Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-11 / 41. szám
Tizennegyedik évfolyam.41. szám. Pápa, 1903. október 11. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. Az előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor,), hirdetéseit, reelamatióU Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők. Megnyitó beszéd. Tartotta főtiszt. Antal Gábor püspök úr az eqyházker illeti lelkész értekezleten, 1903. szept. 27. Főtiszt. Értekezlet! Igaz sajnálattal látom a megjelentek csekély számából, hogy mily kevés érdeklődést tud maga iránt gerjeszteni ez ami mostani munkánk. De az idők jelét látom abban, a hitbeli közöny, a vallástalanság mindenfelé tért foglalt a társadalomban nálunk, a mi egyházunkban ép úgy, mint más egyházakban. S mig az evangéliom üdítő forrását a hivei elől elzáró hitfelekezeteknél terjed a közönyösség, mert tiszta formalitássá fajult az egész vallásos élet: minálunk az ellenkező van meg, nevezetesen az, hogy életerősítő, lelket tápláló tárgya van vallásos bitünknek, de az egyének, az emberek lesznek az iránt közönyössé. Ha nem is tartom azt. hogy e tekintetben olyan nagy veszedelem fenyeget bennünket, hogy egészen a lejtőre jutottunk, mint némelyek gondolják, hogy egyházi életünknek, amely a rajongásnak sohsem volt barátja, végórái következnek s különösen, ha az ellenfelek erősen támadnak bennünket, könnyen le tudnak győzni. Ezt mind nem tartom, mert a vallásos élet megnyilvánulásának sok jelét látom, de a közönyösséget nem titkolhatom el, ami ránk nézve aggasztó. Igaz, erre nézve sokan azt mondják, hogy ezen a bajon azzal lehetne segíteni, hogy ha nem maradnánk meg a magunk hitelveiben, azok mellett a régi dogmák mellett, amelyek a mai kor eszméivel nem egyeztethetők többé össze. Az egyik nem tartja megfelelőnek az erkölcsiség mai fejlődésével a praedestinatiót, a másik.a feltámadást, a harmadik a hit általi megigazulást; hanem ha olyant tudnánk nyújtani a vallásban, ami minden felvilágosult embernek a lelkét megragadhatná, azt egészen betölthetné, tudományos iamereteivel összhangzásban. Ezt nemcsak célravezetőnek nem, hanem valósággal a baj fokozásának tartom, mert ha igy vallásunk hitelveit azon kívül álló tanokhoz alkalmazzuk és azok szerint változtatjuk, elsősorban nem csupán megtagadnánk a mi hitelveinket, amelyeken egyházunk nyugszik, hanem kisiklanék lábaink alól a keresztyén talaj is, mert az általános keresztyénség tanai is olyanok, amelyek a mai kor haladásával nem egyeztethetők össze. Sőt tovább megyek, kisiklanék alólunk minden vallásos talaj, mert hiszen a hit olyan dolgoknak valósága, a melyeket remélünk és a melyek nem láthatók, azoknak bizonyos mutatója, pedig ezek az emberek, akik azt mondják, hogy a vallást a tudománnyal össze kell egyeztetni, olyan hitet akarnak, amelyiknek tárgyai valóságok, sőt talán kísérlet tárgyává is tehetők volnának, már ilyen tudománnyal és ilyen várakozással összeegyeztetni a vallásos hitet bizony nem lehet, ez nem a hitnek erősödésére, illetőleg a hitnek az egyénekbe való erős átültetésére szolgál, hanem a hitnek megsemmisítésére. — Mindazok az emberek, akik kísérletet tettek ebben az irányban, azt látjuk, hogy csalatkoztak. Nem hogy szorosabban fűzték volna az egyeseket az egyházhoz, sőt inkább belehajtották őket a vallási nibilismusba. Én nekem az a meggyőződésem, hogy azok a hitelvek és hiteszmék, amelyek a maguk egyszerűségében legyőzték azt a római szellemet, amely tudományos volt, amely müveit volt , de a hitereje által nem támogatatott ; azok az eszmék, azok a tiszta bibliai alapon nyugvó evangéliomi eszmék, amelyek a reformáció korszakában nagy hatalmakat, melyek csakugyan a műveltség és tudományosság magas fokán állottak, a hatalmi polcról letaszítottak és kis nemzeteket vezérlő népekké, a világhatalom hordozóivá tettek : azok az eszmék ma is uralkodnak az emberi sziveken; kell, hogy uralkodjanak, mert a műveltség, a tudomány által — jegyezzük meg jól — az emberi képességek, tehetségek szellemi, testi tekintetben haladnak valamit előre, csiszolódnak, de lényegükben nem változnak meg. Ami az egyszerű embernek vagy a régi korbeli embernek szive örömére, lelke táplálására, keblében a megelégedés felkeltésére, a türelem, bizalom előmozdítására szolgált: ma is az szolgál azokra a célokra, ma is az mozgatja a sziveket, valamivel talán más formák között. Tehát nekünk, igenis azt tartom, hogy ami tiszta evangéliomi eszméinkhez, úgy amint azok a bib-41 * Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-“2- O »5-f megjelenik minden vasárnap.