Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
157 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 158 a somogy-baranya vidéki reformátor, más ismét a gyulafehérvári kanonok. Az elébbi Kálmánceehi Sánta Márton, az utóbbi pedig Kálmáncshelyi vagy Kálmánczhei Márton. Ez utóbbival, az én falusi kevés tudásommal, távol a nagy könyv- és levéltároktól, úgy vélekedem, hogy ő erdélyi vagy legalább is felső-vidéki termés volt, ily nevüek ma is élnek említett vidékeken. Ha nézzük tanulási pályáját, az is ezt igazolja, mert lám a felső-magyarországi fiák Krakkóban, a déliek — mint Sztáray is — Páduában végezték egyetemi tanulmányaikat. A krakkói magyarok anyakönyvébe (Registrum Bursae craeoviensis Hungarorum) Dévay Biró Mátyás után, a ki szinte erdélyországi dévai (de Lewa) fiú s Kálmáncshelyinek tanulótársa és patriótája lehetett, igy Írja be nevét: Martinus de Calmanthei, e név pedig inkább hasonlít Kálmáncshelyi, mint Kálmáncsehihez. A csaknem egykorú Szegedi Kis István Loci communes cimü nagy munkájában, Concióit Haller Zsigmond főurnak ajánlván, igy jegyzi nevét : Steph. Szegedinus Minister Ecclesiae Kálmántsehiensis. Egy kis különbség. Másik eset: a segesvári hitvitában szereplő kanonok neve Kalmanczei. (Lásd Háló vagy egy hispaniai vadászat cimü, Heltai által 1570-ben kiadott közleményt). Igen kérem nt. tanár urat, legyen szives nagy tudása tárházából az itt hevenyében felvetett aggodalmaim megszüntetésére becses értesítésével megörvendeztetni. Tribul. Felhívó szózat a sárospataki főiskola érdekében. Az utóbbi 10 év alatt kétizben merült fel tiszáninneni Egyházkerületünk közgyűlésén az a kérdés, hogy ne vegye-e igénybe a sárospataki főiskola gymnasiuma részére az állam segítségét. Ez elé a válság elé a tanügyi fejlődés rohamossága állította a főiskolát. Nevezetesen : gyors egymásutánban, kétizben is kellett emelni a tanári javadalmakat behozván az ötödéves korpótlék-rendszert is, eleintén 1000, később pedig 2000 koronára emelkedő s minden tanárt egyaránt megillető korpótlékkal; teljesíteni kellett a nyugdijjárulékok fizetését; rendszeresíteni kellett újabb akadémiai és főleg gymnasiumi tanszékeket a párhuzamos osztályok szervezése miatt; úgy, hogy mindezek folytán igen rövid idő alatt 100,000 koronával emelkedett a főiskola évenkénti kiadása. Nem volt csoda hát, ha az államsegitségnek kérdésével foglalkozni kellett; de nagy szerencse volt, hogy a főiskola mégis képessé lett mindezen nagy szükségleteket a saját erőforrásaiból előteremteni. — Ugyanis, a legutóbbi válság idején Egyházkerületünk bölcsessége úgy döntött, hogy felügyelete és gondozása alatt álló Vay-Mocsáry alapot, a hagyomány szellemében conversió utján inkább megnyitja, semhogy az egységes főiskola önállóságát megcsonkítsa. Kötelezve érezte magát erre azon történeti tény által, hogy ez a főiskola tisztán református tanintézet számára adott alapítványokon áll fenn és más számbavehető életforrása nincsen is ezen alapítványokon kivül. Azt a főiskolát, a melyre eleink mint a Magyarországi Reformátusok Sárospataki Főiskolájára hozták meg áldozataikat, kerületünk megakarta tartani továbbra is egyházunk egyik világitó tornyául, hogy a jövendő eshetőségeivel szemben is, legyen azon a helyen egy erős vára a szabad szellemű közmivelődésnek. Egyházkerületünknek eme döntését, úgy látszik, nagy örömmel, sőt lelkesedéssel fogadták sok felé, sok felől. Egyesek, főleg a főiskola hálás tanítványai, testületek, főleg az önkormányzat legbuzgóbb hivei, egymásután jelentkeztek adományaikkal, ajánlataikkal a főiskola foltartására ; még maga a főiskola tanári kara is, nemes például, egyértelmű lelkesedéssel csatlakozott a megindult mozgalomhoz egy maga 10,000 koronás alapítványt tett, új Vay-Mocsáry-alap címén, a tanintézet önállóságának biztosítása nevében a főiskola javára. Egyházkerületünket édesen érintette meg a hitbuzgóságnak ez a sokoldalú lelkes megnyilatkozása és ezen hatás alatt elhatározta azt, hogy emez újabb áldozatkészségnek élő Jorrását egy mederben fogja összegyűjteni, hogy szét ne folyjanak, sőt mind nagyobb értéket nyerjenek az egybefoglalás által. Fillérek, forintok, mégha oly buzgóságból származnak is, a mai kor nagy szükségletein keveset segíthetnek; de fillérek, forinttal együtt, ápolva és növelve, mint ápolta és növelte egyházkerületünk a Vay-Moesáry ötezer váltó forintos, magában csekély, de nagy eszméjü és a válság idején megmentünkké vált alapítványt, — nagy céloknak lehetnek előmozditói az idők folyamán. Egyházkerületünk, ezt akarja elérni; a bizonytalan jövendő számára kivánja főiskolájának alapjait szilárdítani a ma élő emberek hithűsége által. A protestáns önérzet jeleit, mint csillagokat látva, a jelek után megyünk; a szivek önkénytes felbuzdulását, mint a Bethesda tavának mozdulását tapasztalva, alkalmat akarunk adni minden szívnek, a melyek a mi érzéseinkkel összgdobbannak, az áldozatkészségben való megnyilatkozásra s nem követeléssel, még csak nem is nagy feladataink felsorolásával állunk elő, mert azt mindenki tudja, hogy milyen jelentősége van egy a versenyben minden körülmények közt megállani képes református ősi főiskolának, hanem egyszerűen erre hivatkozva önkénytes, szabad elhatározásból folyó adakozásra kérjük fel mindazokat, a kik Egyházkerületünk álláspontját helyeslik és a Sárospataki Főiskolát régi hagyományainak alapján erősbiteni buzgó szívvel óhajtják. Kedves hitsorsosaink! Egyházunknak minden rendű és minden állású lelkes tagjai! de nemcsak ti, hanem hazafiak, honleányok mindnyájan, a kik a protestántizmus múltjából tudtok mellettünk valami jó tanúbizonyságot felhozni, hozzátok fordulunk, hallgassátok meg a mi szives kérésünket. Csak őseink hagyomáyaiból élni, sőt a régi forrásokból táplálni még a jövendőt is, ne tartsátok sem elégnek, sem kényelmesnek ; valamely küzdelmet és áldozatot vállaljatok ti is az az elődök által ápolt eszmék érdekében. Felhívó szó
