Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

837

DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP.

838

mányozók nevei azon év pénztári naplójában fel vannak jegyezve. Ezen harangokat 1885-ben 266 frt 93 kr értékben újak váltották fel, szintén Önkéntes adakozás folytán. Ezen harangokra már miután az ág. h. ev.-ok is használják, meghozták adományaikat. Sőt még egy rom. kath. istenfélő: Fekete János is adott 5 irtot.

Templomot három ízben építettek, tehát a banai hívek s tornyot két Ízben. A toronyba karaugokat 4-szer állítottak.

(Folyt, köv.)

Sebestyén Dávid,

ref. lelkész.

Pátens-ügy.

Nem tudom, miféle forrásból eredhetett, de annyi tény, hogy a közvéleményben az a hir bujkál, (Pápán egy lelkészi vizsgálat alkalmával is szóba jött) mintha néhai Liszkay József, volt győri lelkész is kihirdette volna szószékről az 1859-ki Pátenst.

Úgy érzem, tartozom az igazságnak és boldogemlékü elődömnek azzal, hogy ezen minden alapot nélkülöző, méltatlan gyanúsításnak egyszersmindenkorra bevágjam az útját. Hogy a Pátensre vonatkozólag mint vélekedett és cselekedett Liszkay József s a győri presbitérium, azt megvilágítja a hitelesítéssel ellátott, itt közölt jegyzőkönyvi határozat:

„1860. ápril. 1.

4. Nt. Liszkay József lelkész úr jelenti, hogy a prot. vallásügyet szabályozó s hozzá egyházi törvényeink mellőzésével, a cs. kir. polgári hatóság utján érkezett m. évi sept. 1-jén Nyiltparaucsnak általa egyházunk szószékjérőli kihirdetése s azonnali életbeléptetése ugyancsak a polgári hatóság által büntetésseli fenyegetés mellett már többször ismételve sürgettetik; miután azonban ő oly lényeges kérdésben, mely a prot. egyházi önkormányzati jogát támadja meg s igy oly Pátens felett, mely a prot. egyháztörvényeken s békekötéseken alapult autonomikus jogait és szabadságát sérti, önként s a nélkül, hogy az egyháztanácsnak netaláni e tekintetbeni nézetei, akarata, sőt határozatáról magának tudomást szerezzen, intézkedni nem akarván; de másrészről a polgári hatóság erőszakos sürgetései, mint a hivatkozott cs. nyílt parancs értelmébeni szervezkedést vagy ennek határozott kimondását, hogy azt egyházunk törvényeinkkel merőben ellenkezőnek találván, egyáltalában el nem fogadja, a szerint nem szervezkedik s hogy őt annak a szószékrőli kihirdetésétől egyháztanácsilag le is tiltja, — tovább halasztani nem lehetvén : felhívja az egyháztanácsot, hogy az általa előmutatott Nyiltparancs s ministeri rendelet felett intézkedjék 8 magáévá tevén az ügyet, miután hiszi, hogy megtámadott vallási szabadságunk s jogaink mellett az egyháztanács épen oly meleg érzelmekkel hévül, mint ő, hogy a bekövetkezhető üldözés ellen — mint az már néhány prot. lelkész irányában elkövettetett — kellőleg fedezve legyen, őt e mai egyháztanácsból mind a kérdéses pátens kihirdetésétől, mind pedig annak életbeléptetésétől határozatilag tiltsa el.

Határozat.

Az egyháztanács megütközve s benső megilletődés8el vette ut. lelkész úr ezen előterjesztését, melyből megérté, hogy a királyi esküvel szentesített, törvényeks békekötésekkel biztosított prot. vallásszabadságunk önkormányzati jogai, ama sept. eleji Nyiltparancscsal mennyire szándékoltatik sértetni ; miután azonban az egyháztanács e Nyiltparancs ellenében is fennakarja magának tartani az egyházi canonok- s törvényekben gyökerezett azon jogát, hogy az egyházi ügyekben csak egyházi felsőbbsége utján köteles elfogadni vallási szabadságát 8 önkormányzati jogát nem sértő rendeleteket, a kérdéses Nyiltparancs pedig nem ezen törvényes utón s nem is az egyházhoz, hanem polgári hatóság utján, egyedül csak nt. lelkész úrhoz intéztetett: sem kötelesnek, sem jogosítva nem érzi magát az előterjesztő nt. urnák oly ügyben adni, akár tiltó, akár tanácsadó utasítást, melynek létezéséről törvényes egyházi felsőbbsége által még értesítve nincs. Ennek folytán szükségesnek tartja kijelenteni az egyháztanács, hogy a szóba hozott nyiltparancsot — miután az az egyházi törvényes közegek utján vele nem közöltetett — mint nem létezőt tekinti, de másrészről nyilvánítja azt is, hogyha mindjárt létezőnek ismerné is el a nyiltparancsot, azt akkor sem fogadná el s magát a szerint nem szervezné, miután azt mind alakjára, mind lényegére nézve ősi hazai törvényeinkkel merőben ellenkezőnek s nem más célból kiadottnak látja, minthogy azzal a prot. vallási szabadságnak halálos döfést adjanak. Ily nézetei s elvei lévén egyháztanácsunknak a kérdésbe hozott, de jel nem olvasott sept. 1-ji nyiltparancsról, a cs. k. polgári hatóság utján annak kihirdetése végett sürgetve is megkeresett nt. lelkész urat általános szavazattöbbséggel eszközölt megállapodás után e tárgyban nem utasíthatja, bölcsességétől vallásához s az ebből folyó autonomikus rendszerünkhezi hű ragaszkodásától, hazafiuságától reménylvén, mikép a kérdéses ügyben akként intézkedik, hogy intézkedésével egyházi canonainkat s törvényeinket sérteni nem fogja s biztosítván, hogyha a vallásáhozi hűségéért üldöztetni fogna, életével s vérével fogja őt az egész egyházközség a megtámadások ellen védelmezni.“

Szabó Zsigmond,

ev. ref. lelkész.

Irodalom.

Előfizetési felhívás.

Az 1904-ik év elejével két kötetből álló Bölcsészettörténet kiadását kezdem meg s arra a jövő hó lo-éig előfizetést nyitok. Az első kötet a filozófia ókorát, a második az újkort öleli fel s a könnyebb kezelhetőség végett mindkét kötet két részből áll, amelyek mindegyike 15:—20 ív terjedelmű leend, úgy hogy az egész munka körülbelől 70 ívet tesz ki.

Az I. kötet első része, melyet január második felében fogok az előfizetőknek szétküldeni, a Beveze-