Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
Tizennegyedik évfolyam.39. szám. Pápa, 1903. szeptember 27. Az egyház és iskola köréből. Á dunMúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-3-0-1-megjelenik minden vasárnap. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő oziméxe küldendők. A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), fürdetések, reolamatiők Faragó János főmunkatárs ezimére küldendők. A lelkészi könyvtárak. A lelkészi könyvtárak és a Magyar Prot. Irodalmi Társaság jövőjének biztosítása érdekében Írott cikkemhez dr. Antal Géza barátom szives volt hozzászólni és vitatja, hogy a lelkészi könyvtárak számára szükséges könyveket a M. P. I. T. nem adhatja ki. Felszólalására válaszolva, először is sajnálom, hogy bár számításomat „egyik-másik tételnél kissé optimisztikusan eezközölt“-nek mondja, mégse mutat rá, hogy hol és mennyiben az. Vádat emel, de a bizonyítást elmulasztja. Tévedni emberi dolog s én szívesen ismerném be tévedésemet, mert félrevezetni senkit se akarok, de legkevésbbé gyülekezeteinket és a M. P. I. T.-ot. A dolog igen nagy jelentőségű ; lelkiismeretesen kell hát mérlegelni azoknak, akiknek valami részük lesz az eldöntésében. A hibára, jóakaratu tévedésre éppen az ügy érdekében rá kell mutatni ok vetetlenül. De ha ő nem mutatott rá egyenesen, hát egyre, amit — sajátszerű — csak akkor vettem észre, mikor cikkemet a „Magyar Szó“-ban elolvastam, rámutatok én magam. S ez az, hogy míg a bevételnél a világiak közül is 100 rendes tagot számításba vettem, részükre kiadványokat nem számítottam. Ez a tévedés kedvezőbbé tette a szá mítást (csupán a szükséglet 3—6. p. véve figyelembe) 822 koronával. Ennek leszámításával a fölösleg 5196 K. Dr. Antal tisztán elvi szempontból tartja lehetetlennek, hogy a lelkészi könyvtárt a M. P. I. T. Írassa meg é3 adja ki, mert ez a társaság — úgymond — közös társaság; ezért csak a múlt semleges területein szabad mozognia; pedig itt munkálkodva, az egyház legégetőbb szellemi szükségein nem segíthet. „Szilárd meggyőződésem, hogy ha csak az Irodalmi Társaságot szétrobbantani nem akarjuk, e társaság nem alkothatja meg a lelkészi könyvtárt.“ A M. P. I. T. kétségkívül közös társaság. Tudták ezt azok is, akik e társaság gyűlésein Debrecenben és Pozsonyban, egy ev. ref. és egy ág. h. ev. theológia székhelyén, egy ev. ref. és egy ág. h. ev, elnök vezetése alatt egyhangúlag sürgették, hogy a kerületek vezérférfiai „a lelkészi vagy parochialis könyvtárak szervezését saját hatáskörükben előmozdítani s ez által az I. T. anyagi erősítését elősegíteni szíveskedjenek.“ E társaságot szétrobbantani bizonyára ezeknek se jutott eszükbe, valamint nekem se. Azt se lehet mondani, hogy meggondolatlanul, csak úgy ötletszerűen határoztak ; hiszen nem egy gyűlésben incidentaliter, hanem két gyűlésben is tanácskoztak e tárgyról. Én hiszem, hogy jól meggondolták a dolgot, aminthogy én is jól meggondoltam. Azt a kérdést „avagy kötelezhető-e akármelyik ág. h. ev. gyülekezet egy református hittannak vagy egy református erkölcstannak megvételére“ és megfordítva, én az életből és a gyakorlati szükségből kiindulva döntöm el és sok másokkal együtt éppen nem tartom kivihetetlennek. Mikor én a gimnázium Vll-ik osztályába jártam, mi az ág. h. ev. Pálffy József egyháztörténetét használtuk tankönyvül itt Pápán. A tanítóképző-intézetben az ág. h. ev. Bereczky Sándor tankönyvéből tanítottam és tanítom a biblia-ismetetést és nem volt s nincs semmi baj. Ami pedig a theológiát illeti, valósággal nem képzelek igazán jó, használható theológiai tankönyveket, dogmatörténetet és dogmatikát se, egyháztörténetet, szentirásmagyarázati munkát, bibliai bevezetést pedig még kevésbbé, amelyik az eltérő véleményeket is tárgyilagosan és részletesen ne ismertetné. A lelkészi könytár olvasói pedig nem is kittanhallgatók, hanem képesített lelkészek, akiket mig egyrészről nem zavarhat meg a más vélemény ismerése, másrészről alkalmas arra, hogy meggyőződésükben még jobban megerősítse őket. Hisz contraria juxta se posita magis elucescunt. Öntudatos theologust nem lehet képzelni az eltérő vélemények ismerése nélkül. Épp ezért igenis kívánatos, hogy mindegyikünk könyvtárában, kezeügyében legyen olyan könyv, amelyik az eltérő véleményt is szeretettel ismerteti. Ugyan melyik ev. ref. lelkész vallaná kárát annak, ha tüzetesen tanulmányozná dr. Masznyik dogmatikáját, Hörk József liturgikáját, dr. Székács, Győri V. és Gyurátz F. kiváló munkáit ?! Sőt azt mondom, hogy nemcsak /íöo-könyvtár, de még