Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-22 / 12. szám
Tizennegyedik évfolyam.12. szám. Pápa, 1903. március 22. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czlmére küldendők. Az előfizetési clijali (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. V A proletár elem szaporodása és a gymnasiumok. Legközelebb, mint köztudomású, egy cultusministeri rendelet jelent meg, mely szivére köti a középiskoláknak, de különösen a gymnasiumoknak, bogy állják útját annak a veszedelmes irányzatnak, mely szerint mindenki, akár van észbeli tehetsége hozzá, akár nincs, a tudományos pályára tódul s nagy nehezen elvégezve a középiskolákat, de főleg a gymnasiumokat, szaporítja az állás nélkül tengődő szellemi proletárok amúgy is nagy tömegét. Az említett főhatósági rendelet rámutat magára a korlátozó eljárásra azzal, hogy a kiváltkép szigorú osztályozást a fenti iskolák III. és IV. osztályában véli szükségesnek. Kém célunk bővebben a ministen rendelettel foglalkozni, csak azt jegyezzük meg rá teljes tisztelettel, hogy sem az ajánlott eljárás, sem az ehhez hasonló egyéb módozatok nem vezetnek sikerre s e tekintetben jelentékenyebb változás nem is áll be addig, a míg a körülmények oda nem alakulnak, hogy a gymnasium visszatérhessen erdeti céljához, t. i. hogy csupán csak a felsőbb tudomáyos műveltség előkészítő iskolája legyen. Mert mi most a gymnasium hazánkban? Olyan csuda-iskola, a mely minden tudományos s úgyszólván minden szak- és nem szakpályára képesít, illetve jogot ád. Lehet-e csodálkozni tehát a fölött, ha ily viszonyok mellett minden szülő, a ki akar valamit nevelni gyermekéből, csak abba az intézetbe viszi fiát, a hol minden pályára szabad ut nyílik? Lehet-e továbbá, ebből kifolyólag, megütődni azon a jelenségen is, hogy a magyar társadalom minden rétege csak a gymnasiumokat karolja föl s minden városban s egyéb központokon is, csak gymnasiumot akarnak létesiteni, sőt még a más fajta középiskolákat is: a polgárit, a reáliskolákat is gymnasiummá alakíttatják át? Végül, ezek alapján, indokolt-e a meglepetés a fölött, hogy közoktatásunkban sem a polgári, sem a reál s hasonlófajtáju középiskolák iránti melegebb s általánosabb érdeklődés gyökeret nem vert s ez intézetek igen sok helyen csak tengődnek? Kern természetellenes jelenségek bizony ezek, hanem egész mathematikai pontossággal kiszámítható következményei részint hazai általános viszonyainknak, részint az előző közoktatási s qualificationalis törvények és ministeri rendeletekuek. A mi a hazai általános viszonyokra hivatkozást illeti, értem alatta azon állapotokat, a melyek miatt nálunk nagyobb arányú ipari s kereskedelmi műveltség ki nem fejlődhetik és Isten tudja, hogy mikor is fog ez a kívánt fejlődésnek indulni! Pedig első sorban is erre kell még pedig magunknak törekednünk. Társadalmunknak e térre kell irányoznia összes teremtő képességét saját anyagi és erkölcsi jóvoltunk okából. Mert mit ér, ha az állam, vagy elvétve egy-egy város, föl is állít magasabb képzést nyújtó ipari és kereskereskedelmi iskolát, de nincs oly s annyi tanuló ifjúsága, a milyen s a mennyi fölvirágoztatná az illető tanintézetet s a kitűzött célt megközelíteni segítené. 12 Az egyház és iskola koréból. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.
