Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-18 / 42. szám
685 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 686 jó időkben állott. Ma nem nevelhetünk bibliás embereket, sőt a szó valódi értelmében még zsoltárosokat sem; és ez bizonyára nem utolsó kutforrása egyházi életünk bajainak. Úgy kell hát segítenünk a dolgon, a hogy lehet; amit meg nem tehetünk az iskolában, tegyük meg vagy legalább igyekezzünk pótolni a templomban a mindennapi bibliaolvasás által. Sőt talán akkor sem nagyot vétek az igazság ellen, ha — bocsánatot kérve bátor beszédemért — azt állítom, hogy ez a mindennapi bibliaolvasás a lelkészi kar egy jó nagy részénél egyáltalában nem veszne kárba. Mert a textus kikeresése, amivel ma sokan beérik, végre is csak törtszámokban kifejezhető százaléka annak az időnek, amit egy protestáns pap a szentirás tanulmányozására volna köteles fordítani. A „versate die, versate noctuque“ senkire és semmi más könyvre nem vonatkozhatik olyan erősen, mint egy protestáns lelkészre és a bibliára. Mivel pedig a felálló ének elmaradna és nem hosszú részek felolvasásáról van itt szó, még csak időt se veszítünk vagy ha veszítünk is, egy pár percet veszítünk, az pedig annyival inkább nem jöhet számításba, mert hétköznapi istentiszteletünk is felette rövid. Mint fentebb is említettem, én a szószéket csak Isten igéjének hirdetésére tartanám fenn, azért az imának az Úr asztalánál végzését ajánlom ; de mivel itt a lelkész csak háromszor szerepel, a fő funkciót, t. i. a 3 szám alatt jelzett imát olvashatná a katedrában is, mert az még nem lenne az a folytonos felmenés-lejövés, ami a vasárnap délelőtti istentiszteletnél már csak a hoszszabb imádságoknak szószéken végzése esetén is beállana és bizonyára visszatetsző volna. * * * Síeremley Sámuel hódmezővásárhelyi lelkész már az 1881-iki zsinathoz intézett feliratával ráirányozta vagy legalább rá akarta irányozni a figyelmet az istentisztelet reformjának fontos kérdésére. Sajnos, hogy buzgó törekvése sikertelen maradt; mert a zsinat áttette az ügyet a konventhez, a kovent leküldte a kerületekhez, ott pedig szép csendesen elaludt, a nélkül, hogy a lefolyt húsz esztendő alatt bármi érdemleges intézkedés történt volna ebben az irányban. Nagy baj volna ez a halogatás más körülmények között is, de kétszeresen az most, mikor az új énekes könyv közrebocsátása csak rövid idő kérdése, holott a liturgia reformjának okvetlenül meg kellene előzni az új énekes könyvet, mert azt kell ahoz alkalmaznunk és nem azt ehez. Most pedig azelőtt az eshetőség előtt állunk, hogy ha legközelebbi zsinatunk is elmulasztja az istentisztelet reformálását és az énekes könyv egy pár év alatt megjelenik, a következő zsinat pedig — mivel a dolgot mégis sorra kell már keríteni, — végre-valahára a kultusz ügyét is rendezi és ez a rendezés nemcsak tessék-lássék lesz, megint toldozni-foldozni kell az új énekest, mert sok darab feleslegessé válik és sok újra lesz szükség. Most még könnyű volna segíteni a dolgon, mert a zsinat egy évvel később ül össze, mint gondoltuk; tehát módjában volna a konvetnek tárgyalásra az istentisztelet ügyét is előkészíteni s addig, mig a zsinat ki nem mondja a döntő szót, az énekes könyv kiadását felfüggeszteni. A más különben szinte elkerülhetetlenül beálló zavarok megelőzése nagyon bőven kárpótolná azt a veszteséget, ami úgy az új énekes könyvnek egy pár évvel később megjelenéséből származnék. Egyházkerületünk legközelebbi gyűlése az új énekeskönyv kiadásáról is tanácskozni fog ; azt hiszem, nagyon hasznos dolgot művelne, ha a megelőző sorok értelmében határozna és Írna fel a konventre. F. L. Az amerikai Magyar Református Egyházak * A magyarországi ref. egyház egyetemes konventjéhez ez évben két figyelemreméltó levél érkezett a messze Amerikából. Az egyik dr. Good J. Jakab, Readingben lakó ref. lelkész és theol. tanár üdvözlő levele, amelyet a tudós tanár az Egyesült Államokbeli Református Egyház zsinatának a megbízásából küldött, átküldvén egyszersmind a Baltimoreban tartott zsinat jegyzőkönyvét is, melyben a zsinat az amerikai magyar reformátusok állandó gondozása érdekében a magyarországi egyetemes egyházzal összeköttetésbe óhajt lépni. E testvéri üdvözletét a júniusi konvent jegyzőkönyvében megörökítette és viszontüdvözletét az Egyesült Államokbeli Ref. Egyházhoz megküldeni elhatározta, ezenkívül öt tagból áló bizottságot is alakított, mely bizottság feladatává tette, hogy tanulmányozza az összeköttetés állandósításának módozatait é3 készítsen javaslatot a legközelebbi kontventhez s innen a javaslat a jövő évi országos zsinat elé terjesztetik. A másik levelet a konventhez Roberts H. Vilmos, az amerikai presbitériánus egyház belmissziói bizottságának a titkára irta. E levél szerint az amerikai presbitériánus egyház a kivándorolt magyar reformátusok között szintén óhajtaná felvenni a lelki gondozás munkáját. E szándékát azonban most még függővé teszi 1 ör attól, vájjon a magyarországi egyetemes egyház küld-e lalkészeket ez egyház részére s 2-szor attól, vájjon e lelkészek díjazására tud-e majd megfelelő alapot teremteni amerikai hívei között? Mert a levél saját kifejezéseit használva: „Még eddig e célra megfelelő alap nem áll rendelkezésére.“ Roberts H. Vilmos ezen levelének másolatát Sass Béla konveti jegyző megküldte nekünk, amerikai magyar ref. lelkészeknek, hogy az abban foglaltakról véleményünket nyilvánítsuk. Az ügy fontossága elmulaszthatatlan kötelességemmé teszi, hogy itt, a nyilvánosság előtt is, föltárjam azokat a hitelvi és szervezeti különbségeket, amelyek az egyesült államokbeli ref. egyházat és az amerikai presbitériánus egyházat egymástól élesen elválasztják ; s hogy rámutassak e helyen is a két egyház közül arra, amelynek védőszárnya alatt második otthonra találtak s vallási életök fenntartására hatalmas segítő kezeket nyertek a magyarországi ref. egyháznak Amerikába vándorolt tagjai. Tennem kell pedig ezt annyival inkább, mert mindaz, amit e tárgyban most előadok, az amerikai magyar ref. lelkészek Pittsburg városában tartott értekezletének az együttes határozata. Az egyesült államokbeli ref. egyház a németországi és a svájci ref. egyházaknak amerikai talajon felnevelt édes gyermeke. A politikai elnyomatás és a vallásüldözés elől Amerikába menekült német és svájci reformátusok és *) E közlemény a Magyar Szó okt. 7—8 számaiban jelent meg; szerzője kérésére mi is közöljük.
