Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
9 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 10 kozásu képek sínesének benne, az egyetemes ev. ref. tanügyi bizottság megszívlelő figyelmébe ajánlom, hogy egy egyháztörténeti képeskönyvet adjon ki olykép, hogy a Baum-féle képeket az én képgyűjteményemből kiegészítve állítsa össze. A maximális 2 kor. árat minden iskolánk képes lesz megfizetni. A haszon kettős lesz : egyháztörténettanitásunk eredményesebbé tétele, s az a néhány száz korona, a mi nyereségünk marad *). Pozsony. Balogh Elemér. Tolnay Dénes. 1830—1902. Még el sem felejtettük a veszteséget, még fel sincs talán száradva a köny, mely egy ifjú lelkésztársunk, néh. Nagy János, bori-i lelkész elhunyta alkalmával fakadt a kesergők, a jóbarátok, pályatársak szeméből, s már ismét könnyezünk, kesergüuk a veszteség felett, mely a mi kis egyházmegyénket érte Tolnay Dénes lévai lelkésztársunk nem váratlan ugyan, de mégis fájdalmas elhunytával ! Amaz az új idők ifjú embere, telve reméüynyel, vágygyal, tenni, alkotni kész lelkesedéssel, emez, a múlt idők, más viszonyok tiszteletreméltó alakja, a csendes, a komoly, a feltűnést Dem kereső munka, tevékenység embere ! Amaz egy szűk körben, egyházmegyénk legkisebb gyülekezetében világolva, emez a hegyen épült városban, messze láthatólag világolva, hitfelekezetünk érdekeit odaadó lélekkel, lankadatlan tevékenységgel szolgálva égtek el, sötétet, gyászt, mély keservet hagyva bátra mindegyik. Kívánatos lett volna, ha ifjú társai, jóbarátok egyike örökítette volna meg amaz itju társ emlékét, emez utóbbinak halavány, lobogó emlékfáklyát gyújtani, képét felidézni, rövid sorokban megkísérlem ón ! Született a megboldogult Ns.-Orosziban, hol édes atyja szintén az Ur szőlőjének munkása, e kisded gyülekezetünk lelkipásztora vala, monográfiánkban olvasható életrajzi adatai szerint 18ö6-ban. Iskoláit a pápai alma materben végezve, 1859-dik évben Győrbe ment academicus rectornak, később segédlelkészül is alkalmaztatva, itt maradt egész 1871-ig, tehát teljes 12 évig segédeskedett, az akkori időkhöz mért csekély fizetéssel, de nem panaszkodva, nem zúgolódva — mint nekem nem egyszer mondotta, akkor még sohasem. Üres óráiban egy orvos jó barátja bevezette az orvosi tudomány elrejtett titkaiba s útmutatása, vezetése mellett oly kifejlett gyakorlati ismeretre tett szert, hogy később Farnadon, majd Léván lelkészkedése alatt százaD, ezeren keresték fel, orvosi tanácsot, gyógyulást keresve. Rendkívül szívesen, a legnagyobb készséggel tanácsolta is mindazokat, a kik hozzá lolyamodtak nyelv és feleke*) Tanügyi férfiaink és tanügyi bizottságainknak különös figyelmébe ajánljuk e cikket. A két korona ár ugyan igen kevésre van véve, de az nem tesz semmit; lehet 4 korona is, mégis meg kell alkotni azt a kiváló haszonnal járó művet-Szerk. zeti különbség nélkül! Nem egyszer feljelentette a kenyéririgység, ámde beigazolást nem nyerhetve a jelentés, mindannyiszor, büntetés nélkül, felmentve maradt. Joggal remélhette, várhatta, hogy annyi ideig hu és fáradságos győri szolgálatai után valamelyik jobb, előkelőbb gyülekezettel jutalmazza meg az Ur, hol az nyagi gondoktól mentesen élhet nemes hivatásának, -■ koldalu búvárkodásainak. Mert nemcsak a gyógyászattal foglalkozott szinte hivatásszerűen, hanem a gazdálkodás teréu is új rendszert, új elveket alkalmazui akarva kísérletezett. Gazdasági, dinamikai gépek feltalálásával, újabbnál-újabb problémák megoldásával foglalkozott, nem egyszer tekintélyes összegeket, jövedelmének jelentékeny részét áldozva azoknak. Bizony pedig ez a jövedelem akkor csekély, vajmi csekély lehetett Farnadon még ! s hozzákötve a tanítói állás és kötelesség terhei! S miudkét hivatásának a legnemesebben és legszebben megfelelt egész az 1887 évig, a mikor is egyházmegyénk legintelligensebb, legfényesebb gyülekezetének, a lévai egyháznak bizalma tisztelte és hívta meg őt. Itt is ha anyagi gondoktól mentesebb volt is, de nem kevésbbé terhes és fárasztó teendők egész serege vártáét. Maga a lelkészi állás teendőinek elvégezése és betöltése is egész embert, odaadó szorgalmat és kitartást kíván, hát még a különböző tanintézetek református tanulóinak vallásos oktatása és nevelése, az a heti 18—20 óra még, hogy ne venné igénybe bárkinek is teljes erejét, teljes képességét. Kivált ha hittel, lélekkel, szeretettel akar forgolódni kötelességeiben. De győzte erős testtel, még erősebb lélekkel, férfi, egész ember volt a szó szoros értelmében, kit a bajok, a gondok le nem vernek, de megerősítenek, megedzenek. Erős fizikai testalkata, erélyes, kitartó lelke, mintha csak dacolni akartak volna az idő haladásával, vénülni, öregedni, gyengülni nem láttuk őt, örök ifjúnak, törhetetlennek látszott lenni közöttünk. Mig most a nyáron egyszerre összeesni, fogyni, veszni kezdett, s súlyos, terhes betegsége szeptember havában ágyba döntötte. Hű hitvese, második neje, a szerető lélek aggodalmával, odaadó figyelemmel, türelemmel ápolta, gondozta őt, megható volt látni azt a gondosságot, gyöngédséget, melylyel csillapítani, enyhíteni törekedett nagy betegének fájdalmas kínait, álmatlan éjszakáit. Hiába volt az önfeláldozás, hiába a féltő aggodalom, győzött az enyészet, s az örökké munkás, tevékeny férfiú november 23-án élni, szenvedni megszűnt. Temetése 25-én ment végbe az egész város, egyházmegyénk lelkészi, tanítói karának meleg részvétele mellett. Szép volt látni a kegyeletnek, a méltánylatnak azt az érzését, melylyel Léva város többi felekezetei osztoztak az evang. reform, egyház gyászában, veszteségében. A beláthatatlan hosszúságú gyászmenetben, e koszorúkkal elhalmozott s a város fogatán vitt koporsó után, megelőzve a kegyesrendi gymnasium tanuló ifusága által, kiket osztályonként tanáraik vezetének, jól esett látnunk a róm. kath. egyház prépost plebánusát, az ág. hitv. evang. felekezet lelkészét, az izraelita hitközség rabbiját, a város különböző felekezetű képviseletét, mindmegannyi tauu-
