Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

649 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 650 vagy másikhoz feltűnő szívóssággal ragaszkodnak. — Mindezen sok ellentétes nézet pedig nem azért kerül felszínre, mintha közülünk egyik embernek belátása sokkal mélyebb, Ítélete biztosabb, önzetlen igazság ér­zete erősebb volna, mint a másiké, hanem azért, mivel teljesen igazságos adórendszert megállapítani még ed­dig az államban és pedig egyetlen egy államban sem sikerült, ezért kénytelen az állam annyiféle adónemet alkalmazni, hogy egyiknek igazságtalanságát a másik­kal helyesbítse. Mégkevésbbé lehet ilyen adókulcsot találni az egyházi adóra névé. Némelyek például szí­vósan ragaszkodnak ahoz, hogy az egyházi adó az ál­lami adó bizonyos százalékában álljon. Hogy ez nem minden esetben igazságos, minden magyarázat helyett egy pár példából könnyen belátható. Egyik hívünknek van egy háza, amely egy városban 2000 koronát jöve­delmez és fizet utána 388 korona egyenes adót az általános pótadóval együtt, amire kivettetik az egyházi adó. Eladja a házát oly jó áron, hogy azt betevén a takarékpénztárba, kap utána 2400 korona kamatot, de nem fizet semmi állami adót, tehát nem fizet semmi egyházi adót sem. Ugyanez történik akkor, ha az el­adó pénzét nem takarékpénztárba tette, hanem rajta új házat, mely adómentes, építtetett. Es ha véletlenül a vevő arra a pénzt, amelyen a házat vette, kölcsön vette fel földbirtokára vagy másik házára, akkor adója s igy egyházi adója meg fog kétszereződni, anélkül, hogy jövedelme bármivel is emelkedett volna. Sok százféle példát lehetne felhozni arra, hogy az állami adó alapján vagy bármiféle más általános szabályzat alapján való egyházi adóztatásnál a legnagyobb igazta­­lanságok fordulhatnak elő, még a legjobban megköze­­lítettnek tarthatjuk az igazságot akkor, ha olyan egyé­nek állapítják meg az adó alapot, akik az illetőnek va­gyoni és személyi viszonyait ismerik és azok becslésé­nél a törvény által meglehetős szabad tér engedtetik, úgy hogy ezen becslésnél az adó alá nem vont jövedelmek, az adósság, a családtagok száma mind tekintetbe ve­hető, mint például az osztályba sorozásnál. Ily nagy nehézséggel járván az igazságos egyházi adó kivetése, keresnünk kell, illetve meg kell találnunk a módját annak, miként közelíthetjük legalább meg az igazságot és egyszersmind miként kerülhetjük el azt, hogy az adóztatás miatt egyházunk közérdekei lényeges sérel­met ne szenvedjenek. Még ha ev. ref. egyházunknak önkormányzati szer­vezete nem volna is, ha egyházunk összes hivei nem abban nőttek volna is fel, akkor is úgy az adókulcs megállapítását, mint annak alapján az adókivetést a legcélszerűbben valamely helyi testületre vagy ható­ságra kellene bízni. Úgy de nekünk megfelelő és már állandó összealkotásánál fogva megbizható szerünk van a presbitériumban, amelynek tagjai, különösen kisebb egyházakban az egyes egyháztagok vagyoni és személyi viszonyait alaposan ismerik. A presbitériumra kell te­hát bízni az egyházi adókivetést, ugyanarra, illetve an­nak javaslata alapján az egyház összes híveire az adó­kulcs megállapítását. — Azonban e tekintetben min­den oly túlzásnak, szélsőségnek, amelyből egyesekre sérelem, a közegyházra nézve veszedelem származhat­nék, magában a törvényben kell felállítani azon korlá­tokat, amelyen belől az egyes gyülekezetek költségve­tési, vagyis budget joga mozoghat. így az egyház köz­érdeke az egyházi adó itatásnál, aminek elérésére kell törekedni : 1. Hogy egyes egyháztagok egyházi adóval arány­talanul túl ne terheltessének. 2. Hogy az adó a hívekre arányosan osztassák. 3. Hogy az egyházi adózás terén eddig kifejlett gyakorlat, ha az a közérdekkel nem ellenkezik, meg­tartható legyen. 4. Hogy a szolgáltatások határozatlanságából elő­állható zsurlódásoknak eleje vétessék. 5. Hogy azon könnyítésekben, amelyek akár ál­lamsegélyből, akár más forrásokból az egyházak javára fordíthatók, csakis az egyházi adóval valóban túlter­helt gyülekezetek és osztályok részesíttessenek. 6. Hogy az egyházi teher hordozásában azon egy­háztagok is, akik semmi vagy igen csekély állami adót fizetnek jövedelmükhöz aránylag vagy állami adójukat olyan községben fizetik, ahol ev. ref. egyház szervezve nincs, aránylagosan részt vegyenek stb. Ezen kívánal­mak megvalósítása céljából most már felveendők vol­nának a törvénybe és szabatosan volnának szövegezen­­dők, például ilyen forma intézkedések : 1) Az egyházak hivatalnokainak javadalma az egy­ház által természetben kiszolgáltatandó lakáson kívül föld vagy egyéb ingatlan haszonélvezetéből, pénzből, gabonából és fából állhat. Minden más, a díjlevélben kötelezett járandóság, például: közmunka, hús, só, széna, szalma, sonka, faggyú, előfogat stb. három év alatt 10 évi átlag ár szerint pénzre átváltoztatandó s ezen változtatás az új díjlevélbe felveendő. A gabona javadalom sulv mértékben állapítandó meg a díjlevél­ben, a kivetéskor pedig vagy a beszedés idején értéke pénzben is megállapítandó. 2) Az egyház szükségletei fedezésére egyházi adó vethető ki személyre, jövödelemre vagy vagyonra, vagy mind a kettőre együttesen. 3) Személyi adó 20 éven alóli egyháztagra sem magára, sem ily egyén után a családfőre, valamint tel­jesen keresetképtelen egyénre 20 éven felül sem vet­hető ki. 4) Szeméíyadó egy személyre, beleértve az egy­háznak, lelkésznek, tanítónak stb. járó pénz, gabona s egyéb illetményeiket is 2 koronánál nagyobb nem lehet. 5) A vagyon vagy jövedelem utáni adó, ha ál­lami adó után vettetik ki, annak 15°/0-át, ha hold föld után vettetik ki, egy kataszteri hold után 60 fillért, ha állami adó alá nem eső jövedelem után vettetik ki, annak 3°/0-át meg nem haladhatja, bele értve mindig a szolgáltatandó pénz és gabona értéket együtt. Vagyoni vagy jövedelem utáni egyházi adófizetésre 400 koro­nán felül senki nem kötelezhető. 6) A rendes egyházi adón kívül az egyház elemi iskolájába járó tankötelsektől tandíj szedhető pénzben

Next

/
Oldalképek
Tartalom