Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-15 / 46. szám
751 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 752 két e kérdésben tényleg megillet, amennyivel tényleg bírunk. Méltóztassanak széttekinteni az országban s számon venni azokat a tanítóképző tanárokat, akik a gyermektanulmányozás kérdése iránt legalább csak érdeklődtek is. Kik azok, akik a puszta érdeklődésnél tovább mentek ? A gyermektanulmányozással komolyan alig foglalkozott közülünk 4 — 5 egyén. Hogyan lehessen tehát meghatározni a gyermektanulmányozás célját, amikor a tanítóképző tanároknak 98°/0-a eddigelé épen semmi tapasztalatot nem gyűjtött ez irányban. Megengedem, hogy azért mégis meghatározhatjuk a célokat, csakhogy munkánknak nem lesz gyakorlati haszna. A gyermektanulmányozás ügyének a gyakorlati tapasztalatokon kell kifejlődnie. Aki pusztán csak az ezen kérdéssel foglalkozó művek alapján szól a kérdéshez, az nyújthat elméleti értékű útmutatást, de tapasztalati anyagot nem. Azzal, hogy én a dolog lényegét a tapasztalati anyag gyűjtésében látom, a világért sem vetem meg az idegen népek enemü vívmányait; ellenkezőleg nagyra becsülöm, amennyiben örökigazságu törvényekhez jutottak. E törvények ismeretét azonban nagyon kevésre becsülöm, ha tápláló forrásuk nem a gyakorlati tapasztalat. De meg a kérdésnek pusztán elméleti ismerete meg is téveszti az embert; igen könnyen lehet nemzetietlenné. Nekünk idegen népek vívmányait a hazai tapasztalatok anyagával kell kitöltenünk, nekünk sajátos nemzeti tapasztalatanyagra van szükségünk. Összegezve az elmondottakat, azt állítom, hogy nekünk előbb általános érdeklődést kell keltenünk a tanárvilágban, továbbá az érdeklődés biztosítása alapján rábírni a tanárokat, hogy a gyermektanulmányozás kérdésével gyakorlatilag foglalkozzanak s amit első helyen kellett volna említenem, a gyakorló iskolai tanítókat és tanítónőket a kérdésnek gyakorlati és elméleti irányban való helyes fejlesztésére ránevelnünk. * * * Hogy mi a gyermektanulmányozás általános tudományos (anthropologiai) és mi a gyakorlati (paedagógiai) czélja, azt részletes rendszerességgel kellene minden tanárnak tudnia. Aki e czélokat illetőleg 1—2 szólamot vet felszínre, annak még a kérdésben megbízható szaktudása nincsen. Én első kérdésnek ezt tettem volna fel: „Mi a gyermektanulmányozás általános tudományos (anthropologiai) célja ? A tanítóképzés miképen szolgálhatja e célt a szaktanár és miképen a tanítóképző tanuló érdeke és hivatása szempontjából ?“ Világos dolog, hogy alapos munkát az egyes tanártestületek csak az esetben végezhetnének, ha a választmány a feltett kérdés megfejtésére legalább egy évi határidőt tűz ki. A második kérdés lett volna : „Mi a gyermektanulmányozás gyakorlati célja ? Mit tehet ezért a tanár és mit a tanítóképző tanuló?“ Mind a két kérdés megoldásánál megállapítaná a tanártestület a munkakeretet, az anyagot, a módot, az eszközöket, az időt a tanár s újra külön a tanulók érdeke és hivatása szerint. Amíg ezeket a feladatokat meg nem Jejtettük, addig az első kérdéshez líjabb külön célt nem is tűznék ki. II. Kérdés. Miként vegyen részt a tanítóképző-intézet általában, mint iskola, a gyermekek tanulmányozásában''! felelet. A szaktanár példaadása szerint végzi a tanuló a megfigyeléseket. A megfigyelések teszik a testi és lelki nevelés anyagát. Ebből vonatja el a szaktanár a testi és lelki élet miségére, lefolyására, fejlődésére vonatkozó tanulságokat. Az intézet tanártestülete egyrészt a maga körében, másrészt a tanulók társaságában gyűjtött megfigyelési anyagot rendezi s beküldi a választmánynak. Meg kell jegyeznem, hogy én a megfigyelésnél két eljárást tartok szükségesnek; az egyik a tanár munkája, amellyel a gyermektanulmányozásnak tudományos tekintetben tesz szolgálatot, a másik a tanár és a tanítóképző tanulók együttes megfigyelése, amelynek célja anyaggyűjtés a paedagógiai gondolatok megértéséhez, a gyermek életének megismeréséhez és szoktatás a gyermekekkel való bánásra. Ezt a tapasztalati anyagot is rendezi a tanár a tanulókkal együtt s munkájának eredményét beküldi a választmánynak. III. Kérdés. Milyen intézkedések történjenek a tanítónövendékek egyéniségének tanulmányozására? a) Belépéskor? (személyi adatok, anthropometrikai mérések.) b) Az iskolaév folyamán ? Szerkesztendő-e törzskönyv ? Milyen legyen a törzskönyv szerkezete? Honnan veendők a törzskönyvbe az adatok ? A tanári gyűlésen tárgyaltatsanak-e az adatok? Felhasználhatók-e a törzskönyvi adatok fegyelmi célokra ? felelet, a) Mikor az I. éves tanuló az intézetbe lép, az igazgató beírja. A beérkezett okmányok alajjján a tanuló vagyoni állapotára, családi viszonyaira, származására, eddigi tanulmányaira vonatkozó adatokat beírja a törzskönyvbe. Beírja azt is, hogy az elemi iskola I. osztályától kezdve mindaddig, mig a tanítóképzőbe lépett, hol és milyen jellegű iskolába járt; továbbá szülei miből élnek ? mivel foglalkoznak ? élnek-e ? ha meghaltak, mi volt a betegségük ? hány testvérök él ? hány halt meg ? mily. korban haltak meg testvéreik ? milyen betegségben haltak el ? szülőik nem éltek-e nyomorban, Ínségben ? hogyan táplálkoznak otthon ? milyen a lakásuk ? ha otthon nem lakott, hanem iskolája helyén, mit fizetett az ellátásért ? mit adtak reggelire, ebédre, vacsorára ? kik voltak az ő legjobb barátai ? Hol vannak most ? Melyikkel szokott levelezni ? Barátai milyen pályára készülnek ? Járt-e rendesen templomba ? Mindennap elmentek-e? Melyik az ő legkedvesebb játéka ? Első volt-e a játékban ? középszerü-e vagy gyenge? Tud-e dalokat? Melyek azok? Mit szeret leginkább olvasni? Meséket tud-e? Melyek azok? Mily meséket mesél a nép az ő szülőföldjén ? Természetes dolog, hogy ezeket az adatokat nem egyszerűen gyűjtjük egybe, hanem aprónkint, úgy, hogy 46* *
