Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

Tizennegyedik évfolyam.41. szám. Pápa, 1903. október 11. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czi­­mére küldendők. Az előfizetési dijait (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor,), hirdetéseit, reelamatióU Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők. Megnyitó beszéd. Tartotta főtiszt. Antal Gábor püspök úr az eqyházker illeti lelkész értekezleten, 1903. szept. 27. Főtiszt. Értekezlet! Igaz sajnálattal látom a megjelentek csekély számá­ból, hogy mily kevés érdeklődést tud maga iránt gerjesz­teni ez ami mostani munkánk. De az idők jelét látom abban, a hitbeli közöny, a vallástalanság mindenfelé tért foglalt a társadalomban nálunk, a mi egyházunkban ép úgy, mint más egyházakban. S mig az evangéliom üdítő forrását a hivei elől elzáró hitfelekezeteknél terjed a kö­zönyösség, mert tiszta formalitássá fajult az egész vallá­sos élet: minálunk az ellenkező van meg, nevezetesen az, hogy életerősítő, lelket tápláló tárgya van vallásos bitünknek, de az egyének, az emberek lesznek az iránt közönyössé. Ha nem is tartom azt. hogy e tekintetben olyan nagy veszedelem fenyeget bennünket, hogy egé­szen a lejtőre jutottunk, mint némelyek gondolják, hogy egyházi életünknek, amely a rajongásnak sohsem volt barátja, végórái következnek s különösen, ha az ellenfelek erősen támadnak bennünket, könnyen le tud­nak győzni. Ezt mind nem tartom, mert a vallásos élet megnyilvánulásának sok jelét látom, de a közö­nyösséget nem titkolhatom el, ami ránk nézve aggasztó. Igaz, erre nézve sokan azt mondják, hogy ezen a bajon azzal lehetne segíteni, hogy ha nem marad­nánk meg a magunk hitelveiben, azok mellett a régi dogmák mellett, amelyek a mai kor eszméivel nem egyeztethetők többé össze. Az egyik nem tartja meg­felelőnek az erkölcsiség mai fejlődésével a praedestina­­tiót, a másik.a feltámadást, a harmadik a hit általi meg­­igazulást; hanem ha olyant tudnánk nyújtani a vallásban, ami minden felvilágosult embernek a lelkét megragad­hatná, azt egészen betölthetné, tudományos iamereteivel összhangzásban. Ezt nemcsak célravezetőnek nem, hanem valósággal a baj fokozásának tartom, mert ha igy vallá­sunk hitelveit azon kívül álló tanokhoz alkalmazzuk és azok szerint változtatjuk, elsősorban nem csupán megta­gadnánk a mi hitelveinket, amelyeken egyházunk nyug­szik, hanem kisiklanék lábaink alól a keresztyén talaj is, mert az általános keresztyénség tanai is olyanok, amelyek a mai kor haladásával nem egyeztethetők össze. Sőt to­vább megyek, kisiklanék alólunk minden vallásos ta­laj, mert hiszen a hit olyan dolgoknak valósága, a melyeket remélünk és a melyek nem láthatók, azoknak bizonyos mutatója, pedig ezek az emberek, akik azt mondják, hogy a vallást a tudománnyal össze kell egyez­tetni, olyan hitet akarnak, amelyiknek tárgyai valóságok, sőt talán kísérlet tárgyává is tehetők volnának, már ilyen tudománnyal és ilyen várakozással összeegyeztetni a val­lásos hitet bizony nem lehet, ez nem a hitnek erősödé­sére, illetőleg a hitnek az egyénekbe való erős átül­tetésére szolgál, hanem a hitnek megsemmisítésére. — Mindazok az emberek, akik kísérletet tettek ebben az irányban, azt látjuk, hogy csalatkoztak. Nem hogy szo­rosabban fűzték volna az egyeseket az egyházhoz, sőt inkább belehajtották őket a vallási nibilismusba. Én nekem az a meggyőződésem, hogy azok a hitelvek és hiteszmék, amelyek a maguk egyszerűségében legyőz­ték azt a római szellemet, amely tudományos volt, amely müveit volt , de a hitereje által nem támo­gatatott ; azok az eszmék, azok a tiszta bibliai ala­pon nyugvó evangéliomi eszmék, amelyek a reformá­ció korszakában nagy hatalmakat, melyek csakugyan a műveltség és tudományosság magas fokán állottak, a ha­talmi polcról letaszítottak és kis nemzeteket vezérlő népekké, a világhatalom hordozóivá tettek : azok az eszmék ma is uralkodnak az emberi sziveken; kell, hogy uralkodjanak, mert a műveltség, a tudomány ál­tal — jegyezzük meg jól — az emberi képességek, te­hetségek szellemi, testi tekintetben haladnak valamit előre, csiszolódnak, de lényegükben nem változnak meg. Ami az egyszerű embernek vagy a régi korbeli embernek szive örömére, lelke táplálására, keblében a megelégedés felkeltésére, a türelem, bizalom előmozdí­tására szolgált: ma is az szolgál azokra a célokra, ma is az mozgatja a sziveket, valamivel talán más formák között. Tehát nekünk, igenis azt tartom, hogy ami tiszta evangéliomi eszméinkhez, úgy amint azok a bib-41 * Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-“2- O »5-f megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom