Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
639 DUNÁNTÚLI PKOTESTANS LAP 640 A vasárnap d. e. istentisztelet rendtartását illetőleg azt a hatalmas reform-mozgalmat veszem kiindulási pontnak, amit Bersier Jenő párisi lelkész támasztott 1874-ben, a „Csillag-templom“ felavatásakor tartott istentiszteletével, nemcsak nagy feltűnést, hanem erős ellenmondást is keltve a túlságosan radikális kísérettel. A mozgalomnak az 1890-iki vigani zsinaton elfogadott liturgia lett az eredménye, részint a már akkorra elhunyt Bersiernek, részint a mérsékeltebb irányú Doumergue Emil montaubani theologiai tanárnak javaslatai alapján összeállítva. E zsinati határosat a vasárnap d. e. istentisztelet rendjét igy állapította meg: 1. Invoeatio. 2. Éneklés. 3. A tízparancsolat olvasása. 4. Éneklés. 5. A köz-bünvallás olvasása. 6. Éneklés. 7. Az apostoli hitforma olvasása. 8. Éneklés. 9. Olvasás az ó- és új-szövetségből. 10. Egyházi beszéd 11. Segélykérő könyörgés és az Úri ima. 12. Éneklés. 13. Megáldás (Hiásd bővebben Balogh Ferenc „Egyházi tanulmányút francia földön“ cimü becses munkáját.) Bármennyire méltánylom a vigani zsinat nemes törekvését, mégis úgy vagyok meggyőződve,1 hogy kettőben tévedt. Először abban, hogy az istentiszteletet nagyon hosszúvá teszi 8 ez által a híveket valősággal kifárasztja, buzgóságokat lelohasztja; — másodszor abban, hogy a változatosság keresését túlhajtva, sok felesleges alkatrészt hozott be, ami a látszólagos változatosság mellett is unalmassá lesz. Valyon mi szükség van arra, hogy a tízparancsolatot, meg az apostoli hitformát minden alkalommal felolvassuk ? Hiszen az Idvezítő a kér. egyházat a tízparancsolatnál magasabb erkölcsi alapra fektette ; keresztyén voltunkról az apostoli hitforma elmondásával minden héten nyilvánosan vallást tenni pedig legalább is felesleges dolog ; különösen az a templomban, ahol puszta megjelenésünk minden hitvallásnál hangosabban beszél; akiknél pedig nem beszél, azoknál száz apostoli hitforma sem beszél. Szintén felesleges a minden heti köz-bünvallás. Mert igaz ugyan, hogy mindig bűnösök vagyunk, de egyfelől ez egy pár mondattal a rendes imába is bele szőhető, más oldalról az a szünteleni köz-bünvallás kisebbíti a penitenciális vasárnapokon és az úrvacsoraosztáskor szokásos bűnbánati imák jelentőségét, holott azt egy, a folytonos használatban nagyon megkopott s ennek folytán kétes értékű köz-biinvallásért feláldozni nem szabad. Ha végül hozzá teszem, hogy az ilyen köz-ismert, a gyülekezet minden tagja által könyvnélkül tudott dolgok örökös mondogatása mulhatlanul lélektelen üres formasággá válik, az említett alkatrészek mellőzését bőven indokoltnak látom. Én a vasárnap délelőtti istentiszteletre vonatkozólag ezt a rendtartást ajánlom : 1. Templombamenéskor mondandó ima és bibliaolvasás; tartja a lelkész az Úr asztalánál. 2. Éneklés; a mostani főének; a felálló éneklés elmarad. 3. Ima; tartja a lelkész az Úr asztalánál; megfelel a mostani prédikáció előtti imának. 4. Egyházi beszéd előtti ének. 5. Egyházi beszéd; lehet akár prédikáció, akár bibliamagyarázat, akár kátémagyarázat. Ezt a szószéken végzi a lelkész. 6. Egyházi beszéd utáni ének. 7. Ima és az úri ima, az Úr asztalánál olvasva ; az ima megfelel a mostani prédikáció utáni imának. 8. Éneklés, az istentisztelet lelkiajándékáért hálátadó vagy búcsúzó és segélytkérő tartalommal, — vagy a prédikáció tárgyára vonatkozással. 9. Hirdetés, buzdítás a szeretet munkáinak gyakorlására, templomból kimenéskor mondandó ima, az Ur asztalánál végezve. Ezzel az istentiszteletnek vége van s először a lelkész távozik, azután pedig a gyülekezet éneklés nélkül szétoszlik; ahol orgona van, az orgonista játszhatik ugyan, sőt kívánatos is, hogy játszék valami hangulatos műdarabot a szétoszlás alatt; de ez már nem tartozik a tulajdonképpeni istentisztelethez s csupán az áhítat minél tovább megőrzésére szolgál. Nekem úgy tetszik, hogy az ilyen istentisztelet elég változatos, teljesen épületes és mivel általában röviden prédikálunk, uem is túlságosan hosszú, tehát a tervezet, legalább nagyjából, körülbelül elfogadható lenne. De mivel mégis indokolást és magyarázatot kíván, indokolom, és felvilágosítom minden pontját. (Folyt, köv.j Afegyes JözteményEg. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. Tisztelettel kérem lelkésztársaimat, hogy sorsjegyeinket most már legyenek szívesek visszaküldeni, ha el nem keltek. Kis József. — Lelkész beiktatások. Nagy öröm napja volt a banai ev. ref. egyháznak folyó hó 13-án, amely napon iktatta be nagyságos és nagytiszteletű Czike Lajos kir. tanácsos tatai egyházmegyei esperes ünnepélyes beszéd kíséretében hivatalába Maller Kálmán ó-szőnyi volt segédlelkészt, kit a banai ev ref. gyülekezet ezen állás betöltésére nagy lelkesedéssel meghívott. A beiktatást végző esperest útjában a banaiak lovas bandériuma kisérte, az egyházi ünnepély után az új lelkész díszes ebédet adott, melyen a helybelieken kívül a bábolnai mónesbirtok tisztikara is szép számmal volt képviselve s számos lelkes felköszöntőben sem volt hiány. Az ünnepély nagy vigság mellett késő este ért véget. Folyó hó 6 án szép ünnepély folyt le a lipótvári kir. fegyintézetben, ekkor foglalván el a múlt évi november hó óta betöltetlenül állott ev. ref. lelkészi hivatalt a minisztérium által kinevezett Beör Kálmán volt losonci segédlelkész. A fegyintézet imaházában tartott istenitiszteleten jelen volt a tisztikar teljes létszámban s néhány polgári érdeklődő is, a beiktatást Sedivy László nyitrai lelkész végezte, majd a hivatal foglaló lelkész mondotta el Márk V. 34. igék alapján beköszöntő beszédjét, a íegyencek pedig énekkaruk szereplésével s egy társuk részéről a lelkészt üdvözlő beszéddel tették változatosabbá s ünnepélyesebbé a szertartást.
