Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-25 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 60 hit nézletében gyökereztek. Az elme megvilágositása feltétlenül szükséges a szív megjobbitásához. Csak ha tudom kiben ás mirért hiszek, határozom el magamat annak követésére. Ám azért ha értéktelen a prédikáció, melyből hiányzik a magasztos ethikai felfogás, a mely a krisztusi erkölcsi elvek szépségét is föltétien igazságát nem képes föltárni, hogy azokat megkedvettesse : ép oly értéktelen az az elvtelen, az a színtelen egyházi beszéd, melyből hiányzik az evangéliomi hitnézlet, hiányzik a megfeszített, de feltámadott Idvezitőben való hit, a róla való bizonyságtétel. Itt helyénvalónak látom megemlíteni, hogy az igehirdetőt egész pályáján folyton két veszély fenyegeti. Két vészes örvény között jár folyton, melyeknek akármelyikébe könnyen beleszédülhet. Sőt el sem kerülheti, hogy valamelyikbe bele ne hulljon, ha sajátlagos helyzetéről megfeledkezik. Ha feledi azt, hogy voltaképen csak eszköze Istennek és ha mint ilyen szorosan nem tartja magát az isteni parancshoz, — hogy az „Ur beszédét igazán szólja.“ E két veszedelmes örvény egyrészről az elbizakodás, másrészről pedig a népszerűség hajhászása. Az igehirdető sincs megkimélva a hiúság kísértéseitől. Ha munkálódásának eredményét látja : ki van téve a veszélynek, hogy feledve eszköz voltát s magának tulajdonítja a sikert, a dicsőséget. Vajmi hamar ajkainkra vesszük hivalkodva Pál amaz önérzetes szavait : „Többet munkálódtam, hogynem mint mindnyájan azok“ — a nélkül azonban, hogy hozzá is tennők Pállal azt a megalázódó vallomást: „de nem én, hanem az Isten kegyelme“ (I. Kor. 15 : 10). Szerencsések vagyunk, ha megtudjuk érteni Kálvin intését: Et certe retinere sententias illas oportet, ubi Deus adscribens mentis illuminationem et renovationem cordis, sacrilegium esse admonet, si quam utriusque partem homo sibi arrogat. Interim ei ministris, quos Deus praeficit, se quisque oeilem offerat, ex fruetu cognoscat non frustra placuisse Deo hunc docendi módúm, nec frustra etiam fidelibus jugum hoc modestiae impositum esse.“ *) Nem kisebb a másik veszély sem, mely a helyzetéről, feladatáról megfeledkező igehirdetőt magával ragadja. Nemcsak Ákháb szerette a hizelgő beszédet és gyűlölte az igazságot kimondó Illyést és Mikeást. Ma is és mindenkor vannak elegen, a kik a „jó beszéd“ alatt csak a nekik kedvező, hiúságuknak hizelgő prófétálást értik. A népszerűség nagyon csalékony szó, hasonlít a tenger sima víztükréhez, mely a veszedelmes szirteket, a biztos hajótörést előidéző zátonyokat csak alig hogy elfedi. Ne a hamis prófétákat, hanem Krisztust tekintsük követendő példánkul e téren is. Krisztusnál népszerűbb igehirdető még nem volt, de az ő népszerűsége abban állott, hogy az igazságot világosan, meggyőző erővel hirdette. Mint az evangéliumok kifejezik a farizeusoknál és Írástudóknál hasonlithatlanul „nagyobb méltósággal tanított.“ De ő neki is megkellett hallani: „kicsoda hallgathatná e kemény beszédeket.“ !? Azért még sem alkalmazkodott az emberi hiúsághoz, hanem hű volt feladatához, mindhalálig hű volt! Kölönben pedig mindig igaz volt és az is marad a mondás : „Az a prédikáció, mely az istenteleneket nem boszantja, nem építheti a kegyeseket sem.“ (Folyt, köv.) = A főiskolai igazgatótanács időszaki tanácsa f. hó 29-én Czike Lajos és Molnár Béla főisk. gondnok urak elnöklete alatt gyűlést tart Pápán. A gyűlés tárgysorozata következő : 1. Megnyitás és alakulás. 2. Elnöki előterjesztések. 3. Az elnökséghez intézett interpellációk vagy Írásban beadott indítványok. 4. Theol. akad. igazgató jelentése a theol akadémiáról ; kapcsolatban a Il-ik félévben előadandó tantárgyak beosztása s kimutatása. 5. Pőgymn. igazg. jelent, a tanulók évharmadi előmenetele s egyebekről. 6. Nőnövelde igazgató jelentése az intézetről s a tanulók előmeneteléről. 7. Főgymn. tanárkar javaslata az I. oszt. tanulók tandíjmentessége és a tandíjmentességet elégtelen osztályzat miatt elvesztett tanulók megüresedett helyének más tanulóknak juttatása tárgyában. 8. Főisk. tanárkar javaslata a kötött természetű és családi alapítványok kamatainak felosztása tárgyában. 9. K, Tóth Pál tornatanitó kérvénye a rendes órákon felül még tanitani kötelezett heti 4 óráért 40ü kor. fizetés kiadása tárgyában. 10. Az 1902 évi szept. 15-én tartott igazg. tanács által jk. 35. 36. 37. sz. határozattal tárgyalás végett ezen ülésre utalt következő ügyek : a) 35. sz. a. főgymn. tanárkar javaslata az 1894. évi 27. t.-c. revíziója tárgyában. b) 36. sz. a. főisk. tanárkar javaslata az iskolai redszabályok tárgyában, c) 37. sz. a. dr. Horváth József tanitónőképző intézeti igazgató véleményes jelentése „az állami elemi tanitó- és tanitónőképző intézetek rendtartása“ cimü szabályzatra véleményadás tárgyában. Egyéb, folyó évi január 27-ig az egyházi elnökhöz beterjesztendő ügyek. ==• Köszönet nyilvánítás. Kuti János és neje szül Károly Juliánná, inotai lakos, evang. reform, vallásu házastársak, egyházunk részére egy díszes kivitelű, szürke márványból készült Urasztalát, s szinte díszes kivitelben egy keményfából készült keresztelo-kutat ajándékoztak 240 korona értékben. Ezen nemes szívre, vallásos buzgóság és áldozatkészségre valló diszes ajándékért egyházam nevében e helyen is hálás köszönetemet nyilvánítom azon jó kivánatommal, hogy szent célra tett adományukért jutalmazza meg őket a minden áldások Istene ! Inota. Csajtay Mátéev. ref. lelkész. *) Calvin, Inst. Lib. IV. C. 1 : 6.
