Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

61 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 62 A belső-somogyi egyházmegyében 1624 óta szolgált lelkészeknek névsora abc rendben.*) Előszó. Az egyháztörténelem mezején sok nyom vezet oda, hogy a XVI. századbeli hitjavitásnak Magyarországban a dunántúli megyék voltak legtermékenyebb melegágyai. A lelkek ama mozgalmával csaknem egykorú történetiró Ist­­vánfi Miklós Írja: (Hist. Hung. L. VII. pag. 63) hogy „Luther tudománya Pannóniában már 1521-ben nagyon el volt terjedve.“ Első helyen Baranya és Somogy —hol a régi cseh telepeken, Kálmáncsehiben és a két Dobszá­­ban lakó huszsziták között a talaj már elvolt készítve — aztán Zala és Vasmegyék voltak az új világosságnak ba­rátságos otthonai. Eme megyék gazdag dinasztái : Perónyi Péter, Enyéngi Török Bálint, Battyányi Ferencz, Nádasdy Tamás, a Báthoriak és Bánfiak stb. voltak a mustármag­ként fejledező csemetének birtokaikon buzgó ápolói, Ba­ranya és Somogy földjén születtek a reformatiónak első és legnevesbb tanítói : Siklósi Mihály, Kálmáncsehi Sánta Márton, Sztárai Mihály, Laskói és Kopácsi, az egyik Debrecennek, a másik Sárospataknak reformátora, Eszéki Ziger Imre, Beythe István, Horhi Juhász Péter. Itt mű­ködtek Dévai Biró Mátyás és Szegedi Kis István, a re­formatiónak e legképzettebb bajnokai. Az ezen időbeli hitújítást azonban nem kell a szó mai értelmében venni. Nem voltak akkor még önálló pro­testáns gyülekezetek szervezve, a papság is, úgy a hogy róm. kath. püspökök felügyelete alatt állott, s a census khathedralist fizette, az istenitiszteletek csak lassan és később módosultak. Legfőbb reformatio volt a mise el­törlése, az úrvacsorának két szin alatt való kiszolgálta­tása, istenitiszteleteknek nemzeti nyelven tartása, papok s barátok nősülése ... no meg az egyházi javaknak kapzsi világi uraktól lett elfoglalgatása . . . Hisz Wittenbergben, a reformatio fészkében is, csak 1521 végén, KarJstadtnak merészebb fellépése folytán esett meg a Rómától való teljes elszakadás. A reformatio tehát vidékünkön korán befészkelte magát s erősen megizmosodott. Csakhogy fáj. dalom! e korból hiányoznak részletes adataink. Az egy századnál tovább tartott hadakozások, török-tatár dulások és gyakori rácz-futások ez áldatlan kora, ránk nézve egy bepecsételt könyv maradt, melyet felnyitni, aligha sike­­rülend valaha. Pedig mennyi vér és könyü, mennyi nyo­mor és átok kiált e bepecsételt könyvből „boszut kérő szavakkal az egek egére“ ! Egyedül a kiskomáromi régi anyakönyv őrizte meg azon somogyi egyházak és lelké­szeik neveit, kik a XVII. század közepén, a kiskomáromi _ mint központi — iskola építéséhez segélylyel járultak. Ezek előrebocsátása után lássuk már rendben régi lelkészeinknek poraikban is áldott nevét és emlékezetét. A) 1. Ábel János születési helye és ideje, tanulási pá­lyája ismeretlen. Szolgált a következő gyülekezetekben: *) Azt hisszük, hogy egyházunk történetének fáradha­tatlan, nagyérdemű búvára e névsor összeállításával, mi meg a közléssel olvasóink tetszésével találkozó jó munkát végzünk. A névsort úgy nyomtatjuk, hogy a ki akarja, külön is ősszefüzet­­hesse. Legalább is minden 3—4 hétben közlünk belőle */* ivet-Hedrahely 1759—1760, Jád_ 1760—1761, itt állásától megfosztatván, peregrinált s hosszas bolyongási után meg­halt a debreceni közkórházban. 2. Ács István Nemes-Dód 1762— 1767, Kónyi 1767—1768. 3. Alvinczi Márton Istvándi 1699—1725. 4. András pap. Bolháson szolgált. Őt a berzenczei basa a szentai határban karóba huzattá. Némelyek sze­rint mivel a fajtalan basa keritőitől óvta gyülekezete fia­talságát ; mások szerint pedig, mivel egyátalán megtil­totta, hogy hallgatói a szomszéd berzenczei piacon élel­met áruljanak, mely tilalmával a várőrség élelmezését megnehezítvén, a basa haragját vonta magára. 5. Aracsi Gergely Bécz — 6. Aracsi Sámuel. Bécz 1766 —1784. 7. Aradi János, Csoknya 1731—1733. 8. Ardai Mihály tiz évi tanítóskodás után lelkészszó avattatott és szolgált Nemeskében 1778—1783. Hoboly 1783 - 1786. Bécz 1786 — 1791. Viszló 1791-1795. Bü­rüs 1795—1799. 9. Aszalai György Bürüs — b; 10. Baksai József (Neográdi) Lábod 1756—1760. Hedrahely 1760—1777. 11. Baksai László, született Hedrahelyen 1768. Ta­nulását kezdette szülőföldjén, folytatta a nemesdédi pór­iskolában és a népiskolai gymnasiumban, végezte Sáros- N.-Patakon. A prédikátori sz. hivatalra felszenteltetett 1798 s a következő gyülekezetekben szolgált: Tótszent­­györgy 1798—1812. Dombó 1812 —1815. ismét Tótszent­­györgy 1815 — 1824. 12. Bállá István ifjúságában nemesdédi acad. rector volt, mint lelkész szolgált Szent-Benedek 1773—1780. Kis-Bajom 1780 — 1788. 13. Balog János Atád 1751—1757. Görgeteg 1757— 1763. Atád 1763—1768. . 14. Bán Mihály, Magyarújfalu 1762 előtt, Merenye 1767 —1772. Gyöngyösmellék 1772— 1774. 15. Bauai Mihály született Mohácson 1759. Tanu­lását kezdette ugyanott, folytatta Kecskeméten s bevó­­gezte Debrecenben. Somogyba jővén, lelkészkedett : Hat­van 1787 —1791. Nemesdód 1791 —1796. Visonta 1796— 1814. Darány 1814 —1826. 16. Bándi István a rinyaujlaki praeoranciából ex­­mittáltatott Nemeskisfaludra 1803-ban s még azon évben ott meghalt. 17. Barakonyi Sámuel (Hegymegi) Hencse 1800— 1802. Merenye 1802 —1808, Kisaszszond 1808—1809- KÍ8kovácsi 1809 —1810. Balhás 1810 - 1811. Kisaszszond 1811 — 1817. Inke 1817-1854. 18. Barakonyi Kristóf, született Kisaszszondon 1813- ban. A gymn. tanfolyamot Csurgón, a filozófiai, jogi és theologiai tudományokat pedig Debrecenben végezte. Is­kolái végeztével az egyházmegyei és egyházkerületi vizs­gálatokat kiállván, a lelkészi szolgálatra felesküdött s attya mellé Inkóre rendeltetett segédül 1837-ben. Rendes lelkészi minőségben szolgált: Ötvöskónyi 1842—1852. Görgeteg 1852 —1859. Csokonya 1859—1891. Említett

Next

/
Oldalképek
Tartalom