Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

633 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 634 1892 óta vezeti, tehát elóg gyakorlott ezen a téren, hozzám intézett levelét szóról-szóra. „Nagytiszteletű Kis József esperes urnák Helyben. Szives felszólítása folytán van szerencsém a nagytiszte­­letii esperes ur által említett, a magyarhoni összes ref. egyházak támogatása mellett megindítandó protestáns irodalmi vállalat előállítását illető költségvetést aláb­biakban benyújtani. Nevezetesen: 2000 példányban a Protestáns Szemle folyóiratnak megfelelő alak és minő. ségben évenkint ötven iv készítése . . . 4600 kor. Szerzőnek irói dija ivenként 50 kor., 50 ívért 2500 „ 2000 példánynak évenként 2 szép fekete kötésbe (hátán oly felirással, mely meg nem feketedik) való bekötése............................... 2800 „ 2000 példánynak, a két bekötött példánynak egyszerre történő postai szétküldési és csoma­golási dija, 75 fill............................................ 1500 „ Szerkesztőnek egy évre szóló tiszteletdija . 500 „ Összesen: 11900 kor. Elfogadás esetén kötelezem magamat, fentebbi költségvetés szerint, a tervezett műveknek úgy nyomdai, valamint bekötési munkálatait a lehető legszebben és legtartósabban előállítani, nemkülönben postai szét­küldését pontosan eszközölni, amivel úgy a pápai ref. főiskolai nyomda, valamint saját üzleti jó hirnevemet óhajtanám továbbra is fentartani és gyarapítani. Kiváló tisztelettel. Pápa, 1903. szept. 18. Kis Tivadar, a pápai ref. főiskolai nyomda kezelője“. U. i. „Ajánlatom, azaz költségjegyzékem elfogadása esetén a kész munkák expediálás! költsége, fuvarbérek, szerződési bélyeg, ille­ték, vállalati adó teljes kiadását magamra vállalom. Kis Tivadar“. íme találtam embert. És nem csakhogy Debre­cenig nem kellett elmennem, de még a szomszédba se; akadt itt helyben egészen megbízható vállalkozó, oly szakértelemmel és fölszereléssel, hogy talán még a „László és Társa“ is ennél nyomatná majd a kiadvá­nyokat ; puhatolódzni legalább már puhatolódzott nála. És Kis T. azzal a csekély különbséggel, hogy 52 ív helyett 50 ívre kötelezné magát, elfogadná a munkát 11900 koronáért; amihez ha hozzávesszük az Antal G. által a szerkesztő javára számított 500 korona többle­tet, akkor 12400 koronáért. De bekötve adná a kiadvá­nyokat! „László és T.“ eredeti ajánlata szerint pedig csak fűzve lennének. Most már azonban beérkezett utóajánlata, amely szerint a példányokat bekötve adná. Most rátérek a negyedik vaskos hibára, ami abban áll, hogy csak 2000 példány kiadási költségét számí­tom. Ez a hiba azonban nekem kedvez. Dr. Antal G. szerint „néhány száz példánnyal okvetlenül többet kell nyomatni.“ Jól van. Vegyünk 300 példányt. Ennek előállítási költsége — miután itt se szerzői, se szer­kesztői, se szedési díjat nem kell már számítani, hanem csak a papírt, nyomást, bekötést és szétküldést — a következő lessz : 50 ívnél papír és nyomás 3 fillérrel . . 1.50 K 2 kötet bekötése ......... 1.40 „ 1 csomagban csomagolás és szétküldés . 0.75 „ Összesen : 3.65 K. Valóságos befektetett tőkéül azonban csak a pa­pirost, nyomást és a szükséghez képest bekötendő pél­dányok kötési költségét kell számítani. A szállítási költség azonnal megtérül. Az I. tétel 300 példánynál 450 kor. Az első évben bekötnek 150 példányt =210 kor.; átlagos befektetett pénz e címen = 660 korona. Egy-egy kötetet, illetőleg egy évi kiadást azoknak, akik nem rendes tagok, bizonyára drágább áron lehet szá­mítani, mint a rendes tagoknak. Ne számítsunk 12 ko­ronát, mint „László és T.“ a rendes tagoknál, hanem csak 10 koronát; s mondjuk, hogy a kiadás évében az ev. ref. és ág. h. ev. theol. akadémiák, önképzőkörök és a főgimnáziumok könyvtárai s az ág. h. ev. lelkészek és papnövendékek, esetleg egyes közkönyvtárak nem vesznek meg többet mint 120 példányt. így a befekte­tett 660 korona megtérül mindjárt, sőt marad még 540 korona készpénz, 30 példány bekötött könyv és 150 példány nyomtatvány. En szerintem egészen vilá­gos tehát, hogy a 2000 fölül nyomatott példányok csak javára lesznek a vállalatnak és ha egy éven át nem is, de több éven át mindenesetre fedezik a némely kötet­ben okvetetlenül szükséges térképek és clichék beszer­zési költségeit. Most már megfeleltem mind a hat, végtelenül le­sajnált vaskos tévedésemre, ide értve a szerződés bélye­gét is. (L. Kis T. levele utóiratát.) Es végül is meg kell maradnom amellett, hogyha a „László és T.“ ere­deti ajánlata fogadtatik el, akkor éppen nem „képte­lenség, hogy a vállalkozó minden évben 14.000 koronát vagy legalább 10.500 koronát tegyen félre.“ Mert ha Kis Tivadar számítása szerint a fölemelt szerkesztői dij és díszes bekötés mellett 12.400 korona elégséges lenne, akkor az A. G. által 3200 koronára tett bekö­tési költségnek ez összegből levonásával csak 9200 ko­rona lenne a fűzött példányok összes költsége. Sőt ha azt a 2 ivet is számítjuk, amivel „László és T.“ többre kötelezi magát, akkor is csak 9520 korona lenne az összes kiadás, fűzött példányoknál. A „László és T.“ által remélt fényes siker tehát 11 és 14 ezer korona körül mozog. Ami 12 év alatt bizony kamat nélkül is 132 és 168 ezer koronát tenne ki! Biz ezek nagy számok, és én végtelenül sajnálom, hogy ilyen nagy számokkal lehet dobálózni; de hát minek adtak rá okot a vállal­kozók, akik hónapokon át nagy gonddal készítették elő ezt a páratlanul olcsónak hirdetett vállalatott ? ! És ha a mutatkozó nyereség nagy számain az olvasó szörnyü­­ködik, sőt talán úgy véli, hogy a cég „a legprimitívebb otrombasággal akar becsapni nem is egy, hanem öt kerületet“ — erről én nem tehetek. Jobb, finomabb papirost és szebb kiállitást, mint amilyen a Protestáns Szemléé, én nem kívánok. Nem vagyunk mi veszprémi püspök. De hát most én visszafordulva mondjam-e, hogy ha Antal G. másokat is megkérdezett volna, akik szin­tén készek és képesek lennének ily nagy vállat anyagi előállítására, ha megkérdezte volna legalább helyben a főiskolai nyomda vezetőjét, nem kerülhette volna-e el, hogy a „László és T. “ajánlatát olyannak állítsa, amely­

Next

/
Oldalképek
Tartalom