Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-22 / 12. szám
187 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 188 A tanítók fizetésrendezéséről. Az állami tanítók fizetésrendezéséről szóló s külön lenyomatban megjelent törvényjavaslatot olvasva, mely a közel jövőben az országgyűlés elé fog kerülni: önkénytelenül föltámadt bennem a kérdés: vájjon a felekezeti tanítók fizetése — államsegéllyel — az állami tanítókéhoz hasonlóan fog-e valaha rendeztetni ? hiszen a felekezeti tanítók is épp oly alapvető munkásai a nemzetnek és épp oly édes fiai, mint az állami tanítók! Sőt ha tekintjük a felekezeti tanítók számát, sokkal nagyobb körű tevékenységet fejtenek ki, mint az állami tanítók, mert mig a felekezeti tanítók száma 18,588, addig az állami tanítóké csak 4,100. Tehát a felekezeti tanítók száma csak nem ötszöröse az állami tanítók számának és igy természetesen a felekezeti tanitók ténykedése is csak nem ötszörös az állami tanítók ténykedése fölött a — Haza javára ! Nem azért hozom föl az állami tanitók fizetésrendezését, mintha talán ők arra nem szolgálnának rá és fáradságos munkájuk által azt ki ne érdemelnék, hanem csak azért, hogy rámutassak azon helyzetre, a fizetési állapotra, különbségre, mely ennek utána leend majd a felekezeti és állami tanitók között. Az állami tanitók fizetésrendezése tagadhatatlanul egy nagy lépés a magyarhoni cultur-haladás terén ; ha nem is valami rózsás és teljesen kielégítő azok számára, kik a kis, tehetetlen embert Isten képére alakítják, kik a gyámoltalan, tudatlan lényből okos embert, jó barátot, becsületes, igaz és hű hazafit nevelnek — mondom, ha nem is áll nagy munkájukkal arányban a rendezett díjazás, — de fizetésrendezésük mégis oly vívmány leend, a mely az állami tanítókat ez után fölibe emeli mind társadalmi, mind anyagi tekintetben úgy a községi, mint felekezeti tanítóknak ! Lássuk miért ? Társadalmi tekintetben azért, mert az állami tanítónak tisztességes készpénzfizetés lévén biztosítva, nem leend kénytelen a tanítói állás tekintélyével össze nem egyeztethető tevékenységre vetemedni, mig a felekezeti tanító a 3—400 frt fizetés mellett, (mely igen sok helyen csak a papíron van meg) kénytelen, szántani, boronálni s tudja, Isten, miféle gazdasági munkát végezni, ha azt akarja, hogy a szükség miatt fól ne kopjék az álla ! Mig az állami tanító tartja tenyerét a készpénzfizetése elé, a melynek nincs se szemetje, se ocsúja, se mérge, addig, a felekezeti tanító, hogy szedettvedett, szemetes gabonájából, (mit szedéskor bosszúval kevert meg egy-egy fizető tag) egy kis pénzt vásárolhasson, kénytelen tekintélye kisebbítésére ott ácsorogni, ázni, fázni a piac közepén, mig az iskolában, otthon a haza jövő reménységei ütik-verik egymást szittya őseink régi módjára ! De meg az állami tanítókra nézve az új fizetési törvényjavaslat 5. §-a még azt is kimondja, hogy az „állami tanító személyzet állami tisztviselő“ s igy az állami tanító az állami tisztviselőket megillető jogok élvezetébe lép! Mig a felekezeti tanítónak nem ritkán egy-egy hálátlan közvetlen adófizetője oda vágja, hogy „fizető ura vagyok !“ addig az állami tanítóval szemben ezt nem teheti, mert nem tudja, hogy az állampénztárból mi célra perdült el az ő általa befizetett fillérke ! Anyagi tekintetben az új fizetés-rendezés fölibe emeli az állami tanítókat a felekezeti tanitóknak azért, mert: az állami tanítónak alapfizetése ezután 1000 K leend, mely fizetés öt évenként 30 évi szolgálat után akorpótlékkal együtt 2500 koronára emelkedik lakáson és kerten kivül vagy kap az illető a lakás fejében 200 koronától 600 koronáig terjedő évi lakbért, ezeu fölül 400—600 igazgatói pótlékot! És ha még tekintetbe vesszük azt, hogy az állami tanitók nagy része többnyire kis községben működik, hol 25, 30, 40 gyermeket tanít — és a társadalmi igények se akkorák, mint egy nagyobb községben, bizony tisztességes megélhetést biztosit az új fizetés-rendezés; addig a legtöbb felekezeti tanító, ki már nagyobb községekben, több intelligentia körében működik, 80— 120 tankötelest oktat, csak 3— 400 frt fizetésen (mely fizetés örökké alapfizetés marad) működik, mert sok helyen az egyházhatóság még az 1893. évi XXVI. t. o. 16. §-ában nyújtott kedvezményt sem vette igénybe, hogy általa könnyítsen tanítója helyzetén ! Az állami tanító előlép minden ötévben jobb fizetésre — a korpótlékon kivül — mig a felekezeti tanító csak úgy léphet elő, ha a sors talán egy kissé jobb állásra lépteti. Haj ! de, a sors szeszélye bizonytalan, mi ha nem emeli őt, életén keresztül a 300 frtos, (mi hogy többnek lássék, mondjuk) 600 koronás fizetésen éli le életét! Éppen ez a legnagyobb sérelem a felekezeti tanítókra nézve, a mit tetéz még az is, hogy a legtöbb egyházi hatóság (nem mondom, hogy református) még azt a kis segélyt se vette igénybe tanítója számára, a mit különben a törvény biztosit a 800 koronáig való kiegészítés által! A hivatalos kimutatás igazolja, hogya 18,558 felekezeti tanító közül eddig az állam csak 7355-nek a fizetését egészítette ki (mert egyházi hatósága nem kérte) 600, illetve 800 koronáig. A még különbözeiképpen mutatkozó 11,233 felekezeti tanító között — a jó Isten tudja csak, hány lehet olyan, ki 300 forinton tengődik, mert hát annyit biztosit a törvény és ez a papíron vastag ceruzával számítva, úgy is bőségesen meg van ! Az állami tanitók fizetésrendezését nem lehet a felekezeti hatóságoknak behunyt szemmel nézni, mert ha a felekezeti tanitók fizetése az állami tanitók fizetése módjára kellő időben nem rendeztetik, az csak felekezeti népoktatásügyünkre, annak állapotára fog árnyat vetni és károsan hatni. Az előirányzatban a vallásközoktatásügyi minister a közel jövőben is 1500 állami tanítói állást szervez ; s református iskoláinkhoz jelenben sincs elegendő tanerő, hát még jövőben, hogy lenne ? mikor az állami tanitók helyzete a felekezeti tanítókéhoz képest gyöngyélet lesz! Pld. egy jeles készültségi! ref. ifjú, ki már a jövő
