen Gábor academician collegiumáról.“ Utána Payr Sándor ir ily c. alatt: „Pázmány és Lamormain titkos tanácsa a nagyszombati egyetem megnyitó ünnepén.“ Forrásul Dobrenoky György hires magyar jesuita leveles könyvét használja, mely könyv voltaképen több eredeti levél és okmány gyűjteménye. Első sorban ugyan a pápista felekezetet érdekelné, de mivel betekintést enged a Pázmányféle ellenreformatio titkos műhelyébe, minket protestánsokat is közelről érdekel. Az egészből tisztán láthatjuk és fontra vethetjük ádáz ellenségünket a maga házi pongyolájában ; s ha eddig nem tudtuk volna is, e gyűjteményből biztosra megállapítjuk, hogy merő humbug a róm. kath. történetgyártók azon szemérmetlen állítása, mintha az ellenreformáció nem testi, hanem lelki fegyverek használata utján jutott volna győzelemhez. Mert itt maga az ellenfél szolgáltat kezünkbe hiteles adalékokat arról, hogy az ellenreformáció Herostratesei a törvényszegésnek, erőszaknak, álnokságnak, kapzsiságnak, képmutatásnak legszemenszedettebb eszközeivel dolgoztak Bécset is munkatársul bírva az evangélium s az ezzel szoros természeti kapcsolatot tartó nemzeti ügy szent érdekei ellen. A következő cikkben Thííry Etele értekezik Kanizsai Pálfi János püspökké választása és halála felett. E férfiúról azt mondja, hogy a 17. században a Dunántúl legjelesebb ref. lelkészeinek és püspökeinek egyike volt. E kijelentés után szorgalmas kutatásának eredményeként ismerteti Thúry a Pathay J. távoztával megüresült püspöki szék betöltése végett tett intézkedéseket s ezekben Kanizsay P. János részvételét; ismerteti továbbá az 1629 év márc. 18-ra Körmendre egybehívott generális synodus megtartásának előre megállapított mikéntjét s egyéb különös intézkedéseket; közli a zsinati atyák névsorát, a zsinat lefolyásának körülményeit, a szavazattöbbséggel püspökké választott Kanizsai P J. köztetszéssel fogadott székfoglaló beszédét, azon feltételeket, melyek alatt a püspökké választatás ténye előtt meghajolt. Aztán leírja a püspökavátás ünnepélyét s ezt követőleg alesperesek és presbiterek választását, valamint az ezek számára készített eskümintát. Végül rámutat az új püspöknek dicséretes buzgósággal kezdett, hű éberséggel s nagy eréllyel folytatott egyházszervező tevékenységére. A tárcában Földváry László tollából olvashatunk hajmeresztő dolgokat „Száky János ekeli prédikátornak Komáromban történt háromszoros megkinzatásáról és megégettetéséről.“ Mint hajdan az Urat keresett hamis vád alapján, úgy az ő buzgó szolgáját is egészen ártatlanul halálra kárhoztatatták a „keresztyén“ nevet bitorló pilises papi fejedelmek és farizeusok, kik emberek vére szagától ördögi gyönyörrel teltek el s kivetkőzve emberiségükből a kinpad jajjaiból táplálkoztak. Maga az egyetlen borzalmas história is meggyőzhet bárkit a felől, hogy nagyon, de nagyon rászolgált a pápista klérus emez akkoriban szálló igévé vált versecske súlyos Ítéletére : „Valami csak gazság, Megteszi a papság; Nála egy betűvel Kurtább az igazság.“ És ma ? . . . vájjon történhetnék-e efféle istentelenség ? . . . Bizonyára nem a Majlátféle heccpiispökökön múlik. Miért is nem fog ártani, ha megfogadjuk a vitézeit serkentgető vén Nestornak a cikk végire illesztett emez intését: „Úgy édes fiaim ! . . . Eberek legyetek, álom a szemetek Meg ne csalja, nehogy kárra ébredjetek !“ Az irodalmi szemle bíráló ismertetést közöl a következő művekről; u. m.: „Szent János evangéliomának magyarázata.“ Irta: Dods Márk; angolból fordította Lukáosy Imre viszlói ref. lelkész. „Janet spiritualismusa.“ „Philosophiai monographia.“ Irta Juhász
